Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

380 A nemzetgyűlés 257. ülése 1924. évi március hó 18-án, kedden. magam részéről kétféle megoldást tudtam volna elképzelni. Az egyik az, hogy a ma minden

1esetre elsősorban álló pénzügyi javaslatok tárgyalása közben egy-két napi vitával ezt az egyszakaszos törvényjavaslatot törvényerőre emelje a nemzetgyűlés, (Rothenstein Mór: Akkor sohasem lennének választások!) aminek következménye az lett volna, hogy legalább az exlex bekövetkezésének szükségszerű állapota törvényessé legyen. Én ezt az utat is járhatónak tartottam volna, de sohasem csináltam titkot belőle, — nem is csinálhattam, mert hiszen mi az ellenzék hangulatáról is tájékozva szoktunk lenni — hogy amennyiben ennek a javaslatnak elfogadását kérjük, ezt esetleg olybá magyarázták volna, hogy ezzel kvázi indemnitást akarunk szerezni magunknak arra nézve, hogy a választásokat bármilyen hosszú időre kitoljuk. (Hegymegi-Kiss Pál : Sajnos, teljes joggal!) Aziránt is kivántam érdeklődni, nem lehetne-e valamiképen a nemzetgyűlésben olyan hangulatot létrehozni, hogy az érdemleges javaslatok legalább a legszigorúbb kritika teljes szabadsága mellett belátható határidőn belül törvényerőre emelkedhessenek. A múlt héten, érintkezésbe léptem az igen t. ellenzék egyes tagjaival. Ez egyelőre nem akart pártközi megegyezés előkészítése lenni, mindössze arról volt szó, hogy az ellenzék egyes tagjaival tárgyalásokat folytassak azért, hogy tájékozódjam az ellenzék hangulatáról és tisztában legyünk vele, hogy amennyiben pártközi értekezlet elé kerülne a dolog, ennek a pártközi értekezletnek határozata előreláthatóan mi lenne. Ezeken a tájékoztató tanácskozásokon arra az eredményre jutottam, hogy teljesen kizártnak látszik, hogy az egyszakaszos törvényjavaslat a pénzügyi javaslatok között azok tárgyalásának megszakitásával aránylag rövid idő alatt letárgyalható volna. Nem én magam, saját tetszésem szerint osztom be a nemzetgyűlés munkarendjét. Ez a kormányelnöknek és az egész kormánynak feladata, és én kénytelen vagyok a kormányelnöknek és ministertársaimnak deferálni abból a szempontból, hogy a nénzügyi javaslatok elintézése elsőrendű érdek. Ha, pedig előre látom és tudom, hogy közigazgatási javaslataim tárgyalása folytán ezek az elsősorban sürgős javaslatok csak hosszabb idő múlva lennének tárgyalhatók, akkor a magam részéről nem igyekezhetem megzavarni a gazdasági kibontakozásnak ezt a lehetőségét. A tájékoztató tárgyalások eredménye alapján kénytelen vagyok arra a meggyőződésre jutni, hogy a pénzügyi javaslatok megszakitásával ezt a kérdést meg nem oldhatjuk. Nézetem azonban az, hogy a pénzügyi javaslatok letárgyalása után a közigazgatási javaslatok természetesen azonnal napirendre kerülvén, remélhetőleg egynéhány heti időközben letárgyalhatnék lesznek. Belátom azt is, hogy ezek a javaslatok pillanatnyilag tökéletesen előkészítve a bizottság" által nincsenek, hiszen a fővárosi törvényjavaslatnak csak általános vitája fejeződött be. a vármegyei javaslatnak pedig általános vitája sem kezdődött még meg. A mag'am részéről, tekintet nélkül arra, hogy ezek a javaslatok mikor fognak a Ház plénumának napirendjére tűzetni szükségesnek találnám, hogy a bizottság fejezze be munkálatát. Ennek mindössze egy, különben köztudomású akadálya van, A