Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

402 A nemzetgyűlés 2X8. ülése 1924 ben vettem és gazdaságilag sokkal helyesebbnek tartottam volna azt, ha valahogy aranyalapra helyezték volna a takarékkoronát. Ugylátszik azonban, ennek nagyobb akadályai voltak. Ami a kényszerkölesönt magát illeti, elismerem, hogy az állam ebben az utolsó pereben, ebben a katasztrófában, amely akaratán kívül nyakába zuhant, igenis jogosítva volt a kényszerkölesönt igénybe venni. Engedje meg azonban a mélyen t. kormány, hogy egy kérést intézzek hozzá : szíveskedjék majd azt a katasztert, azt a névjegyzéket, amely kimutatja, ki mit szolgáltatott be kölcsön címén az államnak : rendelkezésünkre bocsátani, hogy meggyőződhessünk arról, hogy a különböző nagy érdekeltségek, akár a föld-, akár a pénzérdekeltségek, amennyiben járultak hozzá ehhez a kényszerkölcsönhöz, hogy azután megállapíthassuk különösen azt is, hogy a háborús szerzemények most, amikor az ország végveszedelméről van szó, mennyivel járultak hozzá annak megmentéséhez. A lapokban állandóan olvassuk, hogy a nemzetek szövetségének kiküldöttei folyton hangsúlyozzák nálunk a takarékosság szükségességét. Ezt, ha ők nem is hangsúlyozzák, én helyesnek tartom, és kívánom és követelem a kormánytól, hogy az államélet minden terén igenis, mindent fogjon meg és minden fillért, mielőtt kiadna, gondolja meg, hova tesz. Takarékoskodjék minden téren, ne legyenek, hogy ugy mondjam, egyes intézkedések, amelyek csak a luxust, a fényűzést mutatják. Magyarország ma nem engedheti meg a fényűzést, Magyarországnak ma mint egy szerzetes rendnek kellene viselkednie mindaddig, amíg nemzeti vágyainkat és álmainkat el nem érjük. (Helyeslés jobbfelől.) De ha takarékosságról van szó, akkor ne csak az állami hivatalokban, hanem az olyan pályákon is igyekezzünk a takarékosságot keresztülvinni, amelyek tulajdonképen a közbizalomra vannak alapítva. Ilyen pl. az ügvvédi pálya. Ki tagadhatja, hogy az ügyvédi pályán rettenetes túltömöttség van. Ajánlom a mélyen t. kormánynak és az uj igazságügyminister urnák, akiben nagyon bízom, mert ismerem felfogását, gondolkozásmódját, hozza be Magyarországon néhány külföldi állam mintájára az ügyvédség terén a numerus clausust, hogy az ügyvédség gyakorolhatása csak a kormány engedélyétől függjön. De itt van egy másik intézményünk is, amelyet én az országban a legfeleslegesebb intézménynek tartok. Ebben nem értek egyet az igazságügyminister úrral. Én t. i. teljesen feleslegesnek tartom az ország mai jogi helyzetében a közjegyzői intézményt. Miért kell ez, t. Nemzetgyűlés ? Hiszen az előző igazságügyminister ur mondotta nekem azt, hogy a legtöbb protekció, amely hozzá érkezik és amellyel szorongatják őt, mind a közjegyzői állások elnyerését célozza. Bocsánatot kérek, a közjegyzői intézmény állandó sérelem, állandó támadás az ügyvédi kar ellen. Nem tudom, miért szolgált rá az az ügyvédi kar arra, hogy az ő szavahihetőségében és korrektségében ne higyjenek annyira, mint amennyire hisznek a közjegyzőében. Erre nincs szükség. (Csontos Imre : Sok tekintetben kétségbe lehet vonni!) Czettler t. képviselőtársam az adózás terén nagy bajokra mutatott rá. Ezeket a bajokat én is tapasztalom napról-napra, de most nem akarom ezeket az igen súlyos sebeket újból feltárni. De nem bizonyos anarchia-e az adózás terén pl. az, hogy még hároméves adókat sem hajtottak be. Én ugy tudom, hogy oly nagy összegre rug a behajtatlan adóknak az összege, hogy ha azokat a kincstár