Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

4ÔÔ A nemzetgyűlés 258. niese 192t valamely pénzegység, valamely pénznem elvesztette fizetési eszköz jellegét, azt a forgalomból kivonták. Legutóbb ilyen eset volt nálunk a szovjet után. Amikor a rendes állapotok helyreálltak, a kormányzatnak első dolga volt, hogy a szovjetpénzt, minthogy az, mint fizetési eszköz, elvesztette jellegét, azonnal kitolja a forgalomból. Ott van azután a Kossuth-bankók esete. Amikor leverték a szabadságharcot, a bécsi kormány igyekezett azonnal kiszorítani a forgalomból a Kossuth-bankókat, bár sajnálatosan meg kell állapitani, hogy az 1848 —49-iki szabadságharc alatt sem fogadták el soha teljes értékben fizetési eszköz gyanánt a Kossuth-bankókat; hiszen tudjuk, hogy Kossuth Lajos szigorú rendeletet bocsátott ki, amelyben erős fenyítések alkalmazását igérte a kereskedőknek és mindenkinek, ha a Kossuth-bankókat teljes névértékű fizetési eszközül el nem fogadják. Ott van például az 1811. évi február 20-iki osztrák pátens, amely a leromlott osztrák pénzt kivonta a forgalomból és ugyanez a rendelet a valorizálást is kimondta. Ott vannak a francia forradalom assignátái, amelyeket a forradalom után szintén kivontak a forgalomból. Ellenben a magyar korona, bár a régi osztrák-magyar bank és a régi osztrákmagyar monarchia, amelynek ez pénze volt, megszűnt és megszűnt a korona alapja és fedezete is, mindennek dacára mégis fizetési eszköz maradt. Ez a körülmény is egyik oka, — ezt el kell ismerni — a korona értékhanyatlásának. De van ezenkivül más, igen súlyos oka is, amire eddig nem helyeztek kellő súly t. A háború, a forradalom és a kommunizmus szomorú eredményeként csonka Magyarország nemzeti vagyonának értéke is meglehetősen megkisebbedett és az a nemzeti érték, ami megmaradt, nemzetközi viszonylatokban is sokkal kisebb értéket képvisel, mint amilyen értéket képviselt ugyanazon a területen ugyanaz az érték békében. A korona esésének tehát a nemzeti vagyonnak, a nemzeti értéknek a nemzetközi viszonylatokban való elértéktelenedése is az oka, bár meg kell állapitani, hogy a nemzeti vagyon értékének és a korona értékének esése között nincs, hogyugy mondjam, arányos viszony, mert a korona sokkal nagyobb mértékben esett, mint a nemzeti vagyon értéke. T. Nemzetgyűlés ! Örffy t. képviselőtársam beszédében bírálván a javaslatot, arra a konklúzióra jutott, hogy a valorizálást, helyesebben az átértékelést nem lehet minden téren keresztülvinni, hanem bizonyos engedményeket kell tenni. Felfogásom szerint ha az állam erkölcsöt hirdet, és erkölcsöt akar megvalósítani a közélet és közgazdaság terén, lehetetlenség, hogy kivételeket tegyünk akár egyes érdekeltségek, akár egyes személyek javára. Az én felfogásom és pártom felfogása szerint is a magyar nemzetnek ma egy szigorú államtant kell követnie, még pedig a plátói államtant, amelynek lényege az, hogy akkor, amikor az ország vég veszed elemben van, félre kell tenni minden egyéni, családi, osztály- és társadalmi érdeket és minden néven nevezendő érdeket alá kell rendelni a legszentebb érdeknek, az ország érdekének. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Épen ezért, bár engem egyes pártoktól örökre világok választanak el, mégis azt mondom, hogy ma, amikor meg kell mentenünk ezt az országot, csak egyetlen politika lehetséges és egyetlen politika érvényesülhet ebben az országban, csak egyetlen politikát szabad tiszteletben tartani, azt, amely kizárólag egy fogalomért, a magyar haza megmentéséért küzd. