Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

4o4 A nemzetgyűlés 258. ülése 1924 . évi március hó 19-én, szerdán. még nem vagyok kormán y főtanácsos, remélhetőleg nem is leszek, nem vagyok tehát hivatva arra, hogy a kormánynak tanácsokat osztogassak. (Zaj a középén.) Minden célzás nélkül mondom, mert itt azt kérdezték, hogy hogyan lehet az országot kivezetni a bajokból. Erre feleltem, hogy nem vagyok kormányfőtanácsos, tehát nem adok tanácsot. Ami tanácsot eddig adtunk jóakarattal és jóhiszeműen, azt kinevették és visszautasították. Mi tehát tanácsokat nem adunk, csak nézeteket fejtünk ki. A kormányon a sor, hogy az ellenzék részéről elhangzott beszédekből mennyit akar, vagy tud átvenni és a gyakorlatba átültetni. (Felkiáltások a jobboldalon: Jót semmit sem ! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Egyetlen momentumot fedezek fel Hegedűs képviselő ur beszédében, . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Propper Sándor : . . . amely őt arra bírhatta, hogy noha elismerik a kormány politikájának rosszaságát, mégis a kormány mellé áll. Azt mondotta ugyanis, hogy a. magyar ministerelnököt a külföldön igen kedvezően fogadták és ő ennek végtelenül örvend. Én nem vagyok nagyigényű ember, de ennek nem tudok örvendeni. (Mozgás a jobboldalon.) Az ellenkezője mindenesetre bántana, mert ebben az ország sérelmét látnám, de abban, hogy jól és udvariasan fogadták, nem látok semmi olyat, aminek örvendeni lehetne. Ezt egészen természetesnek találom. A nyugati udvariasság és a diplomáciai formák ezt egyenesen előírják. Kevesebb, mint udvarias fogadtatás egy ország ministerelnökének nem jár, (Farkas István: Lásd Ninesics beszédét ! és én annak tudnék örvendeni különösen, ha a kormány idehaza olyan gazdasági politikát tudott volna inaugurálni, amely feleslegessé tette volna azt, hogy a ministerelnök ur ilyen ügyekben kénytelen legyen a külföld jóakaratára és udvariasságára rászorulni. (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ami a jóvátételt illeti (Zaj a jobboldalon.) — képviselőtársam közbeszólott — eddig ugy volt, hogy volt egy pénzügyministerünk, aki felállt és azt mondotta rövid és velős mondatban; jóvátételt pedig nem fizetünk. (Horváth Zoltán: Ugyanezt mondotta Bethlen is Vásárhelyen!) Óriási taps volt az eredmény és mi is örvendtünk. Ez a pénzügy minister elment. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) azután jött egy másik pénzügyminister s az is azt mondotta: jóvátételt pedig Magyarország nem fizet (Peidl Gyula: A ministerelnök is ezt mondotta! — Erdélyi Aladár: Hát csak nem kinálkozhatik fel! — Hedry Lőrinc: Mennyit alkudott le Londonban belőle! — Horváth Zoltán: Itt már a fejére olvastuk neki! — Erdélyi Aladár: Peidl t, képviselőtársunk is azt mondta, hogy nem fogunk fizetni ! — Peidl Gyula: Ez is rossz vicc! — Kabók Lajos: Rosszul emlékezik! — Horváth Zoltán: Ma igy beszél, holnap ugy beszél. így nem lehet egy országot vezetni! — Zaj.) Ha meg méltóztatik engedni, hogy én is beszéljek, folytatni fogom. (Reisinger Ferenc: A mi zsebünkből könnyű kiszedni! — Hosszantartó nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor : Valamikor régen, az átkos liberális korszakban, amelyet mi világért sem kivánunk vissza, mert az is rossz volt, megszoktuk azt, hogy ha felelős helyről valamilyen kijelentés történt, akkor annak illik hinni, mert az valóban ugy fog történni, mint ahogy kijelentették. E kijelentések után mi is abban a tudatban éltünk, hogy