Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

m A nemzetgyűlés 257. ütése 1.924. évi március hó 18-án, kedden,. hogy ilyen körülmények között nem lehet köztünk pártkülönbség, hanem amikor arról van szó, hogy mentsük azt, ami menthető, egy párttá kell hogy váljék az egész nemzetgyűlés és pártállásra való tekintet nélkül igyekeznünk kell az országot ebből a helyzetből kisegiteni. De amikor azt látjuk, hogy a kormány minden inkább, csak nem őszinte, kétségbe kell esnünk és azt kell kérdeznünk, vájjon lehetséges-e a szanálást rábízni arra a kézre, amely az országot ebbe a szörnyű helyzetbe sodorta. A kormány őszinteséghiányának bebizonyítására azt hiszem elég, ha csak arra utalok, amit a kormány a pénzügyi tárca betöltése tekintetében cselekszik. Mindannyian tudjuk, hogy Bethlen ministerelnök ur kijelentette, hogy elejti Kállay volt pénzügyministert. El is ejtette, de ugyanakkor bevezényelte a pénzügyministériumba, hogy ő igazgassa tovább is a pénzügyeket. Most előállott az a fonák helyzet, amire talán még nem volt példa Magyarország történetében, hogy megüresedett a pénzügyi tárca és nem akad gazdája. (Halász Mórié: Mert senkisem vállalja a piszkolódásokat!) Mélyen t. képviselőtársam, ne tessék Bethlen ministerelnök ur példáját követni, aki az ő véghetetlenül nagy elfogultságában képes volt azt mondani nekünk, hogy a magyar korona értékét az ellenzéki közbeszólások ásták alá. Ezzel a mélyen t. képviselő ur igazán nem szolgálja azt a célt, melyet szolgálni is mindannyiunknak istenadta kötelességünk, hogy az országot kimentsük ebből a helyzetéből. S most a kormányzat, illetőleg Bethlen ministerelnök ur súlyos áldozatokat kivan az országtól, rendelettel hajt be kényszerkölcsönt, tudván, hogy van egy egységes pártja, mely szó nélkül mindent megszavaz; szó nélkül, hiszen naponta halljuk a túloldalról azt a kérdést, hogy miért beszélünk, hiszen úgyis megszavazza a többség a kormány javaslatait. Ilyenképen illuzóriussá válik az egész nemzetgyűlés hivatottsága, célja és feladata. Ha látnók azt az őszinteséget, melynek a kormánvt a jelen helyzetben át kellene hatnia, szivesen kezet nyújtanánk neki és eltüntetnénk minden válaszfalat, mely az ellenzéki pártokat a kormánypárttól elválasztja. Igen, de nézzük csak, mi történik, tessék csak jól vigyázni. Felajánlják a pénzügyi tárcát Bud János közélelmezési minister urnák. (Nánássy Andor: Honnan tudod?) Bud János minister ur napokon keresztül tárgyal a ministerelnök úrral, felállítja a maga követeléseit, azt mondja: vállalom a tárcát, ha — és megmondja, hogy milyen feltételek mellett. (Nánássy Andor: Mondd el, legalább mi is megtudjuk!) Benne volt a hivatalos lapban, a zsidó 8 Órai Újságban, a keresztény kormány egyetlen lapjában. A ministerelnök ur felajánlja a pénzügyi tárcát Bud minister urnák, de Bud minister ur nem vállalja. Miért nem vállalja? Azért, mert ki vállalhatná azt olyan feltételek mellett, amilyenek mellett azt Bethlen ministerelnök ur átadni hajlandó? És hogy milyen feltételek mellett hajlandó a ministerelnök ur ezt a tárcát átadni, azt a következőkből kombinálhatom: Mikor Eckhardt Tibor t. képviselőtársunk, otthagyta a sajtófőnökséget, utána következett egy másik sajtófőnök ur, aki nyolc, mondd nyolc napig töltötte be ezt a helyet és aki — talán nem vagyok indiszkrét, ha elárulom — azért hagyta ott ezt az állást, mert a miniser urnák azt az utasitását, hogy le kell szerelni a lapoknak a nagybankok és nagykartellek elleni támadását, nem volt hajlandó követni és azt mondta, inkább otthagyom az állásomat, semhogy ezt a parancsot teljesítsem. Ez a sajtófőnök Havel Béla volt. (Taps a balközépen.) Akkor, amikor a ministerelnök ur mezőgazdasági politikát hirdet, mert ezzel választották meg a nemzetgyűlés többségét, amikor kisgazdapártnak hazudják magukat,... (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások : Na ! Na ! Ez már ostobaság !) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifejezést használni. Zsirkay János: ... amikor hamis cégért használ a többség, mert el kell ismerni, ez a szigorú valóság, hogy hamis a cégér, mert a kormányzati rendszer minden inkább, csak nem kisgazda, mert a kisgazdaérdekeket nem szolgálja, . . . (Koszó István : Maga nem ért hozzá!) készséggel ismerem el, hogy . . . (Nánássy Andor: Nem osztálykormányzat ez!) a bankoligarchia ül ott, a bankérdekeltség. Mi is azt akarjuk, hogy ne osztályparlament legyen, hanem az ország egyetemességének, minden társadalmi rétegének igaz képviselete, de ez a parlament senkinek sem a képviselete, csak a nagybankoknak. Ez a pártpolitika tette tönkre, züllesztette tönkre s tette koldussá a középosztályokat és ez a pártpolitika növelte meg a bankok hatalmát annyira, hogy ma ők dirigálják a magyar közgazdasági élet minden megnyilvánulását. Ez a politika tette lehetővé, hogy a magyar kisgazdatársadalom semmiféle őt megillető jogos kedvezésben nem részesült, és soha mostohább gyermeke nem volt a magyar államhatalomnak, mint aminő ma a kisgazdatársadalom. (Ellentmondások jobbfelől. — Szijj Bálint : Nem szorulnak azok a maguk védelmére! — Kószó István: Nem is tudja maga, mi az kisgazda!) Kószó államtitkár ur, én kijelentem önnek, hogy Csontos Imre képviselőtársam, aki ott ül ön előtt és akivel a múlt szombaton Karcagon átutaztam, az egész utón egyebet sem tett, mint szidta a kormányt, hogy milyen végtelenül rossz ... (Szijj Bálint: Ez indiszkréció. Nem illik képviselőhöz magánbeszélgetést ide kiteregetni.) Igenis rámutatok erre, és azért nem vagyok indiszkrét, mert Csontos képviselő ur ezt számtalan felszólalásában itt is megtette, ... (Szijj Bálint : Csontos Imre maga is el meri mondani, amit akar!) kijelentette és akárhányszor megtámadta felszólalásában a kormányt, és ő volt az, aki amikor egy felszólalása miatt behivatta őt mag-ához a kormányelnök ur, hogy leszerelje, vagy esetleg ha nem tudja leszerelni, kilépésre kérje, azt válaszolta : az urnák tessék kisétálni, én itthon vagyok, önök jöttek be ide. (Szijj Bálint : Ez is csak gerincre vall, ha ezt mondta volna!) Nem is vonom kétségbe. (Csontos Imre : Minek teríteti ki ! Kiterítem magam is ! — Barthos Andor: Csontos tüzet nem fog !) Noha tudom, hogy az ország igazán katasztrofális pénzügyi helyzetben van, és tudom, hogyha oly kormányzatot látnánk az ország élén, amely át volna hatva attól, hogy az ország dolgozó tömegeinek érdekeit megvédje, kétségkívül megszavaznánk a kényszerkölcsönt és minden intézkedést, amely a pénzügyi stagnálás lehetőségeit biztosítsa. De mivel semmiféle garanciát nem látok arra. hogy ez az őrületes nagy erőfeszítés, ami most a kisembereket fogja sújtani, eredményre vezetne, mivel állami berendezkedésünkben minden vonalon azt látom, hogy nem tudunk radikálisan leépíteni, mert hiszen Sir Strakoscht kellett idehívni, hogy megtudjuk azt, amit mindig hirdettünk és képviseltünk, hogy igenis, magunkon kell segiteni, hogy a nagy- vagy a kisentente vagy ellenségeink is segíthessenek rajtunk, és látom azt a megalázó Canossát, amit a pénzügyi politika a nemzetre jelent, amikor Sir Strakoseh, mint idegen fejedelem, kihallgatásra invitálja a magyar politikai élet kiválóságait és meghallgatván őket, mosolyog befelé, hogy ime, a lábaihoz