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől.) Ebből a szempontból birálva a javaslatot, én azt tanácsolom a mélyen t. kormánynak, mu. évi március hó 19-én, szerdán. tasson példát magatartásával a jövő nemzedéknek minden téren. (Halljuk! balfelöl.) Honosítsa meg a közéletnek és különösen a közgazdaságnak terén Spártának kérlelhetetlen szigorúságát és Rómának a keménységét: honosítsa meg ezeket, amelyek közül az első megkívánja azt, hogy azok között, akik a haza ellen vétenek, legyenek azok bárkik, különbség nem lehet. (Ugy van! a jobbés a baloldalon.) Megkívánja ez az első azt, hogy aki közéleti működésének segitségével is vagyont szerez, tüntettessék el azok közül, akik a közélet mezején működnek. (Ugy van! jobbfelől. — Ulain Ferenc: Tessék tapsolni!) Különösen megkívánja ez a spártai kérlelhetetlen erkölcsi szigorúság azt, hogy semmiféle pártnak és semmiféle hatalomnak, legyen az az uralmon levő hatalom is, sohase legyenek házi legyei. (Ugy van! jobbfelöl. — Ulain Ferenc: Tessék tapsolni! — Tankovics János: Nem kötelessége mindenkinek a hazáját szeretni? Mindenkinek kötelessége!) Az utóbbi megkívánja azt, hogy hozassanak olyan törvények, amelyek segitségével, amelyek leple alatt nem lehet csalni, nem lehet a koronát súlyos büntetés nélkül kicsempészni; hozassanak olyan törvények, amelyek példát statuálnak a koronacsempészeknek, a valutarontóknak. (Ulain Ferenc: Tessék tapsolni! — Zaj.) Ott van például a francia törvényhozás, amely egy egyparagrafusos törvényben kimondotta, hogy aki a francia pénz ellen valamit tesz, hűtlenséget követ el ós büntetése életfogytiglani fegyház. (Ugy van! jobbfelöl. — Ulain Ferenc: Tessék tapsolni ! — Barthos Andor: Rendező ez, vagy micsoda?) Tisztelt Ház! Az a kérdés most már, hogy tulajdonképen a valorizációnak, az átértékelésnek mi a jogi alapja és indoka. Szerintem az a meggondolás, hogy a kötelmek célja rendszerint az, hogy az adott érték ellenében az adós ugyanakkora értéket adjon vissza, amely a fennálló gazdasági állapotoknak, továbbá a keresletnek és a kínálatnak szabályai szerint megfelel annak, amit kapott. (Ulain Ferenc: Tessék tapsolni!) Az átértékelés tehát nem más, mint az értéknek kiegyenlítése. Mert amikor a hitelező adja azt a hitelt, akkor jó gazdasági értéket is szolgáltat a kölcsönvevőnek. Az igazság tehát az, hogy a kölcsönvevő azt adja vissza, amit ő kapott. Ennélfogva a valorizálás nem egyoldalú hitelező-védelem, ez az igazság követelménye. Most már csak az a kérdés, amire, ugy látom, előre célozgat itt Ulain t. képviselőtársam, hogy a valorize lattanul adott hitelek, amelyek még künn vannak, valorizálhatók-e vagy nem í Örffy képviselőtársam azt mondotta, hogy ezt a valorizálást keresztülvinni nagyon nehéz. De nézzük csak, mi történik ezeknél a hiteleknél ? Ezt részletesebben akarom boncolni. Megkapta valamelyik bank a maga kölcsönét. Ez a bank, ugyebár, akár váltó utján, akár másképen ezt az összeget továbbadta, ezt az összeget tulajdonképen tehát ő vissza is kapta magas kamatokkal együtt. Ha mármost ez a bank veszteség nélkül, sőt kamatok mellett kapta vissza jó pénzben azt a kölesönt, mivel közben a korona értéke ugy az adósnak, mint a hitelezőnek hibáján kivül leromlott, ne valorizálva fizesse vissza. Hiszen ez tulajdonképen nem valorizálás, mert ha valamelyik bank kapott például november 30-án egy összeget, amelyen meg tudott venni egy házat és meg is vett ; igazság-e az, hogy most olyan összeget adjon vissza az államnak, amelyből a két ház közül az egyiknek a felét sem tudná megvenni ? Ha tehát van igazság, akkor az anyagi igazságnak különösen itt, az államélet terén a legnagyobb mértékben kell érvényesülnie. De bármennyire is szívesen elkerülném ezt a kérdést, mégis az osztó igazság szempontjából