Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-250

164 'A nemzetgyűlés 250. ülése 1924. évi március hó ő-én, szerdán. Ekkor nem következett volna be az, ami a vagyon­váltságnál bekövetkezett, hogy igénybevettük a nemzet áldozatkészségét, a bajt gyökerében or­vosló célokra és végeredményben elpazarolták azt kicsiny, mindennapi szükségletekre . . . (Kabók Lajos: Haszontalan dolgokra elpocsékolták!) Be­hozatali tilalmakkal, korlátozásokkal, ármegálla­pitó fórumokkal, uzsorabiróságokkal ( lehet ope­rálni ideig-óráig, de gyökerében a bajt orvosolni nem lehet. A gazdasági életnek is megvannak a maga természeti törvényei. Ezeket pillanatra megakasztani lehet, de pályájából a gazdasági életet, amely törvényszerűséggel halad előre, ki­lenditeni és állandóan a pályán kivül tartani ilyen rendszabályokkal, lehetetlen. Pénzügyi politikánk — nem tehetek róla — vissza kell rá térnem, az utolsó esztendőben a félelem jegyében működött. Kállay tisztelt volt pénzügyminister ur folyton a végveszély percében bekövetkezett tömegpszihózisra hivatkozott. De elfelejti, hogy ennek a tömegpszihózisnak csiráit ez a pénzügyi politika ültette bele a közvéleménybe és az egyes állampolgárok szivébe akkor, amikor erélyes és céltudatos rendszabályok helyett folyton, pillanatról-pillanatra és napról-napra élvén azt leste, hogy mikor jön el a külföldi kölcsön, mert más orvosszert nem látott, más segitséget nem tudott és igy a bizonytalanságot, a rettegést oltotta bele a közvéleménybe. Amikor Kállay t. képviselő­társam pénzügyi politikája felett kell birálatot mondanom, önkénytelenül felmerül előttem ennek a két elmúlt pénzügyministernek alakja: Hegedűs Loránté és Kállay Tiboré. (Strausz István: ÉK Korányié ! Az rontotta el !) Sokan vádolták Hegedűs Lórántot, sok hiba okozójának tartották. Valóság­ban ő félig orvos, félig hipnotizőr volt; de legalább egy nagy előnye volt: meglátta az életet és meg­tudta érteni az élet követelményeit. Ezzel szemben Kállay t. képviselő ur ideálja volt a bürokratának, aki a hivatal nyomott levegőjében nőtt fel és nem tudott és nem akart mást látni, mint amit ő évtizedek során becsüle­tes munkával megtanult. Nem kételkedem benne — és azt hiszem, ennek a Háznak minden tagja készséggel elismeri — hogy ha éjjel álmából keltik fel Kállay t. képviselőtársunkat, a leg­apróbb pénzügyi részletről is pontosan, kristály­tiszta világossággal tud felvilágosítást adni. (Kiss Menyhért : Kitűnő adótiszt lett volna !) Nem azt akarom mondani, hogy adómoly, hogy finánc volt. Sokkal nagyobb kvalitásai, sokkal nagyobb tisztviselői erényei voltak ennél ; nem volt azonban a megfelelő ember a niegfelélő helyen ilyen nehéz és válságos körülmények kö­zött. Az ö orthodoxiája, konzervativizmusa he­lyes lehet — kivánatos is — egy megállapodott, nyugodt pénzügyileg stabil helyzetben levő ország pénzügy ministeri székében, de nem akkor, ami­kor pillanatról-pillanatra változó viszonyok és követelmények közepette, mindig a helyzet ma­gaslatán állva, a pillanatnyi orvosszereket kell megtalálni. (Strausz István : Ebben nem támo­gatta őt senki ! — Kiss Menyhért : Az egész nemzetgyűlés támogatta S) Gladstone pénzügyministersége idején azt mondotta, hogy a pénzügyminister mindig tud­jon mondani valami megnyugtatót, Ez nem azt jelenti, hogy bőbeszédű legyen és fecsegő, mert ez roppant nagy veszedelem; de Kállay t. képvi­selőtársunk túlságba vitte szűkszavúságát és nem kereste, még kevésbé találta meg azt a kellő pil­lanatban elmondandó megnyugtató szót, amely balzsamként hathat a kedélyekre és megnyugtat­hatja azt a lázas, azt az ideges, azt a vibráló gazdasági életet, amely minden legcsekélyebb