Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-251

A nemzetgyűlés 251. ülése 1924. és nem adózott. így azt hiszem, igazságot tenni soha sem fogunk. Ha összegezzük, hogyan aránylik a kettő egymáshoz, kitűnik, hogy a föld vagyon váltságát, a 400.000 kat. holdat, amelyet természetben adott le és amelynek már akkor borzasztó értéke volt, figyelembe nem véve. az arány 1:12. Még csak azt akarom hozzátenni, hogy ezzel szemben a vagyonváltságföldeknek egyévi jövedelme a múlt esztendőben 15,178.000.000 koronát hozott a nemzetnek. Azt kérdem: ez volt az az osztály parlament, amely ki akart bújni a föld adózása alól; és azt kérdem: miért nem versenyeztek velünk abban, hogy a haza oltárára tegyék le áldozataikat? Azért, mert akkor is nagyon ügyesek voltak és ki tudtak bújni alóla. (Ugy van! jobbfelől.) De nézzük meg, mi az igazság abban, hogy a birtok most kibújik a kényszerkölcsön alól. Ha megvonta is tőlünk azt a megtisztelő bizalmat, hogy nem értünk a közgazdasági élethez, nem értünk az adóhoz, a pénzügyi politikához, engedje meg, hogy szerényen azt kérdezzem tőle: talán ő jobban ért ahhoz, hogy én vagy Mándy Sámuel, akinek 10.000 holdja van vagy talán annyija sincs, vagy Viczián, akinek birtoka van, vagy mind, akik ott voltunk, hogyan tudjuk kivonni 600-800 holdjainkat az adó alól? Sőt büszkén merem mondani, hogy akkor, amikor én és társaim menteni akarjuk a kisembereket, menteni akarjuk a létminimumot, ezzel azt is involváljuk, hogy kötelességünknek tartjuk az ország édekében magasabb terheket magunkra vállalni, mert a kikerekitett összeg csak ugy jön ki, ha önmagunkat jobban megadóztatjuk. (Propper Sándor: Nem nagyon!) Aki nem adózik, annak könnyű mindenkit lebirálni, annak minden áldozat kevés. (Ugy van! jobbfelől.) Kijelentem önnek, hogy mi a kérdést egészen máskép biráljuk el. Ami áldozatra szükség van, azt becsületesen meg akarjuk hozni ugy, hogy az egyformán legyen elosztva és a szegényeket és kisembereket minden körülmények között megkíméljük és ne tegyük ki veszedelmeknek és súlyos terheknek. (Dénes István: Lásd a forgalmi adót!) Méltóztassanak nekem megengedni, miután itt ugy vagyunk aposztrofálva, hogy a 12 adónéró a részvénytársaságokat külön akarja megadóztatni és erre azt jegyezik meg, hogy a részvény már adózott a jövedelemben, hogy itt rámutassak egy kis hirlapi kimutatásra. Ne gondolják, hogy talán valami szélsőséges agrárius lapból vettem ezt, mert a Világra akarok hivatkozni. A Világ mutatja ki azt, hogy mig a Magyar Általános Hitelbanknak összes vagyona 1814-ben kitett 200 milliót, addig az ezévi február 26-iki kimutatás szerint a Magyar Általános Hitelbank részvényeinek csak árfolyamértékét figyelembe véve, ez 1,265.000,000.000-ot tett ki. Ezt nem én mutatom ki, hanem a Világ. Ugyanennek a számitásnak alapján a Kereskedelmi Bank tőkéje 840.000,000.000. (Dénes István : Miért adtak nekik mégis hitelt, ha ennyi pénzük van ? — Rothenstein Mór : Ezek után miért tagja a kormánypártnak ?) Nem értettem meg, mire méltóztatik feleletet kérni. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel szemben rámutassak egy másik közleményre is. A Magyar Kereskedelmi Bank a múlt évi üzleti nyereségében kimutat összesen 14.000.000.000 korona bevételt, de 8000 koionájával körülbelül csak 4.500.000.000 koronát osztott szét a részvényesek között. Ha még a legbecsületesebb lenne is az országban minden részvénytulajdonos, ha minden jövedelmét bevallotta volna 1919-ben, amely bevalláson alapszik a kivetés, kérdem: mit vallhatott volna be? Bevallévi március hó 6~án, csütörtökön. 