ministerelnök ur jelenleg napról-napra, mondhatnám félnapról-félnapra tárgyalásokkal van elfoglalva mindaddig, amig a népszövetség pénzügyi bizottsága itt időzik. Ezekben a közigazgatási javaslatokban meglehetősen sok politikum rejlik és ennek a politikai résznek intézése természetszerűen elsősorban a minis terelnök úrra tartozik. Minthogy a magam részéről is súlyt helyezek arra, hogy a közigazgatási bizottság ülésén most már a minister elnök ur is résztvehessen és a ministerelnök ur maga is ezt kívánja, ezért halasztottuk eddig a közigazgatási bizottság egybehívását. Előrelátható azonban, hogy a népszövetség pénzügyi bizottságának itteni tárgyalásai néhány napon belül be fognak fejeződni és ugy számítjuk, hogy a jövő hét folyamán máisemmi akadálya sem lesz annak, hogy a közigazgatási bizottság ezzel a matériával végezzen. Tisztelt Nemzetgyűlés! Azzal zárom be szavaimat, hogy a kormány a maga részéről természetszerűen arra törekszik, hogy minden törvényjavaslatot kellő időben igyekezzék a nemzetgyűléstől elbúcsúztatni. Ha talán később a közigazgatási javaslatok dolgában azzal a szemrehányással is illethetnék a kormányt, hogy semmi szükség sem volt arra, hogy a javaslatok benyújtásával bevárja azt az időt, amikor a tárgyalás lehetővé válik, méltóztassék meggondolni azt, hogy egy-egy javaslat, különösen olyan, amely politikailag nagyobb hullámokat ver fel, annál jobb, mentől több retortán megy keresztül előzőleg és akkor, amikor ezekre a javaslatokra vonatkozólag* nekem igazán napról-napra módom volt a nemzetgyűlés különböző faktorainak, pártjainak saját iniciativájukból megadott felvilágosításait meghallgatni, én helyesebbnek tartottam, ha a javaslatot akkor nyújtom be, amikor tárgyalásuk lehetőnek látszik és igyekszem ezeket a politikai óhajtásokat, kívánságokat mentől továbbtartó ideig meghallgatni és amennyiben lehetséges, azokat honorálni. De, t. Nemzetgyűlés, a kormány akkor, amikor a nemzetgyűlés programmját a törvényalkotások tekintetében összeállitja, csak egy tényezővel számolhat, nevezetesen azzal, hogy mikor kezdődik egy-egy javaslat tárgyalása. A kormány hatalmán teljesen kivül áll, hogy ezek a tárgyalások mikor fejeződnek be. Ha az országnak bizonyos számú törvényjavaslatra van szüksége egy esztendőben, de ezeknek a törvényjavaslatoknak csak bizonyos hányadát képes a nemzetgyűlés csakugyan letárgyalni és azok felett dönteni, akkor — bocsánatot kérek — a kormány ezért nem tehető felelőssé, mert hiszen a kormány sem tehet csodát és csak annyi törvényjavaslatot tárgyaltathat le a nemzetgyűléssel, mint amennyit a nemzetgyűlés a házszabályokban eyökerező jogánál fogva valóban le is tárgyal. A magam részéről azt felelem az interpellációra, hogy igen is^ hajlandó vagyok mindent megtenni abban az érdekben, hogy a törvényhatóságok működése szempontjából fennálló cx-lex megszűnjék. Hajlandó vagyok a magam részéről elsősorban is abban az irányban megtenni minden intézkedést, hogy ne provizórikus rendelkezéssel teremtsünk egy ideigóráig való rendet, hanem az érdemleges javaslatokat minél hamarabb tárgyaljuk le. Ebben a munkában és ebben a törekvésemben azonban szükségem van az igen t. Nemzetgyűlés támogatására is s én azt kérem, méltóztassék a nemzetgyűlésnek is a maga részéről hozzájárulni ahhoz, hogy a törvényes állapot men-