Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-250

'Â nemzetgyűlés 250. ülése 1924. évi március hó 5-én, szerdán. 181 nevezett el a, ceglédi iparosok keserű humora forradalmi adónak, nemcsak talán az adódó szójáték kedvéért, hanem annál a felismerésnél fogva is, hogy ez az adó csak arra volt alkalmas, hogy bebizonyítsa azt, hogy az a kormányzat, amely innen a ministerelnökhelyettesi székből olyan szépen tud beszélni a lelkek békéjéről, csak a lelkek forradalmositását tudja szolgálni intézkedéseivel. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Az az iparostársadalom, amely nemcsak a bécsi elnyomottság terheit volt kénytelen hordozni, amely nemcsak azzal a liberális zsidó beszivárgással volt kénytelen számolni, amely anynyit ártott ennek az iparostársadalomnak, feltűnő és szinte elviselhetetlen módon nyögi annak következményeit, amiről ő nem tehet, nyögi a következményeit annak a rövidlátó politikának, amely ebben a teremben játszódott le, amikor még ezt a termet az országgyűlés termének, az országházának nevezték és amely rázuditotta a maga rövidlátó, vak politikájával azt az országrontó forradalmat, amely Magyarországnak kétharmadrészét elszakította. (Griger Miklós: Ugy van ! Ugy van ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A háború!) Ez a szegény iparosság, amely nem tudhatta, hogy a 48-as jelszavak szolgálatában mi fog majd történni az Astoria-szállóban, amely nem tehet róla, hogy a mi dicsőséges világháborúnk odakünn a frontokon egyfelől az osztrák hadvezetés miatt katonailag is olyan becstelenül vitetett, amilyen becstelenül vitetett (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) másfelől idebenn is, és odakünn épugy, mint a front közelében az erkölcstelenségnek, a magyar véren és könnyön való meggazdagodásnak olyan halmazatát tűrte el, mint amely a front mögött és itthon történt: ez az iparosság már csak e történeti események következtében is, amelyekről nem tehet, elég szomorú sorsra jutott. Nem vagyok mindenáron való ellenzéki ember, amint az indemnitási vita során elmondott beszédemben is kijelentettem, én soha nem mondottam és nem hittem azt, — nem is fogom hinni — hogy ha a legideálisabb keresztény nemzeti kormány jött volna is ide az idegen megszállás megszűnte után, ezen a tizennégy vármegyén mindent a legtökéletesebben rendbe tudott volna hozni mindaddig, amig vissza nem szerezzük azokat a határokat, amelyek a történelmi igazság, az élet és magyar testvéreink kiontott vére jogán nekünk járnak. {Ugy van!) Ezt hangsúlyozom és alá akarom húzni. De legalább is nem kellett volna olyan rendszernek jönnie, amely ahelyett, hogy legalább annyit javitott volna a helyzeten, amennyit lehetett volna, mindent rontott ezen a helyzeten, amit csak rontani lehetett. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az, ami ezt a mi szegény iparostársadalmunkat belesodorta abba a helyzetbe, hogy a forgalmi adótól kezdve a teherviselésnek jóformán mázsás súlyai mindig az ő vállára nehezednek ugyanakkor, amikor itt kiváltságos osztályokat látunk, nemcsak magyar származásuakat, hanem elsősorban idegen származásuakat, bevándoroltakat, beszivárgottakat, akiknek számára ennek a rendszernek, amely ma Magyarország sorsáért a felelősséget viseli, száz és száz milliárdja volt valorizálatlan jegyintézeti hitelben akkor, amikor a becsületes magyar iparostársadalom számára épen ugy nem voltak valorizálatlan milliárdjai, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) mint ahogy nem voltak a becsületes magyar mezőgazdaság és a becsületes magyar kereskedelem számára. