Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-255

À nemzetgyűlés 255. ülése 1924. évi március hó 13-án, csüiortokov. 3Ö5 magángazdaság elveinek megtelj íö motion vezetett vállalatban máról-holnapva megszűnnének, Ugy látom tehát, hogy teljjsen felesleges módon, a magyar adófizető polgárok felesleges megterhelésével tartják fenn azt a rendszert az állami üzemeknél, amellyel az ok nélkül való bürokratikus apparátus minden áron való fentartása utján nagyaránya meddő terheket rónak az ország adófizető polgáraira. Azt hiszem, semmi különösebb koncepció vagy nagyobb előmunkálat nem szükséges ahhoz,, hogy a Mávnak és egyéb üzemeknek vezetője ugyanazt a szabadságot és mozgási lehetőséget kapja meg, amely pl. egy részvénytársaság vezérigazgatóját megilleti, hogy minden bürokratikus korlátozástól menten, teljes felelősséggel, de nagyobb szabadsággal intézze az üzem ügyeit. Igen t. Nemzetgyűlés ! Ha tehát azt látom, hogy egyfelől keresKeaeimi mérlegünk dencitje szunőieiDen van, masíeiól az anamüaztartas aeüeitjének nagyobb része szerintem elég kónynyen orvosolnató, bar bizonyos idő kétségtelenül el fog telni aduig, amíg itt egyensúly jön létre, akkor mindössze az államháztartás deíicitjének egyharmad részét kitevő tulajdonképeni állami kiadások deficitje marad meg, amely tétel, ugy gondolom, kiegyeniithető azzal, lia az állami bevételek általános valorizációjára térünk át. Ez az általános valorizáció a mezőgazdaságban már ugy is megvan, mert hiszen a gazda búzában tizeti adóját. Ha ugyanez az elv, amely teljesen igazságos, amely ellen panaszkodni senkinek joga nincs, amely szerint az adóiízetés időpontjában érvényben levő kurzus szerint rójja le az adófizető az adót, általánossá tétetik, ez lehetővé teszi azt, hogy az állam 1922. évi adóját ne 1924-ben leromlott papírkor on áb an, hanem a tényleges koronakurzusnak megtelelő módon szedje be. Meg vagyok róla győződve, hogy ezzel a csekély módosítással, amely — elismerem — az adófizetőkre bizonyos megterheltetést, de igazságos és egyenlő megterheltetést jelent, (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) amely nem nyújt prémiumot az adóeltitkolónak, az adóhátralékosnak, az adóval késedelmesnek, hanem igazságosan és egyenletesen rójja ki az adót, az állami bevételeknek ezzel az általános valorizáeiójával ugy az állami költségvetésben, mint az állami üzemek költségvetésében is meg lehet teremteni az egyensúlyi helyzetet. Igen t. Nemzetgyűlés ! Ez volt az a két súlyos momentum, amely a magyar korona leromlását és értékcsökkenését felfogásom szerint előidézi és amely az előadottak szerint orvosolható volna. Most már áttérek azokra az akcesszórius momentumokra, amelyeknek a korona zuhanásának előidézéséiben tényleg talán nagyobb szerepük volt, mint az ©miitett okoknak, amely momentumok azonban nem szükségszerűek, hanem egy hibás kormányzati és főleg pénzügyi politikának egyenes következményei és bátor vagyok rámutatni arra, hogy azok a jelenségek, amelyeket most fogok felsorolni, a jelenlegi kormányzati rendszer egyenes hibáinak, mulasztásainak, sőt bűneinek kifolyásai. Mindenekelőtt rá kell mutatnom a magánhitelek céljaira való bankjegy szaporítás korlátozatlan voltára. Mint méltóztatnak _ emlékezni, a Hegedűs Lóránt által előterjesztett pénzügyi javaslatok kapcsán az első nemzetgyűlés a kommerciális célokra igénybevehető