Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

358 A nemzetgyűlés 257. ülése 1924. multat, keresik az összeütközési pontokat és nem tudnak felemelkedni odáig*, hogy ezeket a nagy, nemzeti érdeknek alárendeljék. (Ugy van! Ugy van! — Halász Mórié: És az éket verik!) Én csak a magam gondolatát, a magam politikáját tudom képviselni. Lehet, hogy egyedül állok ezzel a felfogásommal. Ez azonban engem nem zavart a múltban sem. Álltam én már ebben a nemzetgyűlésben teljesen egyedül, amikor csak a gyűlölet vett körül; nem törődtem vele. És azok a dolgok, amiket én hirdettem, — ha gyermekes örömöt találnék a magam igazolásának emlegetésében — a naplókból tudnám felolvasni, hogyan váltak lassanként kormányzati programmá. De nem ez a feladatunk. A mi személyünk itt jelentéktelen ; talán esak annyiban jelentős, hogy jelentéktelenségünk nagy történelmi időben hivatott el egy feladat betöltésére és hogy a későbbi időkben a történelmi távlatban a porszem is bizonyos nagyságban fog a vetitőn keresztül látszani. A feladat tehát az, hogy megfelelően cselekedjünk és megfelelően gondolkodjunk. Én a magam részéről nem törődöm azzal, hogy gyűlölet vesz-e körül vagy népszerűtlenség azért, ami az én álláspontom és amit itt kifejtek. A gyűlölet nem tartott vissza a múltban sem, a népszerűtlenség pedig komoly ember előtt jelentéktelen tényező. Aki ma népszerűtlen, az holnap lehet népszerű, és viszont aki ma népszerű, az holnap népszerűtlenné válhat. Aki becsületesen fogja fel a feladatát, (Rothenstein Mór : Erre odaát nem gondolnak ! — Zaj. Ellenmondások jobb felől.) annak az a kötelessége, hogy népszerűségét kellő pillanatban a nemzet érdekeinek serpenyőjébe bedobja, ba tud ezáltal segiteniÓriási feladatok előtt állunk. Hallatlan terheket kell vállalnia a magyar gazdasági életnek. Az én meggyőződésem az, hogy ezt nem lehet egyedül hatalmi szóval, parancsszóval (Ugy van! ügy van! balfelöl.) a nemzet vállaira helyezni, hanem csak akkor, ha a nemzet azt látja, hogy mindazok összefognak, akikben ő bizik és akik neki értéket jelentenek. Hallatlan nagy nemzeti hangulatot kellene teremteni, hogy az előttünk álló nehézségeken, feladatokon keresztül tudjunk nienni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha én a kormánynak szemrehányást teszek sok dologért, ez egyike azoknak, amiért súlyos szemrehányást teszek neki. Súlyos szemrehányást teszek azért, hogy a külföldi kölcsönnel kapcsolatosan nem gondoskodik itt a közvélemény kellő felvilágosításáról, a közvélemény kellő tájékoztatásáról és animálásáról. E helyett a volt pénzügyminister ur abban leli gyerekes örömét, hogy odaáll és azt mondja, hogy parlament nélkül kell kormányozni, mert a feladatokat másként nem lehet megoldani. A diktatúrával sokat játszottak már itt ebben a Házban. Egyszer az egyik helyről követelték, másszor a másik helyről, mindig azok, akik azt hitték, hogy a diktatúra az övék lesz. De elfelejtették^ egyrészről, hogy a diktatúrát csak akkor lehet megvalósítani, ha a diktátort kitermelte maga a nemzeti őserő, másrészről, ha a diktátor a nemzetet diadalról diadalra tudja vinni. De olyan diktátort, aki az emberek zsebébe nyúljon és áldozatokat vegyen el tőle, én nem tudok elismerni. (Helyeslés half elől.) Egyetlen ut van, t. Nemzetgyűlés: a teljesen alkotmányos kormányzás, (Ugy van! balfelöl.) a teljes alkotmányos életnek biztosítása; ez az egyetlen ut, amely az előttünk álló nehézségek elviselését megkönynyiti. (Ugy van! balfelől.) Ez az az iránytű, amely az állami életnek minden terén ugT, mint a compasz bármilyen égalj alatt, meg fogja jelölni az