Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-250

A nemzetgyűlés 250. ülése 1924. Antal képviselőtársamat, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Aha! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Neki nem szabad?) amikor is Eskütt Lajos hatszemközött beszélt a közösen elkövetett panamákról, amelyeket már a közélelmezési ministeriumban együtt csináltak. (Horváth Zoltán: Hallatlan!) Zeőke képviselő látszólag kényelmetlenül érezte magát, de nem hazudtolta meg Esküttet. (Zeőke Antal: Sőt nagyon is!) Ha próbált valamit mondani, Eskütt leintette: Ugyan Tóni, ne nagyképűsködj! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tóni! Tóni! — Esztergályos János: Isten vele, Tóni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Csontos Imre: A Borsszem Jankó képe nagyon alkalmas volt!) Eöri-Szabó Dezső: Feljegyzésem ezt mondja továbbá: Zeőke nem is állta sokáig. Búcsúzott, de ismét előttem is figyelmeztette Esküttet, gondolja meg, mit tesz és ne követelődzék nagyon. Hivatkozott rá, hogy Bethlen neki azt mondotta, hogy Eskütt kap majd ... és itt egy reprodukálhatatlan kifejezést mondott, amit most nem ^akarok megmondani. (Lendvai István: Egy szőkét! — Derültség.) Elégedjék meg tehát azzal a 200 millióval, amit még talán ki lehet srófolni. Ezt ott hatszemközt mondta előttem a képviselő ur; bármikor eskü alatt hajlandó vagyok vallani. Mondom, Zeőke Antal búcsúzáskor még egyszer figyelmeztette, elégedjék meg azzal a 200 millióval, amit még talán ki lehet srófolni. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Csontos Imre: Ezt elhitte a képviselő ur? — Farkas István: Ezért kell külföldi kölcsön! — Propper Sándor: Erre kellakényszerkölcsön! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Eőri-Szabó Dezső: Még csak egy dologra leszek bátor utalni. Pallavicini t. képviselőtársam annak idején talán majd felszólal, de mivel őt is aposztrofálta a mélyen tisztelt minister 'ur, egy levélből, amelyet Pallavicini György őrgróf képviselőtársunk hozzám intézett, legyen szabad felolvasnom egy részt. Volt több képviselőtársam, aki, amikor Eskütt Lajos zsarolásért fel lett jelentve, azt mondotta, hogy többek között Pallavicini t. képviselőtársunk volt az, akit Eskütt meg akart volna zsarolni. Tisztán akartam látni a dologban, ezért levélben megkérdeztem Pallavicini őrgróf képviselőtársunkat, aki akkor kórházban feküdt, hogy mi igaz ebből. Többek között ezt válaszolta (olvassa): »Igen t. képviselőtársam! Folyó hó 25-én kelt nagyra becsült leveledre van szerencsém közölni, hogy Eskütt Lajos engem kétszer vagy háromszor keresett fel és soha egyizben sem vitte a beszélgetést olyan mederben, amely arra engedett volna következtetni, hogy ő engem meg akart volna zsarolni. Rám inkább azt az impressziót tette, mintha előttem nem akarna bizonyos dolgokkal teljesen kirukkolni, amivel vélt személyi differenciák elsimítását akarta volna elérni. Azt azonban mindenesetre láttam, hogy ha a tizedrésze igaz annak, amit ő sejtet, akkor legfőbb ideje volna, hogy ennek az országra nehezedő súlyos ügynek vége legyen.« Ezeket irta többek között Pallavicini képviselőtársunk. (Zaj jobb felől. — Simon János: Ki nevezte ki detektivnekl — Szomjas Gusztáv: Miért járt ott Eskütt Pallavicininél? — Rakovszky István: Kérdezzék meg Nagyatádit! — Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Panaszkodni ment!) Elnök: Csendet kérek! Eőri-Szabó Dezső: Többet ez alkalommal a nemzetgyűlés szine előtt nem tartok indokoltnak elmondani. Amit ebben az ügyben még tudok, remélem, hogy különösen ezek után, most már rövidesen alkalmam lesz a törvényszéki tárgyaláson eskü alatt vallani. Elnök: Zeőke Antal képviselő ur személyes évi március hó 5-én, szerdán. ÖOl kérdésben kért szót. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tóni! Tóni!) Csendet kérek! (Csontos Imre: Milyen élénkek ott a túlsó oldalon! — Pikier Emil: Ki fogjuk tóni! ~ Zaj.) Zeőke Antal: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy ez a hely nem alkalmas arra, hogj' Nagy-Magyarország szennyesét itt kimossuk, (Zaj a bal- es a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: A maguk szennyese!) nem akartam felszólalni, némely dolgokat azonban kénytelen vagyok most is rektifikálni. Ha jól emlékszem, Eőri-Szabó képviselő ur azon az estén, amikor ott együtt találkoztunk... (Simon János: De akkor még szabadkirályválasztásról beszéltek!) Arról is. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István: Szabadkiráiyválasztóknak szabad pananiázni? Az egyet jelent?) Csendet kérek, képviselő urak! Zeőke Antal: Azon az estén szó volt arról a bizonyos közélelmezési ministeriumi dologról; nehogy valaki panamára gondoljon, kijelenthetem, hogy gazdakönyvtárról volt szó. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Csontos Imre: A nagytisztele tü ur ezt nem árulta el! — Szeder Ferenc: Nem a csillagok járásáról beszéltek? — Zaj.) Elnök: Csendet,kérek, képviselő urak! Zeőke Antal: Én csak komoly embereknek vagyok hajlandó beszélni. Nem vagyok köteles arra, hogy itt felvilágositást adjak. Ha komolyan viselkednek, fogok adni felvilágosítást, ha nem, nem fogok adni. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Tóni, igy nem lehet kitőni! — Zaj.) Zeőke Antal: Kikérem magamnak! (Folytonos nagy zaj. — Szomjas Gusztáv: Nekik szabad handabandázni:) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő urat itt aposztrofálták, a képviselő uraknak tehát kötelességük őt, ép ugy, mint a többi szónokot, nyugodtan meghallgatni. (Erdélyi Aladár: És még Ízlésről, nívóról beszélnek! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Zeőke Antal: Beszélgetés közben azután, amikor ide került a dolog, hogy Eskütt ezt az esetet emiitette ... (Rupert Rezső: Panamáztatok fiam, ketten!) Kikérem magamnak! Sohasem panamáztam! (Esztergályos János: Mit szól ehhez Dánia ?! — Folytonos nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Zeőke Antal: Akkor azt mondottam, — remélhetőleg, emlékszik a képviselő ur arra, hogy én ezt mondottam — hogy ebben az ügyben nem vagyok hajlandó semmiféle privát személynek nyilatkozni, mint ahogy akarták annak idején, hogy itt-ott nyilatkozzam, hanem csakis hivatalos helyen, hatóságok vagy biróságok előtt. Azonban, ha most már ennyire provokáltak, hogy nyilatkoznom kell, ezen a helyen is megmondom, hogy az. amit mondott, szemenszedett hazugság... (Nagy zaj. — Eőri-Szabó Dezső: Van képe ilyent mondani ! Gyalázat! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! (Eőri-Szabó Dezső : Van képe itt ülni ! Piszkos ! — Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek ! Zeőke képviselő ur olyan kifejezést használt, amelyért a képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. (Nagy zaj.) Csendet kérek ! Eőri-Szabó képviselő ur is olyan kifejezést használt, amelyért kénytelen vagyok a képviselő urat is rendreutasitani. Zeőke Antal : Én nem a képviselő úrra vonatkoztattam. Nem a képviselő úrra vonatkoztatva mondtam azt, hogy szemenszedett hazugság, amit mond, hanem Esküttnek mondottam, csak a képviselő t urak nem vártak meg, amíg mondatomat befejezem. Akkor az az ur erre a kijelentésemre elhallgatott és tombolt azért, hogy