Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-255

A mrm.zeig

ifiilês 255. ülése 1924. én március hó 13-n

H. rsiitöf tokon. 315 üeget gyártani, amely csonka Magyarország szükségletét fedezhesse. Tudtommal ez körülbelül 50 vagon. A gyár üzeme meg is indult 15 retortával és azzal az Ígérettel, hogy az első esztendőben, ha jól vagyok értesülve 30, a második esztendőben 50. de később 300 vagon szénkéneget is fog gyártani, és pedig abból a célból, hogy annak nagy részét exportálni is lehessen. A kormány, bizva a gyár prosperitásában és abban, hogy gyártmányai nemsokára piacra kerülnek és az ország szénkénegszükségletét fedezni fogják, nem gondoskodott arról, hogy más úton-módon, import utján jöjjön szénkéneg az országba. Ámde, sajnos, a gyár nem felelt meg a. várakozásnak, mert néhány hónapi üzem után egyik retorta a másik után pusztult el, úgyhogy ha jól vagyok értesülve, félévi üzembenléte után már csak három retorta dolgozott. Rövid idő múlva azonban ezek is teljesen felmondták a szolgálatot, úgyhogy a mai napon egyáltalában üzemképtelenül áll ez a gyártelep. Közben a gyár vezetősége folyton Ígéretek" kel kecsegtette ugy a kormányt, mint a gazdaközönséget, hogy: ne féljetek, várjatok, legyetek türelemmel, lesz szénkéneg elegendő, még pedig olcsóbb, mint amit esetleg külföldről behoznátok. Már 1923-ban, ugy tavasszal, mint ősszel, alig kaptak a magyar szőlőterületek valamelyes szénkéneget abból a kevés importból, amely valahogyan mégis beszivárgott; de kaptak ahelyett a gazdák elegendő biztatást, hogy 1924 tavaszára lesz annyi szénkéneg, amennyi okvetlenül szükséges a szőlőkre. Ezen igéret folytán — megjegyzem újból — sem az állam, sem pedig a gazdasáeri érdekeltségek nem gondoskodtak arról, hogy más úton-módon szerezzék be a szénkénegszükségletét. Ámde, mint emiitettem, 1924-ben sem tartották be ezeket az Ígéreteket; ma még kevésbé működik a gyár, mint azelőtt, egyáltalában, a szó szoros értelmében teljesen szünetel benne mindenféle üzem. Az a kevésszámú gazdasági érdekeltség, mely az edericsi Ígéretekben már nem bizott és gondoskodott arról, hogy valami csekély mennyiségben külföldi szénkéneghez jusson, még az ősszel 235.000, maximum 280.000 koronáért vásárolhatta meg a szénkéneg métermázsáját. Most tavasszal, amidőn látta a földmivel ésügyi kormány, hogy az ederiesi gyár teljesen csütörtököt mondott, nagyon helyesen — sajnos, már későn — gondoskodott arról, hogy 10 vagon szénkéneg jöjjön be a pozsonyi gyárból. Ennek ára azonban — horribile dictu — egy millió korona lesz métermázsánként. Hogy ebből a 10 wagonból csak kevesen fognak kapni, mert hiszen 50 wagon volna a szükséglet, az világos, de az is nagyon kérdéses, hogy lesz-e egyáltalában olyan ember, kivált gyengébb tőkéjű kisember, aki ezt a horribilis, megjegyzem, takarékkoronában számitott árat meg tudja fizetni. Ezért feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy az igen t. földmivelésügyi kormány gondoskodjék arról, hogy szénkénegsziikségletük megvételére a szőlősgazdáknak könnyités nyujtassék, illetve oly hitel bocsáttassék rendelkezésükre, hogy a felvett kölcsönt, mellyel a szénkéneget megvásárolhatják, csak szüret utáu legyenek kötelesek visszafizetni. Emellett természetesen a szőlők folyton pusztulnak, a nemzet vagyonának ezen nem jelentéktelen része értékében folyton csökken, a kis és nagyobb szőlősgazgák lassankint a tönk szélére jutnak, és a pénzügyi kormányzat is folyton, napról-napra elveszít az értékesnél- éri ékesebb adóalanyokat. Nem csoda tehát, ha r

