Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-253

34-2 A UP m zeig tfü Uh 253. ülése 192kérünk! Nem lehet általánosságban ilyen vádat mondani ! — Zaj,) Elnök: Csendet kérek! (Rassay Károly: Nem lehet általánosságban ilyeneket mondani! A Tanítói Bankot, azt hiszem, nem akarja védeni! — Zaj balfelöl.) Rassay képviselő urat kérem, méltóztassék esendben maradni! (Frühwirth Mátyás: Hát a Roth-bank? — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Pikier Emil: Legalább a zsiványbeesiiletet illik betartani ! — Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. — Hegedűs György: Zsiványbecsületről önöknél lehet szó!) Hegedűs György képviselő urat kérem, méltóztassék esendben maradni. (Peyer Károly: Négy évig együtt ültek Vasek Ernővel, ez tény! — Meskó Zoltán: Most egyedül ül! — Pikier Emil: Remélhetőleg a jövőben is együtt fognak ülni ! Odavalók !) Pikier Emil képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Klárik Ferenc: Hagyják őt egyedül ülni!) Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktói tartózkodni ! Ernszt Sándor: Ami Kállaynak a pénzügyek vezetésére vonatkozó felfogását illeti, Kállay az első nap, amidőn helyét elfoglalta, nyiltan és világosan a kapitalista világnézet hivének vallotta magát. (Meskó Zoltán: Temetni jöttem Kállay t. nem dicsérni !) Én ebben a pillanatban bizonyos kritikával fogadtam az ő felszólalását, mert ha valaki a kapitalista világnézetet jelenleg ugy fogadja el, mint ahogy ez talán félszázaddal korábban itt Európában volt és semminemű kritikát és semminemű megkülönböztetést gyakorolni nem óhajt, az lekésett és nézetem szerint rendkívül nagy tényezőket és nagy dolgokat nem vett figyelembe, amelyek az utolsó félszázadban Európában történtek. Valamikor a kapitalizmus — ez volt első ismérve és első ismertetőjele — bizonyos viszonyban volt a produkcióval, ma ez a kapitalizmus nem egyedül ezzel foglalkozik. (Lendvai István: Ma már inkább rabló-kapitalizmus!) Valamikor a kapitalizmus nemzeti kapitalizmus volt, amely a nemzet produkcióját feltótlenül alimentálta, — nem is nagyon voltak nemzetközi összeköttetések, legalább is sokkal kisebb mértékben, ma azonban ezek a viszonyok teljesen mások, mint az utolsó időben voltak. Ma egy internacionális és spekulativ kapitalizmust látunk. (Lendvai István: Rabló-kapitalizmust!) Ma, különösen a háború óta, sokkal nagyobb mélységei vannak a financiális életnek és financiális fej» lődésnek, mint a háború előtt és a korábbi korszakokban voltak. Ma látni lehet, hogy még Oroszországban is, a jelenlegi körülmények között is, amidőn válaszúton vannak a kapitalizmus és a nem kapitalizmus között, félnek a kapitalizmustól, elsősorban azért, hogy ismét belehúzza őket a háborúba. Ma egészen más szerepet játszik ez a kapitalizmus és jelentősége egészen más, mint volt Kállay pedig, aki ezt a kapitalizmust látta, disztinkciókat nem tett sohasem, egyszerűen a kapitalista felfogás katonájává szegődött és teljesen annak a régi felfogásnak volt hive. (Igaz! Ugy van! a balközépen.) Nem rombolom a régi tekintélyeket ; elismerem a régi tekintélyek roppant nagy súlyát, tanulságát, fejlődöttségót, de a régi tekintélyek* nek is ruganyosaknak kell lenniük, alkalmazkodniuk kell az élethez, (Ugy van! a középen.) ez az élet pedig, amelyben jelenleg él Európa, teljesen más, mint a klasszikus kapitalista korszakban volt. Teljesen másképen kell nézni és figyelni minden egyes szimptomát s alkalmazkodni is kell azokhoz. Kállay azt mondotta az ő hattyúdalában, hogy az az ut, amelyen mi mentünk, tulajdonképen letérés volt a régi útról. Én azt hiszem, hogy feltétlenül szükség van a letérésre sok :