jelet hajlandó rémhirré duzzasztani, amely azon­ban kellő helyről, kellő pillanatban mondott meg­nyugtató szóra le is tud csillapulni. Ehelyett saj­nos, azt láttuk, hogy az igen t. képviselő ur na­gyon rosszkor jelentette be a korona leejtésének szükségességét és ezzel olyan hihetetlen pánikot idézett elő, hogy annak mérhetetlen kárait ma is érezzük. Nem zárkózhatom el annak kijelentése elől sem, hogy ez a helyzet Kállay képviselő urat ké­születlenül találta. Készületlenül találta, mert nem egy olyan példa van, amelyre hivatkozhatom e tekintetben. Szomjas t, képviselőtársam, akit nem iátok e pillanatban a túloldalon és aki olyan sze­retettel hivatkozik Németország példájára, talán meg lenne elégedve, hogy e pillanatban én is Németország példáját hozom fel. Ott hónapokon és hónapokon keresztül foglal­koztak azzal, hogy be fog következni az a pilla­nat, amikor a papirmárka el fogja vesziteni ér­tékmérő jellegét, be fog következni az a pillanat, amikor annak pótlásáról gondoskodni kell. És mit csináltak i Egy hónapokon keresztül tartó ankétezés folyamán megállapitották a legutolsó részletóig is a Rentenbank és a Rentenmark, a járadékbank és járadékmárka felállításának ter­vét, ugy, hogy a döntő pillanatban minden készen állott, előttük volt, s csak ki kellett bocsátani a rendeletet és életbe léptetni. Ennek a rentenmark ­nak mintájára, amelyre később más relációban, visszafogok térni, mi is kidolgozhattuk volna azt a mentőövet, amelyet a végszükség pillanatában odadobhattuk volna a sülyedők számára és nem az utolsó 24 órában kellett volna egy négy parag­rafusos javaslatot kidolgozni, amely négy parag­rafusos javaslat legfontosabb intézkedései máris visszavonattak és revízióra szorulnak. T. Nemzetgyűlés ! Ezek után röviden áttérek magának az előttünk fekvő javaslatnak birálatára. A javaslatnak a kényszerkölcsönre vonatkozó ré­szére kitérni nem tartom helyesnek, azon egyszerű oknál fogva, mert nem ismerjük magának a kény­szerkölcsönnek koncepcióját. Lényeges intézkedései visszavonattak, reform alatt vannak: mindennap olvasunk egy kommü­nikét, hogy ilyen formában vagy olyan formá­ban fogják kiadni, (Fábián Béla: De a fizetési meg­hagyásokat küldözgetik, azok már kint vannak!) a valóságban azonban nem ismerjük sem a mér­tékét ennek, sem azt, hogy milyen formájú, mi­lyen természetű lesz. Ennélfogva én csak két kér­déssel foglalkozhatom : a varolizálással és a takarékkorona intézményével, (Fábián Béla : Teljesen törvénytelen a kényszerkölcsön ! — Halljuk !) A valorizáció gondolata sem nálunk, sem a külföldön nem uj dolog ; évek óta foglalkoznak vele mindenfelé. Nagyon csekély eredménnyel életbeléptették Lengyelországban is, ahol a sülye­désnek és a pénzviszonyok leromlásának egyik legfőbb okául emlegetik most. Magyarországon tudományos viták folytak róla tudósok és tudo­mányos egyesületek körében. Törvényjavaslat is készült erről és Kállay képviselő ur vezetésével hosszasan tárgyalták ezt a kérdést. A valorizáció hivei mindig azt mondották, hogy a valorizáció szükségességét főképen a hitelélet egészséges me­derbe terelése kivánja. Mert hogyan állt ez a háború előtt 1 A háború előtt a hitelélet egészséges volt, mert az adósságok nyolctizedrészét meg­takarított magántőkéből fedezték, egytizedrészét ipari áruk eladásából és csak egytizedrészét a jegybank aranyából. Most a jegyintézet lett a legfőbb hitelforrás a mi nehéz és^ szerencsétlen viszonyaink között, mert a magántőke természetszerűleg teljesen visszavonult, vissza kellett vonulnia. Hiszen a betevők, a bankjegy tulajdonosok és más korona­hitelezők 1914-től mostanig hat milliárd arany-

Next

/
Oldalképek
Tartalom