Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-250

192 A nemzetgyűlés 250. ülése 19Á panamák ügyében és akkor a ministereinök ur megigérte, hogy ebben az ügyben elkészítteti a kimutatást, hogy kik jártak el képviselők és köz­életi nagyságok ilyen kiviteli panamaügyben. Akkor elkészült ez a jegyzék. Most nem tudom, hány képviselő van itt közülök, de 40 képviselő szerepelt a listán. A ministerelnök ur nem ter­jesztett a nemzetgyűlés elé ilyen jelentést, annak ellenére, hogy kellett volna, hanem ez a házipéldány ott volt a földmivelésügyi ministeriumban és ezt a házipéldányt akkor még az egyik főszereplője ezeknek az ügyeknek : Eskütt, azt hiszem, jog­szerűen magánál tartotta, miután a ministerelnök ur nem kivánta felhasználni. (Szabó István (nagy­atádi) földmivelésügyi minister: Én nem kíván­tam felhasználni, nem a ministerelnök ! — Egy hang a szélsőbaloldalon : Elég hiba volt ! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Majd megmondom, miért. Nem volt hiba ! — Rakovszky István: Hiba volt! Én ismerem a dol­got! — Horváth Zoltán : Akkor a minister ur is tud a ki járókról! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem kijárok! — Rassay Károly : Ajánlók ! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az! Ma is van! Mindig volt! — Rassay Károly : Nagyon jó: ajánló kép­viselők ! — Propper. Sándor : Ajánlják magukat ezek után! — Pikier Emil : Ajánljuk őket a köz­vélemény figyelmébe!) Ezt a két ajánlást is a rendőrség, minthogy komprommittáló és kellemetlen lett volna ezek­nek az Esküttnél való tartása, lefoglalta, ezek is abban az iratcsomóban vannak, amelyhez a védelem nem nyúlhatott, amely nincs a vizsgáló­bírónál, de nincs a vádtanácsnál sem. T. Nemzetgyűlés! Abban az erkölcsi fertőben, — hogy ezt a kifejezést használjam — amely itt uralkodott ezek között a kiviteli panamák között, még meg keli említenem azt is, ami a mulíévi svájci gabona .szállításnál történt. A múlt évben ugyanis a földmivelésügyi minister ur tekintet­tel arra, hogy Magyarországon korábban érik be a búza mint a környezetünkben lévő államokban, nem tudom, helyes gazdasági politikából-e, vagy még helyesebb pénzügyi politikából, nagyobb mennyiségű búzának a külföldre való szállítását kezdeményezte és vitte a ministertanács elé. A ministertanács azonban, ugylátszik, minden ilyen kiviteli ügyben most már talán valami szagot, gyanút kapott, nem járult hozzá ehhez a kivitel­hez. Leszavazták a földmivelésügyi minister urat. Néhány héttel később azonban jóval nagyobb mennyiséget, mint amennyit a földmivelésügyi minister ur akkor javaslatba hozott, a minister­elnök, a pénzügyminister és a közélelmezésügyi minister urak kezdeményezésébe kivittek Svájcba, illetőleg a svájci ügyet lebonyolították. Távol áll tőlem, hogy ebben a kérdésben a minister urak közül bármelyiket anyagi előnyök szerzésével megvádoljam, csak megvilágitásképen hoztam elő az egész ügyet, hogy magában benn a ministeriumban mi volt a helyzete a minister uraknak egymás között és hogy milyen nagy bizalommal viseltettek egymás iránt. Ezt tették, annak ellenére, hogy semmi okuk nem volt bizal­matlannak lenni a földmivelésügyi minister úrral szemben. (Szabó István (nagyatádi) földmivelés­ügyi minister: Ejnye, ejnye! Az az álláspont, hogy lisztet vigyünk ki és ne gabonát, ez már bizalmatlansági — Peidl Gyula: Hát volt okuk bizalmatlanoknak lenni? — Szabó István (nagy­atádi) földmivelésügyi minister: Ehhez már igazán sok kell !) A földmivelésügyi minister ur igazán igyekezett minden tőle telhetőt elkövetni, — és ebben a tekintetben egyáltalában nem hibázta­tom — hogy a kormányelnöknek kedvében jár­jak. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi : . évi március hó 5-én, szerdán. minister: Hogyan tudja!) Kérem, rátérek. (Rassay Károly: Feltételezi! Ennyi előzékenység mindig kell egy ministertől a társai iránt! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Bizonyos előzékenység kell, ha együtt van min­dig az ember. Ha ellensége vagyok, nem lehe­tek ott!) Eme igyekezete azonban nemcsak abban nyil­vánult meg, hogy a ministerelnök ur által kezde­ményezett ilyen kiviteli engedélyeket saját hatás­körében elintézte vagy elintéztette, hanem úgy­szólván politikailag önmagát, érezve ennek az ügynek ránézve kellemetlen izét, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Egy cseppet sem!) teljesen kiszolgáltatta. Ennek tulaj donitható és itt van a politikai feleiősség kérdése, hogy a földmivelésügyi minister ur elárulta azt a programmot, amelyre vállalkozott; (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az hozzá­tartozik a panamához?) ennek magyarázata az Eskütt-ügy. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A föld­mivelésügyi minister ur testét-lelkét eladta a kormányelnöknek, elárulta a választójogot, (Nagy zaj.) elárulta az agrár-demokraciát, (Nagy zaj jobb felöl.) elárulta a földreformot {Folytonos zaj és ellentmondások jobb felől. — Propper Sándor: Hol a választójog? Hol a titkosság? — Dobóczky Dezső: Nem kell választójog! Még 1918-ban meg­mondta!) Mindaddig, amíg ezt az ügyet nem tisztáz­zák, a földmivelésügyi minister ur szánalmasan fog vergődni a politikai elvek gyakorlati meg­valósítása tekintetében. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Sohase szánjon engem! Nem szorulok az ön szánalmára! Nem is szorulok rá soha senkinek a szánalmára! — Szeder Ferenc: Van még ennek nehezebb része is! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Hadd legyen!) így lehet megérteni, hogy a földmive­lésügyi minister ur viszi a kisgazdapártot min­denkor oda, ahova a ministerelnök akarja. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Azok talán nem férfiak? Vannak olyan férfiak, mint ön! Nem lehet vinni őket! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Azt már lát­tuk! — Horváth Zoltán: Ezek üres frázisok! — Csontos Imre: Van bennünk annyi hazafiság, hogy nem térünk együvé! Nem mehetünk hozzátok! — Horváth Zoltán: Nagy Emil nemcsak a kisgaz­dákról, hanem a többiekről is megmondta véle­ményét: Bethlennek csak olyan emberek kellenek, akiknek nincs véleményük! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Forgács Miklós: Mit csinálnának, ha nem volnának kisgazdák!) Györki Imre : Távol áll tőlem, t. Nemzet­gyűlés, hogy bármi tekintetben is a kisgazda­párttal, \agy avval a frakcióval szemben sértó kitételt akartam volna használni. Egyáltalában nem vonom kétségbe férfiasságukat, sem a programmjukhoz való ragaszkodást, ellenben le kell szögeznem azt, hogy a kisgazdapárt és a kisgazdapárti frakció a földmivelésügyi minis­ter ur után megy és követi azt a politikát, amelyet ma a ministerelnök ur képvisel, (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl.) amely pedig minden, csak nem agrárdemokrata Programm. (Kuna P. András : Nem találkozunk Jászival, meg Garamival ! — Peidl Gyula : Ne is men­jen, mert tengeribetegséget kap ! — Folytonos nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Csontos Imre: Én még azt is bánom, hogy Debrecennek Györki a képviselője ! Sajnálom nagyon is !) Györki Imre: Néhány szóval ki kell térnem arra a hajszára, amely most folyik Eskütt Lajos ellen. Eskütt Lajos ellen ma lopás és zsarolás

Next

/
Oldalképek
Tartalom