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Arról, ami a forgalmi adó körül az iparostársadalommal történik, véresen humoros jeleneteket lehetne itt elmondani. Azokat a vexaturákat, amelyeknek az iparosság ki van téve, itt nem lehet még felsorolni sem. Ha egyet-kettőt elmondok, a Ház szíves türelmét igénybevéve, önök is látni fogják, hogj^ mi történik Magyarországon. A mi egyszerű, hogy azt mondjam : paraszt eszünk a forgalmi adót ugy képzeli el, hogy forgalmi adót csak ott szednek, ahol forgalom van. Megtörtént Kecskemét közelében Alpáron 1923 október 7-én, hogy a vásári kisiparosoktól az árusitás megkezdése előtt, mikor tehát forgalomról még igazán szó sem volt, nem is lehetett, kíméletlen módon forgalmi adót szedtek. Megtörtént az, hogy egy becsületes csizmadiamestert letartóztattak azért, mert az árusitás megkezdése előtt nem volt hajlandó - 1923-ról van szó — 5000 korona forgalmi adót fizetni egyszerűen azért, mert ő a maga egyszerű iparos eszével nagyon helyesen ugy gondolkozott, hogy ha majd lesz forgalma, akkor fog utána forgalmi adót fizetni. A mi iparostársadalmunk becsületesen be szokta vallani a forgalmát, nem szokott ugy kiszökni, mint az önök által dédelgetett mammutbankok, a felelősség alól. Az az egyszerű iparos ember azonban ugy képzelte, hogy majd akkor fog forgalmi adót fizetni, ha forgalma lesz, de nem az árusitás megkezdése előtt. Erre azután ezt az egyszerű iparosembert letartóztatták. Megtörtént az is, hogy 220.000 koronára büntették meg Kecskeméten Eigó Lajos esztergályost. Miért ? Azért, mert a forgalmiadóelíenőrök átkutatván az ő levelezését, a hozzá érkező érdeklődő leveleket, amelyekben az iránt érdeklődtek specialiter, hogy pipaszárakat milyen árakon szállítana, mint megtörtént szállításokat vették figyelembe s mivel ő ezek után forgalmi adót nem fizetett, 220.000 koronát kellett megfizetnie 1923-ban, amikor még Kállay Tibor pénzügyi politikája dacára is ért valamit az a 220.000 korona. (Derültség balfelől.) Mit gondol a t. Nemzetgyűlés, — ez az eset látszhatik bármilyen humorosnak és bármilyen kicsinynek — csoda-e, ha az az egyszerű, becsületes magyar esztergályosmester arra gondol, hogy ezentúl már csak azért fog pipaszárat csinálni, hogy azt megtáncoltassa ennek a kormányzatnak hátán? (Derültség.) Nem is kivánok most az olyan vexaturákróí beszélni, hogy a magyar városok iparostársadalmának havonta egyszer be kell vinnie a javadalmi hivatalba a forgalmi adókönyveket, s akkor is, amikor beadják, akkor is, amikor kikapják a könyveket, órákhosszat kell ácsorogniok és órákat veszitenek drága idejükből. (Rupert Rezső: Kecskeméten fajvédő képviselők vannak! — Zaj.) Arról sem beszélek, hogy vannak forgalmiadéellenőrök, akik igazán a leggorombább módon bánnak a becsületes iparostársadalommal. Arról is hosszasan lehetne beszélni, hogy mit jelent az a spicli-rendszer, amelyet az iparossággal kapcsolatban épen ugy behoztak, mint ahogy általában divik minden vonatkozásban az a spicli-rendszer, amely esak a gyanakvást, a gyűlölködést viszi az emberek közé, amely épen a legbecsületesebb, tehát a legszókimondóbb embereket kényszeríti arra, hogy csendben legyenek, elhallgassák a meggyőződésüket. Csakhogy akkor a lélektani törvények erejénél fogva az a meggyőződés belül nemcsak hogy megmarad, hanem fokozódik is és egy szép napon ki fog robbanni. Akkor azután mit fog csinálni az a kormányzat, amely ezt a spiclirendszert bevezette? (Esztergályos János : Mi is ezt mondjuk már régen! — Zaj.) Sokkal többet beszélhetnénk mi efféle kérdésekről, mint önök, de nem tesszük. Ennek okai 27*