Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-250

1$6 À nemzetgyűlés 250. ülése 1924. évi március hó 5-én, szerdán. gyón csúnya módon, mert nem a védence érdeket védte, hanem a ministerét, — tessék ezt tudomásul venni. (Zaj jobfelől.) Egész ténykedése arra irányult, hogy a ministert védje és nem a védencét s ezzel súlyos ellentétbe jött védői hivatásával. (Zaj. — Griger Miklós: Ez súlyos vád! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Barabás Samu: Miért nem várják meg a bizottság Ítéletét! — Folytonos zaj.) Ha nem méltóztatnak a szónokot meg*hallgatni, kénytelen volnék az ülést felfüggeszteni! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezt akarják! — Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gyorid linre: Eskütt Lajos ezen kihallgatása alkalmával mar a ministeriumhoz közelálló urak, részben pedig azok, akik a kijárási panamában resztvettek, megmondották, hogy az egész ügyből ugy tuü kiszabadulni, hogy ha egyrészt magára vállalja a dolgokat s nem márt be senkit, aki ebben az ügyben érdekelt, (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister : Kik voltak ezek 1) másrészt pedig hogy ha olyan nyilatkozatot tesz, hogy tuiajúonképen ő a földmivelésügyi ministeriumhoz nem volt beosztva és ezen ügyek elintézésére neki nem volt megbízatása, nem volt hatásköre. Hogy ez mennyire igy van, t. Nemzetgyűlés, kitűnik abból is, hogy ugyancsak a rendőrségen néhány nappal Jsésőbb, amikor e panamaüg'yből kifolyólag kihallgatták a földmivelésügyi minister urat, a minister ur is hangoztatta azt, hogy Eskütt Lajos mint az akkori kisgazdapárt titkára ült bent a ministeríumban és az ő magántitkán teendőit látta el, neki semmifele hivatalos megbízatása nem volt. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Most is hangoztatom! Nem vonom vissza!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Kérdem, megengedhető-e, hogy ott a ministeriumban üljön akármelyik párt delegáltja, mint a minister magántitkára! (Ugy van! a bal- és a szélsőbaíoldalon.) Megengedhető-e a hivatali renddel ellenkező ilyen rendelkezés? Mert hiszen a ministeriumban megforduló felek nem tudják, miután nincs az arcára irva az illetőnek, hogy a minister ur privát szolgálatára van-e berendelve valaki, vagy közfunkeionárus. Nem újság" ez abban a kormányzati rendszerben, amelyet itt meghonosítottak.^ Hiszen láttuk a legutóbbi választások alkalmával is, Hogy a ministerelnöki palotában foglalt helyet az Ébredők egy különítménye (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) és onnan irányították központilag azt a terrort, amelyet az ellenzéki képviselőkkel szemben kifejtettek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Lendvai is igazolja! — Szilágyi Lajos: Erről majd én fogok beszélni legközelebb! — Barthos Andor: Hogy összekerültek! —- Elnök csenget) Tisztelt Nemzetgyűlés! Amikor Eskütt Lajos ezt a vallomását megtette, és amikor a földmivelésügyi minister ur a rendőrség- előtt Esküttnek ezt a nyilatkozatát megerősítette, akkor — nem akarok erős kifejezést használni, de mégis meg keli mondanom — tudva valótlan nyilatkozatot tett. (Nagy zaj jobb felől.) Valótlan nyilatkozatot tett azért, mert a földmivelésügyi minister ur, aki mellé... (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Tudva valótlan nyilatkozatot, ön tesz most, politikából! — Zaj.) Mondom, méltóztassék idegein uralkodni, földmivelésügyi minister ur! (folytonos zaj.) ElnöK: Csendet kérek, képviselő urak! (Rotnenstein Mór: Aki haragsziK, annak nincs igaza! — Derültség és felkiáltások jobbfetől: Móric! -— Barabás Samu: Akkor önöknek soha sincs igazuk! — Neuoauer Ferenc: A legjobb bizonyítási eszköz! — Barthos Andor: Aki tudva valótlant mond, .az hazudik. Hogy lenét egy ministerről igy nyilatkozni! — Zaj a balés a szélsőbaloldalon. — Egy ministert meg kell becsülni ! — Zaj és derültség a szélsőbaíoldalon. — Szilágyi Lajos: Egy képviselőt is meg kell becsülni! — JNagy Ernó: Minden embert meg kell becsülni, nemcsak a ministert! — Rakovszky István: Minden becsületes embert meg keli becsülni! — Ugy van! jobbfetől. — Farkas István: Ha pedig a minister rossz, nem kell megbecsülni, mert nem érdemes rá!) Csendet kérek! (Barabás Samu: Csirkepereket is idehozzák! — Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (SzLágyi Lajos: Hol a ministerelnök ur? Miért hagyja magára? — Rubinek István: A pártja mögötte áll! — Zaj.) Csendet kérek! (Lendvai István közbeszól.) Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csend'ben maradni! Györki Imre: Mert tudnia kellett volna, a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy Eskütt Lajosnak először a közélelmezésügyi ministeriumba való berendelését ő kérelmezte az államvasutaknál, (Rupert Rezső: Ez nagy hiba volt!) majd pedig, amikor a földmivelésügyi minister ur átment a közélelmezésügyi ministeriumból a földmivelésügyi ministeriumba, akkor ezt a kérelmet ugyancsak az államvasutak igazgatóságához intézte, és ekkor a kereskedelemügyi minister ur értesítette a földmivelésügyi minister urat, hogy az átrendeléshez hozzájárult és ilyen értelmű utasitást adott a magyar államvasutak igazgatóságának. (Horváth Zoltán: Privát tisztviselőt fizettek állami pénzből! — Mayer János: Több berendelt ember volt a vasútnál!) Ebből nyilvánvaló, hogy az a megoldási lehetőség, amely kínálkozott első pillanatban és amelyre rávették Esküttet, hogy ő mint köztisztviselő ne szerepeljen ebtoen az ügyben és igy megvesztegetettként ne szerepeljen, ez az egész dolognak teljesen helytelen beállítása és az egész nyomozásnak és vizsgálatnak teljesen helytelen irányba való terelése. Ennek ellenére azonban, mikor már a független biróság elé került az ügy, akkor maga a biróság, az Ítélőtábla, arra az, álláspontra helyezkedett, hogy Esküttet köztisztviselőnek kell tekinteni. A független biróság tehát már nem arra az álláspontra helyezkedett, amelyre helyezkedett a földmivelésügyi minister ur, hanem határozottan leszögezte azt az álláspontot, hogy köztisztviselő, és amikor a vádiratot megszerkesztették ellene, annak megszerkesztése is ilyen alapon történt. Nagyon érdekes azonban e vádirat megszerkesztése, érdekes annyiban, hogy amikor megkezdte ebben az ügyben a nyomozást, akkor meglehetősen széles alapon terjengett ez a nyomozás, mire azonban a vizsgálóbíróhoz és a vádtanácshoz került az ügy és mire az ügyészség megszerkesztette a vádiratot, akkor már ez a nyomozási anyag mindig összébb és összébb zsugorodott, ngy hogy egy egészen kis körre terjedőleg szerkesztetett meg a vádirat, kis körre terjedőleg azért, mert kivették az ügyből mindazokat az érdekelteket, akik valamilyen oknál fogva politikailag számottevőek