Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-250
198 A nemzetgyűlés 250. ülése 1924. évi március hó 5 én, szerdán. volt abban az időben, nem is olyan régen Esküttnek álláspontja, és hogy mennyire ellenkezett az azzal, amit a képviselő ur most mond. (Györki Imre : Ezt én is megerősítem ! Mert akkor még ígértek neki !) Ha a t. képviselő ur csupa hallomásdolgokból az én részességemet igyekszik bizonyitani és megállapítani, akkor majd én is tudok hivatkozni valakikre. (Halljuk l Halljuk • a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék csak mindent elkövetni arra nézve, hogy ebben az ügyben kiderüljön az igazság. (Helyeslés a jobboldalon.) Én nem tehetek mást, mint hogy az ügyet, amely most már a biróság kezében van, a bíróság döntésére bizzam. Talán csak nem „képzeli a t. Nemzetgyűlés vagy a t. képviselő^ ur, hogy én akár a vádtanácsot, akár a bíróságot befolyásolni kívánnám? (Hebelt Ede : Az ügyészséget ! Az ügyészségen múlik, hogy nem emel vádat ! — Csontos Imre : Nagyatádi Szabó ? Hej, de nagy tudatlanság egy tanult embertől ! — Hebelt Ede : Az ügyészség a kormány kezében van !) Az ügyészség talán mégsem vádolható meg azzal, — hiszen az ügyészség volt az, amely a vádiratot készitette — hogy el akarná tussolni a dolgot. Az ügyészség volt azon az állásponton, hogy az ügyet a biróság elé kellene vinni, úgyhogy nem hiszem, hogy az ügyészséget eltussolási szándékkal lehetne megvádolni. Ami a dolog zsarolási részét illeti, nem tudom, Pallavicini őrgróf t. képviselőtársam hajlandó-e e tekintetben nyilatkozni. Én egy percig sem hittem el azt, amit Eskütt mondott, hogy neki nagy pénzeket igért volna Pallavicini őrgróf ur azért, hogy bizony i lék okát adjon át neki. Természetesen nem kapta meg ezeket a pénzeket, legalább tudtommal nem. Ebben különben egy percig sem hittem, de valaminek kellett lenni a dologban, kellett hogy vádlott jelentkezzék ott. (Györki Imre: Erről tudott ön, minister ur ! Ön tudott róla, hogy megjelent Pallavicininél !) Én is azt mondom, hogy tudom, hogy erről beszélt, hiszen épen én hozom elő. (Felkiáltások a jobboldalon: Azt mondja ! — Rakovszky István : Ez megint olyan Döhmel-dolog!) Azért hozom elő, mert tudok a dologról, nem fogom letagadni, hogy tudok róla, de mondom, egy percig sem hittem el azt, amit ő mondott, hogy Pallavicini őrgróf próbálkozott volna nála. A vádlott azt állítja, hogy Pallavicini őrgróf pénzeket igért neki, amit nem hittem el, mert tudtam, hogy nincsenek olyan bizonyítékai, amelyekórt egy ilyen előkelő politikus pénzeket ajánlana fel neki. Csak azért hozom fel a dolgot, hogy megmutassam, milyen eszközökkel próbálkozott meg a tisztelt vádlott Pallavicininél, meg Hír Györgynél saját igazolására. Hiszen tanuk vannak rá, hogy nem egy, sem két, hanem több tauu előtt ismételten kijelentette, hogy ő most már csak ugy viselkedik, ahogy fizetnek ^ neki, és ha nem kap pénzt, olyan vádiratot csinál mindenki ellen, akivel csak érintkezett ebben az életben, hogy felfordítja vele az egész országot. Egyébként majd kitűnik a bírósági tárgyaláson, hogy ezért a zsarolásért is van ő lefogva. (Györki Imre: Dehogy ezért!) Mindezeket a dolgokat kivizsgálni a biróság feladata lessz, de igazán nem a nemzetgyűléshez tartozik. A magyar biróságban mégis csak kellene és lehetne annyira bizni, hogy feltételezzük róla, hogy pártatlanul fogja ezt az ügyet kezelni és pártatlanul hozza meg benne Ítéletét, (Kabók Lajos: Van ennek a dolognak elég idevonatkozó része is!) Azért nem lehet egy ministert