az általam képviselt szőlővidéken rendkivül nagy emiatt az elkeseredés. Nem azért szólalok fel, és nem azért tárom fel ezeket a sebeket, hogy azokba mérget csepegtessek, nem akarom ezzel az embereket elégedettenségre tüzelni, csak azért tárom fel ezeket a sebeket, hogy azokra gyógyító irt tudjak találni és hogy lehetőleg megnyugtatást szerezzek népemnek. (Helyeslés ) Azt hiszem, hogy ezzel, mint népem bizalmának letéteményese, hazafias és lelkiismereti kötelességet teljesítek, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Legyen szabad ezek után a földmivelésügyi minister úrhoz a következő interpellációt intéznem (olvassa): »1. Miért nem működik az edericsi szénkén eggyár? 2. Ki felelős azért, hogy ezen gyár három év után sem birja a csonka ország szénkénegszükségletét kielégi teni? 3. Van-e reá kilátás, hogy üzeme belátható időn belül kielégítő termelésre lesz képes? 4. Gondoskodott-e a kormány a szénkénegszükséglet más módon, vagy más helyről való beszerzéséről? 5. Hajlandó-e a kormány olcsó hitel nyújtása által a szőlősgazdáknak a módfölött megdrágult szénkéneg beszerzését megkönnyíteni? < Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A t. képviselőtársam által előadott interpellációra a következőket válaszolom. Igaza van t. képviselőtársamnak abban, hogy a balatonedericsi szénkéneggyár nem felelt meg a várakozásnak. A földmivelésügyi kormányzat már 1920-ban kötötte meg a szerződést egy olasz érdekeltséggel. Ezek mint szakemberek jelentkeztek a kormánynál, hogy Magyarországon a kormány részvételével és támogatásával hajlandók ilyen szénkéneggyárat felépiteni, amely helyettesiteni volna hivatva az elvesztett pozsonyi szénkéneggyárat. Az épitkezést még 1921-ben megkezdték Balatonedericsen és még abban az esztendőben be kellett volna fejezni, azonban a részvénytársaság, amellyel a szerződést kötöttük, az akkori viszonyokra, a szállítási és beszerzési nehézségekre és mindenre való hivatkozással, az épitkezést csak két évvel később, 1923-ban fejezte be. Á földmivelésügyi kormányzat gondoskodott arról is, hogy elegendő kén álljon a gyár rendelkezésére. Még ma is ott van abból a készletből, amelyet a földmivelésügyi ministerium már előre beszerzett, hogy a gyárnak, ha dolgozik, semmiféle anyagban hiánya ne legyen. (Reisinger Ferenc: Ennek nem jutott a valorizálatlan hitelből? — Zaj. Halljuk! Halljuk!) Áz is jutott. Amikor a gyár megkezdte működését és már 35 vagont gyártott, összes retortái tönkrementek, úgyhogy meg kellett az üzemet állítani és uj épitkezést kellett végezni. (Östör József: Gyönyörű építkezés!) El kell ismernem és ki kell jelentenem, hogy a magánérdekeltség, amellyel az állam a szerződést kötötte, nem tett eleget kötelezettségének, mert különben nem kerültünk volna ilyen helyzetbe. A helyzet ma az, hogy a gyár újra üzemképes helyzetbe hozatott és azt jelenti most nekem a gyár, hogy még ebben a hónapban újra megkezdi működését az újonnan épített retortakkal és még a tavasszal tizenöt-húsz vagont képes lesz előállítani. Miután ezzel a gyárral már értek bennünket csalódások, nem tudom biztositani t. képviselőtársamat arról, hogy mostani állításának meg tud-e majd felelni, de az tény, hogy a retorták újra vannak épitve, megvan a szükséges anyag, tehát gyártani lehet. Magyarország szénkénegszükséglete évenként 30—40 vagon. A múlt évi készítményt kiosztottuk