Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-254
A nemzetgyűlés 254. ülése 1924. évi március hó 12-én, szerdán. 291 leg arra, hogy megvédhesse magát olyanokkal szemben, akik egyáltalában nem respektálják azt, hogy csak önuralom és csak fegyelem, hogy visszatartja magát a tisztikar attól, hogy elégtételt vegyen magának. Mondom, ne méltóztassanak azon csodálkozni, hogyha ilyen engedélyeket adni fogunk. Mert — és most jön a konklúziója tulajdonképen az egész felszólalásomnak — ne méltóztassanak elfelejteni, hogy anaehronisztikus felfogás az, hogy más a tiszti becsület, és más a polgári becsület, anachroiiizmus az is, hogy a hadsereg a nemzettől idegen test. (Ugy van!Ugy van!) A mai hadsereg a magyar nemzetnek a legnemesebb szerve, ez a szive a testnek. Méltóztassanak meggondolni, hogy nem állhat fenn állam és nem állhat fenn nemzet, amelynek nincs megbecsült katonasága. (Ugy van! jobbfelől és a középen.) A katonaságnak a tisztikar a gerince, a tisztikarnak pedig a legértékesebb tulajgonsága az önbizalom, sajátmagának megbecsülése, (Ugy van! jobbfelől.) és annyira nem szabad mennünk a türelemben, (Szomjas Gusztáv: A megalázkodásban!) hogy aláássuk mi magunk mesterségesen ezt az önbizalmat azzal, hogy megkötve tartjuk a kezeiket és nem engedjük őket maguknak elégtételt szerezni olyan utón, ahogyan az lehetséges, amikor a törvényes ut el van zárva előlük. Ebből az alkalomból csak azt a kérést bátorkodom a mélyen t. Nemzetgyűléshez intézni, méltóztassanak a házon kivül is odahatni, hogy ezek a régi, elavult felfogások, amelyek mindig ellentóteket keresnek a katonaság és a nemzet között, végre az egész vonalon megszűnjenek. Méltóztassanak mindenhol ezt az én meggyőződésemet hirdetni, amely azt hiszem megdönthetetlen, hogy minden nemzet, amely a saját katonaságát nem becsüli meg kellőképen, saját magát Ítélte halálra. (Ugy van ! jobbfelől.) Kérem válaszomnak tudomásulvételét. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan nyilatkozni. Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Én a honvédelmi minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Megnyugtat engem főképen az a kijelentése, amelj- még ministeri székből, amennyire én visszaemlékszem, Magyarországon el nem hangzott, ez pedig az, hogy a honvédelmi minister ur azt mondotta, hogy egy becsület van : egyforma a katona és a polgár becsülete. (Ugy van ! jobbfelől és a középen.) Erre én igen nagy súlyt helyezek és igen örvendek, hogy ez a honvédelmi minister ur ajkáról elhangzott, mert a becsület mindnyájunknak — akkor is, amikor mint tartalékos tisztek fungáltunk, akkor is, amikor polgárok vagyunk — egyformán őrzött drága és féltett kincse. T. Nemzetgyűlés ! A másik dolog, ami engem igen megnyugtatott, az, hogy a honvédelmi minister ur szavaiból ugy éreztem ki, hogy az egész párbajt, mint középkori maradványt, ő is elavult intézménynek tekinti, amelynek megváltoztatására törekszik, illetőleg a megváltoztatása elé annak idején akadályt gördíteni nem fog. De tartozom kijelenteni viszonválaszomban azt, hogy én nem tettem különbséget polgári és katonai személyek között; én nem mondottam és egy percig sem gondoltam és gondolom azt, hogy a katonaság elzárassék az elégtételadástól vagy elégtételvevéstől mindaddig, amig ez az elavult intézmény lehetővé teszi azt, hogy polgári egyén katonákat provokáljon és ok nélkül támadjon. Az én egész felszólalásom oda konkludált, bogy ez a mostani elavult intézmény egyrészről a tekintély rombolására vezet, másrészről pedig olyan szituációkba hozhatna egy-egy közfunkciónáriust, — amint az igen t. minister ur is mondotta, — hogyha az gyöngébb idegzetű, akkor esetleg munkakörében kiadandó rendelkezéseiben, rendeleteiben talán befolyásolva volna. T. Nemzetgyűlés ! Minthogy a honvédelmi minister ur azt mondotta, — és ezt alá kell húznom» hogy helyesen mondotta, — hogy ő a katonatiszteknek kezét nem hajlandó, nem is akarja megkötni és nem is kötheti meg, mint minister mindaddig, amig a polgári egyéneknek megvan a lehetőségük arra, hogy katonatiszteket provokálhassanak, ezt én igen természetesnek találom és tudomásul veszem. Amennyiben azonban az ilyen irányú törvényjavaslat a nemzetgyűlés elé nem fog kerülni, én módját fogom találni annak, hogy magam hozzam a nemzetgjmlés elé indítvány formájában. A minister ur szíves válaszát köszönettel tudomásul veszem, azzal az egy kéréssel még, hogy méltóztassék odahatni a kormánynál és a leendő igazságügyministerné, hogy erre vonatkozó törvényjavaslatát a legközelebbi jövőben olyan formában hozza a nemzetgyűlés elé, hogy akár a büntető törvénykönybe felveendő szakaszok, akár pedig külön törvény alapján lehetetlené tegye, hogy ez a párbajmánia tovább is tobzódjék, illetve megszüntetthessék ebben az országban. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatik-e a honvédelmi minister urnák Homonnay képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Ki a következő interpelláló! Csik József jegyző: Csilléry András. Elnök: A képviselő ur nincs itt, az interpelláció töröltetik. Ki a következő interpelláló? Csik József jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladottságára való tekintettel, kérem interpellációm elhalasztásának megengedését. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) Ekkép mondom ki a határozatot. Több interpelláció nem lévén, következik a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesitése. Kérem a jegyző urat, hogy azt felolvasni szíveskedjék. Csik József jegyző (olvassa az ülés jegyzökönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen! (Nincs!) Ha nincs, azt hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 4 óra 45 perckor.) Hitelesítették : Halász Móric §. k. Éhn Kálmán s. k. naplóbirálo-bigottsági tagok, »•!•