hiteleket két milliárd papirkoronában maxi1 málta és törvényes tilalmat állított fel ennek ; átlépésével szemben. . Elismerem, hogy a Hegedűs Lóránt-fóle i pénzügyi terv bukása következtében tényleg ! előállott annak szükségessége, hogy ezek a ! hitelek bizonyos mértékben kiterjesztessenek, de semmi sem menti a kormánynak azt az eljárását, hogy soha a nemzetgyűlés erre vonat| kozóan felhatalmazást nem kért, hogy soha a | nemzetgyűlésnek még a véleményét sem kérte I ki a tekintetben, hogy szaporittassék-e és ha | igen, milyen mértékben, a bankjegymennyiI ség és hogy a magyar kir. kormány tökélete! sen önhatalmúan vette igénybe a bankóprést j nemcsak a magyar állam, hanem a magánI gazdaság jogos vagy jogosulatlan hiteligé! nyeinek kielégítésére. (Ulain Ferenc: Minden ; más államban vád alá helyeznék ezért a kormányt! Csak ez a többség nem teszi meg! — | Zsirkay János: Az európai szakértők majd i rendbehozzák!) I Méltóztassék megnézni a francia kamara most folyó tárgyalásait. A kamarában, a szenátusban és azok pénzügyi bizottságaiban a legnagyobb gondossággal mérlegelik a törvényhozók azt, hogy egyrészt állami célokra, másrészt magánhitelek céljaira a bankóprés milyen mérvben vehető igénybe. A legszakszerűbb viták folynak e kérdés körül és ennek és az elmúlt nemzetgyűlésnek súlyos szemrehányást kell, hogy tegyek azért, hogy ezt a kötelességét az ország pénzügyi érdekeinek megóvása tekintetében határozottan elmulasztotta. (Ulain Ferenc: Folyton forszíroztuk, de ! nem akarták!) A bankjegymennyiségnek magánhitelek j céljaira való szaporítása olyan mérveket ért el, I hogy ha visszatekintek az elmúlt évre, látom, S hogy az egész bankjegymennyiségnek kéthar• inadat állandóan a magánhitelek konzumálták. ; A romló korouatendencia mellett természetesen a betétgyűjtés lehetetlenné, sőt nevetségessé vált és igy a koronainfláeiónak bizonyos természetességét és szükségszerűségét lehetetlen tagadásba vennem, mert hiszen minden hiteligény egyesegyedül a Jegyintézet révén találhatott kielégítést a takarékbetét intézményének tökéletes megszűnése folytán. Rá kell azonban mutatnom arra is, hogy a valorizációnak hosszú időn keresztül való ellenzése és a ml ismételt javaslatainkkal szemben való mellőzése azt idézte elő, hogy nemcsak a jogos hiteligénylők, nemcsak azok fordultak hitelekért a Jegyintézethez, akik tényleg aranyban termeltek értékeket a kölcsön révén, hanem azok is, akik papirkoronában, látszólag ugyan értékeket tudtak produkálni, az olcsó jegyintézeti hitel következtében egyénileg bizonyos papírkorona pluszra tudtak szert tenni, a nemzetgazdaság szempontjából azonban a devalváció az, ő működésükre is feltétlenül érvényesült és aranyban számítva ezeket a jegyintézeti hiteleket soha igénybe nem vették volna. Az ilyen hitelkeresők természetesen szintén szaporították a bankjegymennyiséget, most már felesleges módon s ha a felesleges hitelekhez hozzászámitom azután még azokat az illegális célokra igénybevett hiteleket, azokat a kosztpénzforgalomban megforgatott hiteleket, s azokat az egyenesen koronarontás céljából igénybevett hiteleket, — mert hiszen épen a legutóbbi napokban látjuk, hogy 30 milliárdos tételekben csempészik ki az effektiv magyar koronát, amelyet nem a kisgazda vesz elő a mellényzsebéből, hanem amely kizárólag csak a jegyintézeti hitelek révén kerülhetett köz-