Magyarország pedig jóvátételt fizetni nem fog. A külföldi misszió eredménye az. hogy nem tudom, hány esztendeig egymásután fogunk fizetni évi 10 millió aranykoronát. (Horváth Zoltán : Azt sem tudjuk, hogy menynyit !) Ez ellentétben áll a többrendbeli ministeri kijelentéssel, és igy ezt eredménynek nem fogadhatom el és ezt eredménynek nem szabad feltüntetni. Eddig az egész ország abban a hitben élt, hogy jóvátélelt nem kell fizetni, hogy lerótta a kötelességeit azzal, ami eddig történt, az ország megcsonkításával. Most egyszerre külföldi misszióutra megy a ministerelnök, azután visszajön és homlokegyenest a korábbi elméletekkel és kijelentésekkel, nemzeti ajándék gyanánt hozza nekünk a jóvátételek fizetési kötelezettségét. (Horváth Zoltán: Azt mondja, hogy sikerült ! — Erdélyi Aladár : Sajnos, eddig is fizettünk. — Zaj.) Ha ez eredmény, akkor önök tapsolhatnak ennek az eredménynek. (Zaj a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Ennek nem, banem annak, hogy többet nem róttak ki és nem kényszeritettek ránk! — Hedry Lőrinc: A békeszerződéssel szemben nagy eredmény.) Méltóztassék azonban megengedni, hogy ezt mi ne fogadjuk el sikernek, ennek mi ne örvendjünk, ne tapsoljunk. És Erdélyi t. képviselő ur, ne méltóztassék a kérdést hozzánk intézni, hogy mi lett volna akkor a jóvátétellel. (Horváth Zoltán: Sikerült! Most már űzethetünk! — Peidl Gyula: Endlich erreicht! — Csontos Imre: Ti semmi felelősséggel nem tartoztok! Könnyű igy beszélni! — Horváth Zoltán: Hát a kormány felelősséggel tartozik? Ki vonja felelősségre? Senki ! — Csontos Imre: Tessék legyűrni az entente-ot! — Hedry Lőrinc: Kritizálni legkönnyebb! — Farkas István: Magyarországon még egy kormányt sem vontak felelősségre! — Horváth Zoltán: Szeretnénk már látni egy kormányt, amelyet felelősségre vonnak! — Halász Móric: Én is, a Károlyi-kormányt! — Zaj. Elnök csenget.) Hedry t. képviselőtársam azt mondotta, hogy kritizálni nagyon könnyű: ezzel szemben megállapítom, hogy ahány kormánypárti szónok résztvett a vitában, egyebet sem tett, mint kritizált. Ugy látszik, ők is a könnyű végét vették a dolognak és nem fáradoztak azon, hogy többet is tegyenek, mint hogy kritizáljanak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Horváth képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Propper Sándor : Már most előre kell bocsátanom a következőket. Az előttünk lévő javaslaton kivül egy másik is fog jönni, s hogy ez milyen lesz, azt még ma sem tudjuk, mert a misztikus 12-es bfizottság még ma is tárgyal anélkül, hogy a nemzetgyűlés legális bizottságának yagy magának a plénumnak tudomására adnák, hogy milyen irányban haladnak a tárgyalások, és hogy mi az, ami ebből a javaslatból, mint a 12-es bizottság ajánlata fog kikerülni, tehát sötétben tapogatózunk, mert az egész misztikusan megy. Az előttünk fekvő javaslat címe ugy szól, hogy : »a korona értékcsökkenésének meggátlására irányuló egyes intézkedésekről szóló törvényjavaslat.« Ha ezt magyarra lefordítjuk, akkor körülbelül azt kapjuk meg, hogy a kormány ezzel a javaslattal és ikertestvérével, a kényszerkölesönről szóló javaslattal meg akarja akadályozni a korona további romlását. (Peidl Gyula: Ezt teszi évek óta nagy sikerrel ! — Farkas István : Már négy év óta mindig stabilizálja a koronát !) Ki kell jelentenem, hogy ez ellen senkinek sem lehet kifogása. A korona értékét valóban stabilizálni kell, mert stabil pénz nélkül stabil i gazdasági életet elérni nem lehet (Ugy van! a