. évi március hó 11-én, kedden. tekintetben. Egyébként azonban, ami a letérést illette, elsősorban ő volt az, akinek módjában lett volna a nemzetet vezetni a fináncdolgokban, ás ha ő látta, hogy a nemzet letérni készül a helyes útról, akkor módjában lett volna a nemzet elé állni és azt feltartani, Tisztelt uraim! Ö még ebben a hattyúdalában is folyton azt emlegette nekünk, amit hosszú hónapokon és esztendőkön keresztül emlegetett különböző helyeken, ugy a Pénzügyi Tanácsban, mint a Jegybank intézetében, valahányszor én őt figyelmeztettem, hogy: Bizalom a koronában! (Szabó József: Ö maga sem bizott benne ! Bizalom ! ) De hogyan lehetett volna meg ez a bizalom, hogyan lehetett volna bizni olyan körülmények között, aminők bekövetkeztek? Ki tudott bizni az utolsó napok pánikja s a bekövetkezett nagy déronte alatt! Kállay azt mondotta: spóroljunk és dolgozzunk. De kérdezem magamtól: kinek! Mert ugy van, hogy a nemzet nagy része dolgozott is, spórolt is és hiába spórolt, mert azt, amit megspórolt, semmivé lett. (Ugy van! Ugy van! Taps a közéjben és a balközépen.) Ha nézem a mai kapitalista fejlődést Európában, azt kell látnom, hogy itt, mindenekelőtt egy internacionális klikk van. Ez az internacionális klikk kezdte az ő működését Bécsben és miután ott learatott, legázolt mindent és az embereket mindenükből kifosztotta, átvándorolt Berlinbe. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Ugyanez a klikk később Berlinből átvándorolt Parisba és a párisi urak még mindig' nem tudják, hogy kik vannak ottan. Maga ez a tény, »Die Anwesenheit der Schieber«, rendkivül nagyfontosságú tény. Sokkal nagyobb tény ez, mint ahogy a fináncministerek az egyes helyeken appreciálták, mégis könnyű szerrel túltették magukat ezeken a tényeken és összefüggéseken. aminek semmi egyéb következménye nem lehetett, mint ez a katasztrófa. Egész világosan lehet látni a programúi szerint való eljárást az egyes államokban: az illető pónzegység és pénzérték aláaknázását. Egészen világosan és programmszerüleg mennek ezek a dolgok és nekem vannak itt barátaim, akikkel beszéltem az ősszel, amikor láttam, hogy mi fog bekövetkezni Magyarországon a nagy készülődés következtében s láttam, hogy feltétlen betörés lesz itt a magyar koronával szemben. (Pikier Emil: Itt kellett volna elmondani a fórumon !) Ezt elmondottam én a nemzetgyűlésen is valahányszor alkalmam volt. (Pikier Emil: Eső után köpenyeg!) Mindenekelőtt azt látjuk, hogy az országokban az előkészület módjára elkezdődik a tőke kivándorlása. Ebből a szempontból méltóztassék megnézni az affiliait Bankok működését. Azt mondják, hogy a londoni Lloyd Banknak Parisban körülbelül 10—15 milliárd összeg állana rendelkezésére francia frankban. Méltóztatnak látni, hogy ezek az affiliait intézetek nem alkalmasak arra, hogy a nemzetben a nyugalmat és a kedvét felszitsák saját tulajdon pénzükkel szemben. Ezek alkalmat adnak arra, hogy a nemzet saját pénzével szemben bizalmatlanná és nyugtalanná váljék, mert ezekkel a rengeteg összegekkel, amelyek kint vannak, óriási tevékenységet fejthetnek ki. Ma egy nagy csempészésről van szó az újságokban. (Zsirkay János: Minden nap van arról szó!) Azt hiszem, nincsen olyan ember, aki nem kívánná, hogy tisztviselő s aki állásával és a bizalommal, amellyel a nemzet őt felruházta, visszaél és ráadja a fejét a csempészésre, hogy ezeket az embereket valóban példásan ne kellene megbüntetni. (Helyeslés a baloldalon.) Itt agyonlőnek leányokat, akik hátukon egy-két tojást viszI nek ki a határon, ellenben azok az emberek, akik