utat, amelyen haladni kell. Én a magam részéről ezt a törvényjavaslatot részben azért, mert a kormány általános politi- I évi március l/ó 18-án, kedden. kajával szemben bizalmatlan vagyok, részben pedig azért, mert a konkrét intézkedéseket a gazdasági élet tekintetében a szanálás szempontjából alkalmasaknak nem tartom, nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon! A szónokot számosan üdvözlik!) Elnök: Zsilinszky Endre képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Zsilinszky Endre: T. Nemzetgyűlés! Kassay Károly t. képviselő ur beszédébe belekapcsolódtam egy közbeszólás formájában, amelyben körülbelül azt mondottam, hogy a valorizálatlan hitelekből elsősorban a nagybankok és a beléjök kapcsolódó vállalatok szereztek vagyonokat. (Lendvai István: Ez igy is van!) Ez azt hiszem tény, amelyet nem lehet megcáfolni azzal az érvvel, amellyel Kassay t. képviselő ur velem szemben élt. Ö tudniillik azt mondotta, hogy vannak protekciós nyomdavállalatok is, (Rothenstein Mór: Hogyne volnának!) amelyek hasonlókép nagy vagyonokat szereztek. (Rassay Károly: Ezt igy nem mondottam! Én csak azt mondottam, hogy mások is élveztek va lorizálatlan hiteleket ! ) Mivel itt a t. képviselő ur nyilvánvalóan a Stádium nyomdavállalatra célzott, amelynek én is egyik megteremtője és vezetője vagyok . . . (Zsirkay János: Éljen! Nagyon derék vállalat! — Fábián Béla: Ha a képviselő ur se_ mondaná, ugyan ki mondaná?) Vannak mások is. Van olyan vállalat, mint a Miklós Andoré becsület dolgában és sok egyéb dologban is. (Peyer Károly: Kapott-e valorizálatlan hitelt vagy nem, erről van szó!) Ki akarom jelenteni, hogy a Stádium semmi tekintetben nem volt és ma seim protekciós vállalat. A Stádium semmiféle kedvezményben nem részesült senki részéről; felvett egyszerűen, természetesen, mert nem volt más, csak valorizálatlan hitel, valorizálatlan bankhitelt. (Peyer Károly: Jegy intézeti hitelt!) Ez nem áll, inert nem is vehetett fel. Ha a képviselő ur jobban értene a pénzügyi dolgokhoz, akkor ezt nem mondaná. (Peyer Károly: De a banknak erre a célra utaltak át a jegyintézettől.) Kapott közönséges bankhitelt, mint minden más vállalat kapott. (Peyer Károly: Ezen a címen utalták át a banknak; nagyon jól ismerem a technikáját.) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Zsilinszky Endre: Elismerem, hogy a bankhitel valorizálatlanul ma is nagy előnyt jelent. De nagy különbség az, hogy valaki a banktól veszi-e ezt a hitelt, és ha a bank veszi a jegyintézettől jegy intézeti kamatlábra. Tehát más kedvezményben részesül az a vállalat, amely a banktól kapja, amely a bankba bele van kapcsolódva, mert azt az előnyt, amelyet a bank élvez, azt ő is élvezi, mert ő és a bank egy. Mi tehát egy közönséges, mindenki által felvehető és felvett hitelt vettünk igénybe. (Rassay Károly: Ez az, amiben kétségünk van!) Az a kérdés csak, hogy milyen mértékben, mert a mértéktől függ minden. A t. képviselő ur előtt kijelenthetem, hogy a Stádium összes bitele nincs annyi, hogy azon nem egy_ fél rotációs gépet, de egy fél szedőgépet is tudjunk beszerezni. (Lendvai István: Nohát örüljenek!) Ez az a vagyon, amelyet mi bankhitelen keresztül szereztünk. Én azonban bizonyos szimptómát látok abban, hogy a t. képviselő ur protekciósnak bélyegez olyan vállalatot, amely egyszerűen csak egy morzsáját kapta annak, amit sokkal kedvezményesebb körülmények és feltételek között más vállalatok kaptak. T. képviselő ur, én megfordítom a dolgot. Ennek a kormánynak kötelessége lett volna részrehajlással is védelmezni az olyan vállalatokat, mint a Stádium, (Élénk helyeslés és