megvádolni, hogy kinek adott engedélyt, mert az engedélyt mindenki megkapta, aki kérte, ha az illető tisztességes, becsületes ember volt. Ha én ülök a ministeri székben és nekem adja meg a jogot a ministertanács az engedélyek megadására, akkor én döntöm el, hogy kinek adjak engedélyt s nem bizom, de nem is bizhatom másra. (Peyer Károly: De az engedély a viceházmester nevére volt kiállítva!) Ha esetleg visszaéléseket követtek el kinn, azért csak nem én vagyok a felelős. (Rassay Károly: Hát kicsoda?) Én nem mehetek el 30.000 kérelmező házához, hogy kik az illetők. (Kabók Lajos: Ki felelős?) Az, aki a visszaélést elkövette. (Peyer Károly: Ezt intézzék el odahaza! — Csontos Imre: A bútorokért ki a felelős? — Peyer Károly: Ne itt beszéljen duplaszitás ur, kinn! — Rassay Károly: Ez érdekesebb mint az ön beszédje! — Csontos Imre közbeszól.) Elnök: Csontos képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister: Azért tettem a ministertanácsnak azt az előterjesztést, hogy az egyéni engedélyeket meg kell szüntetni és engedély nélküli kiviteleket kell csinálni, mert tudomásomra jutott, hogy egyesek visszaéltek a kapott engedéllyel. Épen ez indított arra, hogy ezt a rendszert megszüntessem; de amit ott kint elkövettek egymás ellen, azért nem én vagyok felelős. (Peyer Károly: Ö volt a minister és nem Nagyatádi! — Csontos Imre: Meglátszik rajtatok, hogy szocialisták vagytok ! — Peyer Károly: Nincs is nálunk duplaszitás! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister : Nem hiszem, hogy a t. képviselő ur ezzel a közbeszólásával a lelkéből beszélt volna. Hát azt hiszi, hogy helyettem egy fiatal titkár a minister? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igen!) Ugy nagyon rosszul tetszik engem ismerni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem Rei singer képviselő urat, méltóztassék esendben maradni! (Propper Sándor : Mindenért a minister felelős.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister: Igen, én vagyok érte a felelős, vállalom is és helytállók mindig érte. Amit én csináltam, azért én vagyok felelős. Senkire sem fogom áthárítani a felelősséget és ha örökösen lármáznak, akkor is állom. (Felkiáltások jobbfelől: Ez a helyes! Taps. — Horváth Zoltán: A ministeriumért ön felelős! — Csontos Imre: Nagyon rosszak vagytok. — Zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Lendvai István közbeszól.) Lendvai István képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék az elnöki figyelmeztetésekhez alkalmazkodni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister: Egyébként én befejezhetem beszédemet. A t. képviselő urnák, mint védőügyvédnek, tessék ott megtenni kötelességét a bíróságnál. Ezek a kiviteli ügyek a ministeriumban egészen tisztán állanak, az állam azokból semmiféle károsodást nem szenvedett, az állam rovására semmiféle visszaélés nem történt, (Zaj balfelől.) akik pedig visszaélést elkövettek, azok felelienek a bíróságnál. Nem lehet ezt kormánybuktató eszközül felhasználni, pedig erre a célra akarják felhasználni. Ha nem volna biróság Magyarországon, érteném ezt a támadást... (Horváth Zoltán : Mi van a kaucióval?) Ez a támadás tisztára politikai manőver, ezért fújták fel előbb és politikai okból fújják fel most is, mikor egy ember két éven át tett vallomásaiban az álláspontját ináról holnapra megváltoztatja és annak ellenkezőjét adja elő az ügyvédjével- (Horváth Zoltán: Mi van a kaucióval?) Végre is az bizonyosodott be, amit a t. képviselő ur állított, hogy ez a szerencsétlen ember
