Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

A nemzetgyűlés 257. ülése 1924. évi március hó 18-án, kedden. 381 tol előbb helyreálljon, méltóztassék a tárgyalások rendjén megadni a lehetőségét annak, hogy ezek a javaslatok is mielőbb napirendre tűzetvén, azok felett a törvényhozás mielőbb döntsön. (Helyeslés a jobboldalon.) Én nem fogok hátra maradni ennek a törekvésnek támogatásában. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalom) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! A belügyminister ur válaszából a magam részéről azt a tényt szegezem le, hogy a belügyminister ur a Házban azt a kijelentést tette: hogy a jövő héten a fővárosi és vidéki törvényhatóságokra vonatkozó javaslatok tárgyalása végett a közigazgatási bizottságot összehivatja. Óvakodom attól, hogy erre az interpellációra adott válasz egyszersmind a belügyminister ur felmentését is jelentse arra nézve, hogy a magyar önkormányzat abba az eddig még soha nem látott helyzetbe jutott, elsősorban és tisztán a minister ur mulasztása folytán, t. i. hogy az ország első városi törvényhatóságában kormánybiztos működik, a töb'bi törvényhatóságokban pedig a régi rendszer törvényellenesen fentartatik és hogy mindez tisztára egy szükségrendeleten alapul. Érdemben nem megyek tehát bele a kérdés tárgyalásába, mert hiszen a bizottsági tárgyalás során s a javaslatok itteni tárgyalása során ezeket a kérdéseket a belügyminister úrral tisztázni fogjuk. Egyet azonban kénytelen vagyok megemliteni. Ne méltóztassék a belügyminister urnák állandóan a nemzetgyűlést okolni, hogy a nemzetgyűlés követ el mulasztásokat a hosszú tárgyalásokkal és emiatt jut az ország abba a helyzetbe, hogy az önkormányzat ma már szükségrendelettel van szabályozva. Bátor vagyok ugyanis a 'belügyminister urat a következőkre emlékeztetni : A belügyminister ur a múlt esztendő tavaszán még általános közigazgatási reformmal foglalkozott. Ezt a reformot azonban a belügyminister be sem nyújthatta, tehát ennek nem is a nemzetgyűlés az oka, hanem elsősorban a belügyminister ur saját pártja, mert hiszen a nemzetgyűlés ellenzéki pártjának jórésze a közigazgatási reform mellett volt, mert naivon jól tudjuk, hogy egy ország takarékossága elsősorban attól függ, hogy a közigazgatásban keresztül viszik-e az egyszerűsítést. Amikor a belügyminister ur tisztába jött azzal, hogy a közigazgatási reformot nem tudja benyújtani, ott állt a belügyminister ur előtt két mementó. Az egyik a régi fővárosi törvény, amelyben jelezve van, hogy ennek a törvényhatóságnak mandátuma 1923 december 31-én megszűnik, s amely a fővárosi rezsimre vonatkozólag a belügyminister ur 1923 november 21-én azt méltóztatott nekem mondani, hogy a székesfővárosi törvényhatósággal szemben a törvényhatóság közönségének közvéleménye sokkal nagyobb animozitással viseltetik és sokkal élesebben kritizál, tehát feltétlenül hozni kell az idevonatkozó választójogi javaslatokat. Továbbá ott volt a másik mementó, a vidéki törvényhatóságokra vonatkozólag az illetményrendezés kapcsán épen a belügyminister ur közbenjöttével elfogadott másik törvény, amely szerint 1923 december hó végével lejár ezeknek a törvényhatóságoknak mandátuma s a választás tovább nem halaszt-, ható. Méltóztassék tehát nekem megengedni t.belügyminister ur : ezeket a javaslatokat, amikor ezek bizottsági és parlamenti tárgyalást igényelnek, kellő előrelátás mellett nem a múlt esztendő utolsó két hónapjában kellett volna idehozni, hanem jóval előbb, mert ezek oly fontos alkotmányjogi kérdések, — s amint a belügyminister ur igen jól méltóztatik tudni — ezen jaA^aslatoknak nemzetgyűlési, de már bizottsági tárgyalása is hosszabb időt vesz igénybe. Mikor a belügyminister ur észrevette, hogy ebben a tekintetben már lekésett, akkor hozta azt a bizonyos kétszakaszos törvényjavaslatot, amelyet mi igenis kifogásolunk, mert a mi meggyőződésünk az, hogy abba a helyzetbe juthatunk, hogy fentartjuk a régi állapotot, Budapesten pedig a kormánybiztost anélkül, hogy biztosítékunk volna arra nézve, hogy a kormány majd tényleg hozni, fog törvéiryhatósági reformot. Tehát a választójoggal hasonlatos helyzet lesz. Ezt a kétszakaszos javaslatot, t. belügyminister ur, bizottságilag le méltóztatott tárgyaltatni, de a nemzetgyűlés elé nem méltóztatott hozni. Bátor vagyok a belügyminister urnák azt is megemliteni, hogy mikor már a szükségrendeletet kiadták, sem a fővárosi törvényjavaslat, sem a vidéki törvényhatóságokra vonatkozó törvényjavaslat bizottságilag nem volt letárgyalva, holott nagyon természetes, hogy a belügyminister urnák egyetlen szavára összehívják a bizottságot tárgyalás végett. A magam részéről tehát azt látom, hogy feltétlenül mulasztás van és nagyon nehezményezem azt a helyzetet, hogy most az önkorkormányzat szükségrendelet alapján áll. Valami különleges helyzetnek látom azt is, hogy most egyes törvényhatóságokban — például Békés megyében, Debrecenben, de más helyeken is — részleges tisztujitásokat akarnak tartani, holott ma az önkormányzat tisztán csak szükségrendelet alapján működik. Ezt a belügyminister urnák külön is figyelmébe ajánlom, nehogy ilyen szükségrendelet alapján_ működő önkormányzati közületek most tulajdonképen törvényhatósági jogkört gyakoroljanak és választásokat is eszközöljenek. A magam részéről azt szeretném^ ha a belügyminister ur teljes mértékben rajta lenne, hogy ezek a kérdések megoldassanak és a sziikrendeleten alapuló törvénytelen helyzet megszűnjék. Itt röviden kénytelen vagyok rátérni, — hiszen a belügyminiszter ur most a nemzetgyűlést vágta, de mi jól tudjuk, hogy amikor a nemzetgyűlést vágja, akkor tulajdonképen az ellenzéket támadja — amit a belügyminister ur a miskolci installáció alkalmával mondott az ellenzékre. A belügyminister ur akkor azt mondta, hogy vissza kell térni a vármegyei szellemhez, amely folytonos munkát, agilitást jelent. Valahogy így van megemlitve az újságokban. (Rakovsaky Iván belügyminister: Még" hasonlót sem mondtam.) Mi tényleg folytonos munkát kivánunk a belügyminister úrtól, alkotni tudást; de épen a belügyminister ur nem akarja ezeket az önkormányzati javaslatokat megalkotni. A minister ur az ellenzéket vádolja, hogy az ellenzék nyugati levegő^ után óhajtozik és nyugatról jött szellemi táplálékot akar s ezért kell a vármegyei szellemhez viszszatérni. T. belügyminister nr, ha mi azt kívánjuk a belügyminister úrtól, hogy Magyarország önkormányzata ne alapuljon szükségrendeleten, akkor épen mi térünk a vármegyei szellemhez vissza és a belügyminister ur az.