Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-250
176 r A nemzetgyűlés 250. ülése 1924. kell idejönnie és azt kell panaszolnia, hogy Magyarországon annak a rokkant katonának, aki eHetét veszélyeztette, aki egészségét áldozta fel a haza érdekében, aki rokkanttá lett, most 2000 korona havi rokkantjárulékot kézbesítenek. (Griger Miklós : Gazság ! Ezért kell pusztulnia a kormánynak ! — Szomjas Gusztáv : Mikori szelvény f) December 31-én kézbesített szelvény, t. képviselő ur. Ha a kormány ezt az összeget azóta kétszeresre is emelte volna fel, ma akkor is mindössze csak 4000 koronát kézbesítenének az illetőnek, ha azonban csak ugyanolyan arányban emelte volna fel, mint amilyen arányban felemelte az állami üzemek alkalmazottainak bérét, akkor az a rokkant katona még 4000 koronát sem kapott volna a múlt hónapra. (Zaj a jobboldalon. — Horváth Zoltán : Érjék be a hősök oszlopával !) Még egyszer appellálni akarok a t. Nemzetgyűlés jelenlevő tagjainak belátására és kérdem a t. kormányt, vájjon elérkezettnek látja-e végre az időt, hogy ezen a téren cselekedjék. A valorizációs törvényjavaslatot tárgyalja a nemzetgyűlés. Azt hiszem, egyoldalú munkát fogunk végezni, ha csak az anyagokat és a korona értékét valorizáljuk; tessék valahogy módját találni annak, — talán a törvényjavaslattal kapcsolatban egy uj szakasz beiktatása által, vagy ugy, hogy junktimba hozva ezzel a törvényjavaslattal terjesszen a kormány a nemzetgyűlés elé egy hasonló törvényjavaslatot — hogy ebben az országban végre^ ne csak az anyagot becsüljék fel valorizált értékben, hanem a munka értékét is. Az elmondottak alapján a következő interpellációt intézem az összkormányhoz. (Olvassa): »Minthogy a korona romlásával folyton növekvő drágaságot a kormány megakadályozni nem képes, hajlandó-e a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megtenni aziránt, hogy a munkásság és tisztviselők, valamint egyéb, a munkájukból élők jövedelme a drágaság arányának megfelelően felemeltessék. Nevezetesen, hajlandó-e a t. kormány még a napirenden levő valorizációs törvényjavaslattal egyidejűleg javaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé az indexrendszer törvénybeiktatásáról, hogy végre az anyagok és egyéb közszükségleti cikkek, valamint a korona valorizálása mellett az emberi munka és ennek jövedelme is valorizál tassék ?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Ki a következő interpelláló ? Perlaki György jegyző: Nagy Ernő! (Nincs Itt!) Elnök: A képviselő ur nincs jelen, az inle rpelláciő töröltetik. Ki a következő interpelláló? Perlaki György jegyző: Nagy Ernő! (Nincs itt!) Elnök: A képviselő ur nincs itt, ez az interpellációja is töröltetik. Ki a következő interpelláló? Perlaki György jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Mialatt két minister ur megbukott, mialatt az igazságügyi javaslatok miatt porzott az ellenzék, mialatt a külföldi kölcsön sikereit tárgyalta a sajtó, (Horváth Zoltán : És banketteztek !) az alatt egy csemete született meg ebben az esztendőben. Ennek a csemetének az anyja a, ministertanáes, az apja pedig az ig'en t. belügymini ster ur, (Derültség.) I évi március hó 5-én, szerdán. Ez a csemete édestestvére annak a másik csemetének, a választójogi szükségrendeletnek, amelyet annak idején, megalkotása alkalmával, az úgynevezett császár jogászok annyira törvényesnek és jónak állapítottak meg. Erre az újszülöttre nézve még nem nyilatkoztak. (Griger Miklós : Hosszabbak azoknál ! — Rupert Rezső : Azokban legalátob volt valami erkölcsi bázis ! De ezek nyíltan hamisítanak idézetekkel !) Mindez eszünkbe juttatja ezt a 48-as idők utáni korszakot, az úgynevezett Bach-korszakot, amikor szintén ilyen rendeletekkel dirigálták ezt a szerencsétlen országot ; eszünkbe juttatja a régi adminisztrátori rendszert. Ennek a csemetének a bölcsődala az a szólamos demokrácia, amelyet az igen t. ministerelnök urnák legutóbb Kaposvárott méltóztatott hangsúlyozni. (Rupert Rezső : A Bethlen-féle megszállás !) Én ezzel az önkormányzati szükségrendelettel kívánok foglalkozni, ezért a szükségrendeletért akarom a belügyminister ur felelősségét a magam részéről megállapitani. Amikor azonban ezzel a szükségrendelettel foglalkozom, úgy érzem, hogy voltaképen a demokrácia kérdésével is foglalkoznom kell, mert hiszen ez a szükségrendelet beleillik abba a miliőbe, amely a mai időkben a ministerelnök ur magatartása következtében a többségi pártban a demokráciát illetőleg kiformálódott. Három fázist állapíthatunk meg a demokráciával szemben tanúsított magatartást illetőleg. Amikor bejöttünk ide a nemzetgyűlésbe és egyesek demokráciáról akartak beszélni, lehurrogták az illetőket, akik demokráciáról beszéltek. Később, amikor szükség lett a külföldi kölcsönre, a ministerelnök urnák, hazajőve külföldi útjáról, az ellenzék akkori tényezőinek kérdezősködések hogy hogy gondolkozik a demokráciáról, azt méltóztatott mondani, hog}" tulaj donképen demokráciára nincs is szükség. Sőt, — a külföldre hivatkozott a ministerelnök ur — hogy a külföldön nem is a demokratikus irányzat van uralmon. Most a ministerelnök urnák újból meg méltóztatik emlékezni a demokráciáról, (Peidl Gyula : Miután már ismételten járt külföldön. — Rothenstein Mór: Nádassy informálta !) sőt foglalkozott a ministerelnök ur a demokráciával, — amint már Szakács Andor t. képviselőtársam is emiitette — legutóbb Kaposvárott, amikor a felső tízezreknek kellően udvarolt, és a kisgazdatársadalom vállát megveregette. Nézegettem az akkori lapokat és csodálattal állapítottam meg, hogy az egész sajtó, sőt még az egyetlen polgári ellenzéki lap, a Világ is, ékes szavakkal, elismerőleg beszélt a ministerelnök ur demokráciájáról, sőt a róla szóló cikknek még a címe is így hangzik : A ministerelnök zászlóbontása a demokrácia mellett. (Peidl Gyula : Nagyon kis igényük van ! — Szomjas Gusztáv : Nem is a szociáldemokrácia mellett ! — Farkas István : Ezerholdas demokrácia ez ! — Szeder Ferenc : Szomj as-féle demokrácia ! — Kuna P. András : Kékvér-demokrácia ! — Horváth Zoltán : A nemesi osztály demokráciája ! — Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) S amikor a ministerelnök ur Kaposvárott a demokráciával foglalkozik, akkor legdrágább kincsünket, önkormányzatunkat illetőleg — mert ez egyike legdrágább kincseinknek — benyújt itt két olyan törvényjavaslatot, amelyek ennek ellenkezőjét jelentik. Az egyik^ a fővárosi törvényjavaslat, a másik a vidéki törvényhatóságokra vonatkozó