kérlelhetetlenül behajtotta volna, akkor talán nem is lett volna szükség kényszerkölesönre éri nuire ru s lia 19-én, szerdán. vagy legalább is nem ilyen magasfoku kényszerkölcsönre. De itt van pl. egy másik eset. A földváltságnál tudok eseteket, amelyekben három esztendőn keresztül nem fizették meg a bérösszegeket a kincstárnak. Hát lehetséges ez! Egyesek nem fizették meg az adót, aminek az lesz a következménye, hogy teljesen el fog kelleni engedni ezeket előbb-utóbb. Mások élvezik annak előnyeit, hogy a vagyonváltságföldek után még a bérösszeget sem fizetik meg, mások pedig kénytelenek, hogy lelkiismeretüket is megnyugtassák, hogy honfiúi kötelességüknek eleget tegyenek: fizetni nemcsak adójukat, hanem a kényszerkölcsönt is. Ez nem egészen igazságos rendszer. Itt van továbbá az adóalapok meghatározása. Én nagyon szivesen venném t. Nemzetgyűlés, ha ezeket az adóalapokat, amelyek ellen annyi panasz, annyi sérelem van, — t. i. az egyes nagybankok alapjai ellen — megvizsgálná egy pártatlan bizottság és megállapitaná azt, hogy tényleg mindenki egyformán a törvény rendelkezéseinek megfelelően fizeti-e az adóját. Nagy bajok ezek mind, de nem sorolom fel ezeket tovább. Én arra kérem a mélyen t. kormányt és a mélyen t. többségi pártot, hogy azt a spártai kérlelhetetlenségét, azt a római keménységet, melyet a történelemből láttunk akkor, amikor az ország végveszedelemben volt, honosítsa meg a közéletnek és a közgazdaságnak minden terén. Érvényesüljön ebben az országban mindenkivel szemben minden téren az igazság, a kérlelhetetlenség. Ha így lesz, akkor mi hajlandók vagyunk összefogni bárkivel, és igy összefogva, együtt dolgozva megszületik az a tenger, amelyen elindulhat csonka Magyarország szétroncsolt hajója Nagymagyarország felé. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szóló igen t. képviselő ur spártai kérlelhetetlenségét és római keménységet követelt a kormánytól. Kifejezte továbbá azt a nézetét, hogy Magyarország mai helyzetében félre kell tenni minden társadalmi, minden felekezeti — nem tudom ez utóbbit emlitette-e — minden osztály és egyéb különbséget; mindenkinek össze kell fognia az ország megmentésére. (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon hely esi) Én is helyeslem. Helyeslem és aláírom ezeket a szavakat, én is azt mondom, hogy minden melléktekintetet félre kell tenni (Helyeslés a jobboldalon.) és minden erővel oda kell törekednünk, hogy az ország gazdaságát helyreállítsuk. (Helyeslés jobbfelől.) Ettől függ az ország sorsa, az ország jövendője. Sajnos azonban a szavak mögött képtelen vagyok felfedezni a tetteket és annyi logikátlanságot látok Hegedűs képviselőtársam beszédében, hogy érdemben tulaj donképen nincs is módom ezzel vitába szállani. Hegedűs képviselő ur keresi a mai gazdasági dezoláltság okait. Megtalálja abban, hogy a zsidó liberális töke Magyarországon túltengett, — hogy az ő saját szavait használjam — ami az országot szükségszerűen idejuttatta. Ez a megállapítás hézagos, mert Hegedűs képviselő ur talán még nem tudja, de én már tudom, hogy ebből a szempontból és ebben a tekintetben minden tőkét egyformán kell elbirálni, A tőkének nincs vallása, nincs erkölcse, nincs hazaszeretete, nincs hazája, nincs semmije, csak egy tulajdonsága van, növekedni, hasznot szerezni akar, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) ha kell holttesteken és országromokon keresztül is. (Ulain Ferenc: Akkor meg kell korbácsolni a tőkét!) Nem lehet tehát kivételt