Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-256

3& À nemzetgyűlés 25Ő. ülése 1924. a. kisemberek befizessék a kényszerkölcsönt, amelyet rájuk kivetettek. Példátlan uzsora van ebben a rendeletben. Amit Görgey előttem szóló igen t. képviselő tár­nám mások ellen hozott fel, hogy most már va­lorizált kosztpénzt szednek, az teljes mértékben megvan ebben az uzsorakamatban, amely a kölcsön után jár. Mi ez a 10% ? Ez késedelmi kamat voltaképen. De nem esztendei kamat, ha­nem havi, tehát kosztkamat, máskép heti 2 és fél százalékos kosztkamat. S mikor az állam ezt a kosztkamatot követeli, ugyanakkor valo­rizálva, takarékkoronában követeli a kivetett kölcsön befizetését. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbalovdalon.) Az állam tehát valorizál és kosztkamatot szed. (Erdélyi Aladár : Az bír­ság !) Mint már emiitettem, a javaslatboz bőveb­ben nem szólhatok, csak ezeket a kirivó példá­kat hozom fel. Félve azonban a kormánynak hasonló meggondolatlan intézkedéseitől s at­tól, hogy erre az 1920. évi jövedelemre még nem tudom, milyen ujabb pénzügyi politikát alapit, nagyon kívánatosnak sartanám a kor­mány utasitását arra nézve, hogy térjünk le már végre erről az 1920. évi jövedelmi alapról és legalább a jövőre nézve állapitsuk meg az 1923. évi jövedelmeket, hiszen a kettő között óriási különbség van. Épen ezért bátor vagyok a t. Nemzetgyűlés elé határozati javaslatot be­nyújtani, (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és szélső­haloldalon.) amely a következőképen szól (ol­vassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy haladéktalanul intézkedjék az iránt, hogy az 1924-re járó jövedelem- és vagyonadó az 1923. évi valóságos jövedelem és vagyon arányában, évi valóságos jövedelem és vagyon arányában vettessék ki, (Helyeslés balfelöl.) hogy az adó­kivető, illetőleg fel szól arnlási bizottságban r a községi képviselőtestületnek és az érdekelt tár­sadalmi osztályoknak megfelelő befolyás biz­tosi ttassék.« Kívánatos ez azért, mert az eddigi befolyás nem mutatkozott elegendőnek, az eddigi befo­lyás nem vette figyelembe úgyszólván a helyi ismereteket sem ; (Ugy van ! balfelöl.) szüksé­ges tehát oly intézkedés, hogy a helyi ismere­tekkel biró emberek az adókivetés tekintetében befolyást gyakorolhassanak. (Helyeslés a bal­oldalon.) Hogy pedig az igen t. kormány hogyan szándékozik érvényre juttatni azokat a módo­sitásokat, melyeket igen t. Erdélyi képviselő­társam és más képviselőtársaim kívántak és fel­hoztak, nem tudom. Nem tudom, hogy a rész­letes tárgyalásnál akarja-e előterjeszteni, (Er­délyi Aladár: Külön törvénnyel!) vagy külön törvénnyel, amikor törvény alapján az eddig kibocsátott fizetési meghagyások végrehaj tat­nak. (Meskó Zoltán: Eső után köpönyeg!) Épen ezért szükségesnek tartom, hogy e tör­vény javaslat tárgyalását függesszük fel és a törvényjavaslatot adjuk vissza az illető bi­zottságoknak, ahol azok a javaslatok tárgyalás alá vétessenek, s azután terjesszék azokat ide a nemzetgyűlés elé. (Élénk helyeslés a balolda­lon.) Ezért a következő határozati javaslatot vagyok bátor a nemzetgyűlés elé eőterjeszteni (olvassa): »A nemzetgyűlés a korona érték­csökkenésének meggátlására irányuló egyes intézkedésekről szóló 381. számú törvényjavas­latot jobb átgondolás, a kölcsönnek más, szé­lesebb alapokra leendő fektetése és a minimu­mot képező alap megállapitása s ezekről le­endő jelentéstétel végett, a pénzügyi, az igaz­évi március hó lé-én, pénieken. ságügyi és a közgazdasági bizottságnak visz­szaadja.« Ezek után. azt hiszem, nem kell külön is hangsúlyoznom, hogy a javaslatot ebben az alakjában nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Csík József jegyző : Pikier Emil ! Pikier Emii : Kérem az elnök urat, hogy a tanácskozásképességet megállapítani méltóz­tassék. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni. (Zaj balfelöl. — Meskó Zo.tán : Maga az indit­ványtevő sincs itt! —-• Csík József jegyző meg­számlálja a jelenlevő képviselőket.) Elnök : Minthogy a nemzetgyűlés tagjai nincsenek tanácskozásképes számban jelen, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Pikier Emil képviselő urat illeti a szó. Pikier Emil: T. Nemzetgyűlés ! Mikor a szőnyegen lekvő törvén yjavasiai cimét olva­som, hogy: »Törvényjavaslat a korona érték­csökkenésének meggatlására irányuló egyes intézkedésekről«, aKKor felszólalásomat szeret­ném telehinteni a humor aranyporával, mert ha kritika tárgyává teszem a kormánynak ezen célt szolgáló eddigi intézkedéseit, a szomorú helyzet dacára, amelyet ezek az intézkedések kiváltottak, mégis humoros hangulatba keli jutnom. Mert az eddigi pénzügyi poiitika az utolsó hároni esztendőben miniden ez irányban tett intézkedésével pont az ellenkező effektust váltotta ki, mint amit tendált Néhány nap óta olvasunk szenzációs sajtó­jelentéseket a most végrehajtott nagyméretű koronaosempészésről. Minden bűnnek vannak árnyalatai. A bűn azonossága mellett is egyes bűnözők a bűnt nagyobb mértékben, mások ki­sebb mértékben követik el és ha a koronaesem­pészés és koronarontás bűnének elkövetői kö­zött disztingválok, akkor a legnagyobb bűnöst a magyar kormányban és a magyar kormány egyik végrehajtó szervében, a Devizaközpont­ban látom. Görgey István ma felszólalt igen t. képviselőtársam hivatkozott arra a korona­mentő akcióra, amelyet a kormány, illetve a Devizaközpont folytatott a zürichi kurzus bizo­nyos magasságában való megtartása érdeké­ben. Kérdem, hogy egy alkotmányosan és par­lamentárisán kormányzott országban lehetsé­ges-e az, hogy a nemzeti vagyonnak olyan óriási hányadát kivigyék az országból, mint amilyen hányadát a nemzeti vagyonnak a ma­gyar kormány, illetve a Devizaközpont kivitte Zürichbe azon fikció fentartására, amelyet a korona zürichi árfolyama jelentett. Ha a zürichi kurzusnak bizonyos vonalon való fentartása azt jelentette volna, hogy ez­zel megmentik a korona belföldi vásárlóerejét, szóval, ha azon egész periódus alatt, amig a korona — mondjuk — 30 centimeon. állt, sem a magyar államvasutak nem emelték volna a tarifát, sem a kincstár nem emelte volna a do­hánynemüek és egyebek árát, sem a cukor kincstári haszonrészesedését, sem a lakbéreket nem emelték volna, (Zsirkay János : A cukor­gyárak gondoskodtak volna a cukorárak eme­léséről !) szóval, ha a zürichi kurzus fentar­tása azt jelentette volna, hogy ez gátat vet. a drág-aság további emelkedésének, akkor termé­szetesen, mint a fogyasztók nagy tömegének képviselője, ezt a pénzügyi intézkedést helyesel­ném.

Next

/
Oldalképek
Tartalom