Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-244
20 14 nemzetgyűlés 244. ülése 1924. évi február 21-én, csütörtökön. 1914-től 1918-ig is egy ott ülő többség kacajjal és mosolygással szokta elintézni az ellenzék panaszait. (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsöhaloldalon. — Zaj jobb felöl. — Drozdy Győző: Míg elveszett az ország!) Vigyázzanak, hogy annak a többségnek sorsára, történelmi szerepére ne vállalkozzanak, mert t. többség, az a többség, amelynek politikája (Hedry Lőrinc: Igazolva lett!) kacagás és süketség volt szemben az ellenzéki kívánságokkal, tönkretette, kifosztotta az országot, elvesztette az ország darabjait. (Folytonos nagy zaj. — Szakáts József: Vállaljuk a felelősséget!) Elnök: Csendet kérek ! Rupert Rezső: Azért a politikáért, amely a nemzet élethalál-kérdései felett kacagott, megjön a felelősség kérdése. Vigyázzanak, t. uraim, hogy hasonló felelősséget ne vállaljanak magukra. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Nagy zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Héjj Imre! Héjj Imre: T. Nemzetgyűlés! Tegnap a ministerelnök urnák azt a kijelentését, hogy szomorú pénzügyi viszonyainkat az ellenzéki oldalon egyesek arra használják ki, hogy maguknak politikai előnyöket biztosítsanak, rossz néven vették. (Folytonos zaj.) Ugy a tegnapi, mint a mai vita is nagyon is igazat adott a ministerelnök ur ezen kijelentésének, Nem akarom megragadni ezt az alkalmat arra, hogy hosszabb felszólalással támogatván az elnök ur napirendi javaslatát, ezt az ő szándékukat még jobban aláépitsem, ennélfogva egészen röviden csak annak kijelentésére szoritkozom, hogy a magam részéről az elnök ur napirendi javaslatát fogadom el és kérem annak elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Nagy Ernő : Mért zúg a tömeg ?) Elnök: Csendet kérek! Következik a, határozathozatal. (Nagy Ernő: Miért zúg a tömeg 1 ?) Csendet kérek, Nagy Ernő képviselő ur. Méltóztatnak-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni, igen vagy nem 1 ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, kik napirendi javaslatomat elfogadják, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen. — Farkas István: A 40.000 K-s zsirt miért éltetik? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vannak megértő emberek! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. Következik Berki Gyula képviselő ur interpellációja. (Halljuk! Halljuk! Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Berki Gyuía: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi és mai nap folyamán végighallgattam a uemzetgyülés ülésezését és tegnap és tegnapelőtt végighallgattam az egyesitett pénzügyi, igazságügyi és gazdasági bizottságok üléseit. Ha ezt a kétféle ülést összehasonlítom, önkéntelenül is kedvező alkalom kinálkozik arra, hogy ebből konzekvenciákat vonjak le. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A tegnapi . . . (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Berki Gyula:... és a tegnapelőtti délutáni pénzügyi és igazságyi együttes bizottsági tárgyaláson olyan emelkedett szellemű vitát volt alkalmam végighallgatni, amely vitának lelkületéből és hangulatából kicsillant az az abszolút felelősségérzet, amely a bizottságban jelenlévő összes bizottsági tagok lelkületében helyet foglalt. Megvallom őszintén, hogy én erről a bizottsági ülésről rendkivül emelkedett hangulatban és rendkívül jó lélekkel távoztam eh mert azt tapasztaltam, hogy a magyar nemzetgyűlés tagjainak, — •'- üljenek akár a kormányzópárt oldalán, üljenek akár az ellenzéki oldalon, különösen ki kell itt emelnem az ellenzék két illusztris tagjának, Ugrón Gábornak és Rassay Károlynak nagyszerű felszólalásait, — felszólalásaiban benne volt nemcsak az objektivitás, de benne volt a helyzet komolysága és a helyzet súlyosságához mért felelősségérzet megnyilatkozása is. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Gömbös Gyula t. képviselőtársam felszólalását is nem a szubjektivitások hatották át, hanem az ő felszólalásában is a tárgyilagosság hangja csillant meg. (Erődi-Harraeh Tihamér: Amikor nincs karzat ós nincs taps, mindig igy van !) Az ország pénzügyi egyensúlyának, az ország nehéz gazdasági helyzetének és a mostani, egy héttel ezelőtt pánikformán jelentkező gazdasági kétségbeesésnek rettenetes súlyához és kihatásaihoz méltó volt a parlamenti bizottságoknak ez a megnyilatkozása. Én ebből azt a konzekvenciát vontam le, hogy amikor nehéz viszonyok között van az ország, amikor olyan kérdésben kell dönteni, amely nem pártkórclés, nem a kormányzópárt kérdése, nem az ellenzéki pártok kérdése, hanem a nemzet megmentésének kérdése (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), akkor nem lehet köztüuk olyan ellentét, amelyet ne lehetne közös jóakarattal és megértéssel eliminálni. (Dénes István: Tessék megkezdeni ! — Propper Sándor: A vásárcsarnokba menjen, onnan nem fog emelkedett hangulatban kijönni — Szakáts József: A maga beszéde után még kevésbé! — Bâtiez Gyula: Tessék kenyeret adni a népnek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Reischl Richárd közbeszól.) Reischl képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Berki Gyula: Egy interpellációval vagyok kénytelen a t. Nemzetgyűlés elé állani és az utóbbi napok eseményeivel teljes objektivitással, teljes tárgyilagossággal kivánok foglalkozni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Berki Gyula: Mint mindannyian tudjuk, a m. kir. kormánynak 1411. és 32.000. számú rendeletei jelentek meg, amelyek kapcsolatosak a pénzügyi rekonstrukcióval és a mai nehéz gazdasági helyzettel. Elsősorban alkotmányjogi szempontból emeltettek a tegnapi és mai nap folyamán is kifogások e kiadott rendeletekkel szemben. Anélkül, hogy különlegesebb vitát szándékoznék folytatni, méltóztassanak nekem megengedni, ha nem Rakovszky István t. képviselő urnák tegnapi rapszodikus és drámai hangban sem szűkölködő alkotmányjogi beszédére, hanem Ferdinandy közjogára fogok hivatkozni, aki könyvében ezt mondja (olvassa): »A szükségrendelet olyan rendelet, amely a fennálló törvény hatályát felfüggeszti és a törvénnyel ellenkezően intézkedik és rendelkezik. Ezek kétfélék lehetnek, u. m. olyanok, amelyek a törvényben magában foglalt felhatalmazás alapján függesztik fel a törvény hatályát bizonyos előre meghatározott esetek bekövetkezésére, másodszor olyanok, amelyeket a kormány törvénybeli felhatalmazás nélkül ad ki saját politikai felelősségére.« Ilyen rendeleteket a kormánynak kibocsátani, alkotmányjogi szempontból szigorúan véve nincs joera, épen azért az ilyen rendelet nem is képezhet jogforrást. (Továbbolvassa): »De ha az állani veszélyben van...« — és ez a veszély, nem tisztán alkotmányjogi, vagy társadalmi jelenségre vonatkozó veszély lehet, hanem épen a mai nehéz viszonyok között elsősorban gazdasági veszély — ».., a salus rei publicae suprema lex esto elvénél fogva, ha a késedelem veszéllyel jár, a szükségrendelet kiadása és ha