213 hattá volna, hogy kapott a Kereskedelmi Banktól 40 koronát, tehát meghuszorozva nyolcszáz koronát, vagyis 800 korona után lenne kivetve annak a bizonyos kényszerkölcsönnek ráeső része. Vagyonban pedig méltóztatnak tudni, hogy 1923 elején csak 14.000 korona volt a Kereskedelmi Bank részvénye, 1919-ben körülbelül 8000 korona; méltóztassék ezt megsokszorozni busszal, akkor 160.000 koronát adóztatnak meg azzal a két millióval szemben, amennyi ma a Kereskedelmi Bank részvényeinek az árfolyama. Ez tehát nagy igazságtalanság! Természetesen, hogy ott kell megfognunk a vagyont, és nem kétszer adóztatnunk. Jól tudjuk, hogy Magyarországon a trezorokban vannak a részvények, és sehol sem szerepelnek az adókimutatásban, vagy ha szerepelnek is, — mert nem mondom, hogy nincs, aki bevallja becsületesen, én is bevallottam azt a keveset, ami volt — ez oly elenyésző csekély, hogy adóalapul figyelembe egyáltalában nem vehető. Tehát ez az, amiért mi megtaláltuk volna. Hangsúlyozom, én nem állítom, de állítja Fenyő Miksa, mert nem nyilatkozom a 12 véleményéről, azt állitja Fenyő Miksa, de ismét kijelentem, ha tényleg ez az, akkor vállalom büszkén a tizenegy társammal ezért is a felelősséget, bár mondja rám Fenyő Miksa, hogy nem értem, mit kell megadóztatni és mondja rám, hogy én el akarom titkolni a földet és annak jövedelmét a megadóztatás elől; nem árt ez nekünk, viselem érte a felelősséget. (Dénes István: Csakhogy ezért összevesznek Fenyő Miksával!) Igen t. képviselőtársam, aki elég tág látókörű, aki különösen a közgazdasági életben elég járatos ... (Szilágyi Lajos: Nem személyeskedés ez? — Varsányi Gábor: Csakhogy nagyon felületes, ez a hibája!) Bocsánatot kérek, tévedni méltóztatik, hogy személyeskedés volna, mert méltóztassék megnézni, hogy Dénes István képviselőtársam egyszer hozzám adresszálta azt a kifejezést, hogy nézzek meg és kisérjek figyelemmel egy közgazdasági alapigazságot. Én is épen azért hivatkozom reá, hogy — amint feltételezem — neki tudnia kell, hogy Fenyő Miksa nem egy személy, hanem az Országos Gyáriparosok Szövetségének igazgatója (Ugy van! a szélsőbaloldaton.), aki nemcsak egy cikkben, hanem a Gyáriparosok Országos Szövetségében is megtámadott bennünket • és ugyanabban a stilusban beszélt, amely itt van. Én tehát nem Fenyő Miksa személyével harcolok, hanem ő rajta keresztül — miután ő jelent meg a szintéren — azzal a tendenciával szemben, amely itt megnyilvánul. (Ugy van! jobbfelől. (Eckhardt Tibor: Melyikhez áll közelebb a kormány? — Nagy zaj jobbfelől.) Emlékezzék a t. képviselőtársam arra, amikor önt én szerintem is helytelenül és alaptalanul támadták és azzal vádolták, hogy ön is különböző pénzintézetekkel és más manipulánsokkal volt összeköttetésben, hangsúlyozom, hogy alaptalanul és én is ugy tudom, hogy ez nem igy van; de akkor engedje meg, hogy kérjem képviselőtársamat, hogy ezt a megjegyzést talán ilyen formában ne méltóztassék fentartani, mert hangsúlyozom, hogy mi a légártatlanabbul... (Eckhardt Tibor: Én"a kormányt kérdeztem! Azt kérdeztem, kihez áll a kormány közelebb!?) Én ugy érzem, hogy miután én a kormány támogatói közé tartozom, politikailag szintén felelős vagyok azért az irányért, amelyet a kormány követ. (Eckhardt Tibor: Ezen csodálkozom, mert a kormány a Fenyő Miksa politikáját csinálja. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Erdélyi Aladár: Én tehát visszatérek beszédem kiinduló pontjára, amely akként szólott, hogy igeniss én helyesnek tartora ezt a törvényor