Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-249

A nemzetgyűlés 249. ülése 1924. képviselő ur is azt mondotta, hogy a futballon kivül más ágazatai is vannak a testedzésnek. Nekünk nem az a fontos, — amint már emiitettem, — hogy negyvenezer ember nézzen végig egy mérkőzést, amelyen huszonkét ember hadakozik egymással, hanem megforditva az volna a fontos: hogy huszonkét ember nézze negyvenezer ember sportját. (Ugy van! jobbfelől) A fürdők felállítása egészségügyi szempontból ép olyan fontos célja, épen olyan fontos szándéka a magyar kormánynak az Országos Testnevelési Tanács utján, mint ahogy azt fontosnak minősitette a felszólalt szocialista képviselő ur, és meg vagyok róla győződve, hogy — amint annakidején évekkel ezelőtt már megindult a munka — ha figyelemmel kisérték volna az urak, látták volna, hogy Budapesten f két-három esztendő alatt nem volt kivétel, épen ugy résztvettek benne az úgynevezett proletárfiuk is, mint a legjobb körökből való fiuk s százezrek tanultak meg ingyen úszni közköltségen. (Nagy Ernő: Sok szabadúszó van!) Azok már szabadúszók, de nem politikai szempontból, t. képviselőtársam. (Derültség.) Ezek szabadúszók lettek azért, mert komoly emberek, akik a gyermekek testével és fejlődésével törődtek, őket szabadúszókká tették ilyen értelemben, de nem olyan értelemben, mint a képviselő ur gondolta. (Derültség.) Magam is kissé szégyenkezem, ha arra kell gondolnom, hogy a totalizatőrből befolyó jövedelmek bizonyos százalékát fordítják a testnevelés előmozditására, mert ugy érzem, hogy a magyar ifjúság testi nevelése, a magyar ifjúság testedzése van legalább olyan fontos, mint a lovak nemesítése. (Ugy van! balfelől.) A legszívesebben azt látnám, ha ezeken a százalékokon kivül még sokkalta tekintélyesebb összeget fordítanának erre a célra. (Helyeslés balfelől) Várnai képviselőtársam azt nehezményezte, — és azt hiszem Kothenstein képviselőtársam is — hogy a fiatal munkásoktól elvonják azt a szabadidőt, amelyet annakidején nem a sportpályákon, hanem olyan helyeken töltöttek, ahol őket bizonyos felfogásoknak megfelelően előkészítették s kiképezték a későbbi életre. Ezalatt — ha jól gondolom — bizonyára a politizálást méltóztatnak érteni. Kérem igen t. képviselőtársaimat, ne méltóztassanak ebben semmi olyan dolgot látni, amelyből azután később politikai tőkét kovácsolhatnak. Sokkal fontosabb az, hogy az a 18—19 éves és még igazán nem fejlett izomzatú ember a testét edzze és előkészítse esetleg a nagy politikai harcokra, — és erre van az uraknak elég módjuk — hogy azokat az iskolákat, amelyeket az urak vezetése alatt el fognak végezni, erős, edzett idegzettel tudják elvégezni. Az olimpiádra vonatkozólag van egynéhányi megjegyzésem. Teljes mértékben osztom Gömbös igen t. képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy az olimpiád már csak csúcspontja a sportoknak. Oda csak azok menjenek, akik feltétlenül reprezentálhatják a magyar becsületet, a magyar tudást a sport terén. Bármennyire szeretném, hogy minél többen menjenek oda, amikor azt látom, hogy milyen hatalmas csapat készülődik oda és milyen óriási pénzekről van szó, szinte aggódom, mert attól félek, hogy ez a nagy tömeg nem fogja tudni kellő mértékben reprezentálni a magyarságot. Arra kérem az Országos Testnevelési Tanácsot, hogy a legnagyobb rigorozitással Őrködjek afelett, hogy csak azok menjenek oda,-—hiszen 2Í APLÓ XXI. ivi február hó 29-én, pénteken. Í4t ma már biztos értékmérőink vannak —- akikről meg tudjuk állapítani bizonyos eredményekből, hogy világviszonylatban megállják-e a helyüket a sportban vagy nem. A Levente-Egyesületekre vonatkozólag kulonos megjegyzése volt Várnai képviselőtársamnak. Azt hiszem, hogy itt az elnevezés volt az, amely őt annyira felbőszítette. A Levente-Egyesület elnevezés olyan eredménv, olyan elkeresztelés, amelyet valaki azért adott, mert ugy képzelte el, hogy a magyar ifjúsági testedzőket, a magyar ifjakat legjobban jellemzi ez a név, és azért adták az egyesületnek a Levente elnevezést. Ne értsenek emögött semmiféle katonásdit. Itt nincs katonásdi. Itt semmi másról nincs szó, minthogy a falusi embereket rászoktassuk arra, hogy szabad idejük egy részét sportegyesületekben, megfelelő szakférfiak vezetése mellett töltsék el. (Nagy Ernő: Nem baj az, hogy már a falun is katonásdit játszanak!) hogy a sport tanítását amatőrökre kell bizni, ezt bizonyos tekintetben elfogadom, de azt is méltóztassanak ezzel szemben elfogadni, hogy. ahhoz, hogy valaki sportolni tudjon, bizonyos előképzettség szükséges és ennek az előképzettségnek nyújtására viszont egészen biztosan nem amatőrök valók, hanem olyan emberek, akiknek ebben a tekintetben megvan a fizikai készségük, a pedagógiai és elméleti tudásuk is. (Meskó Zoltán: Szakembereket mindenhova!) Tehát szakemberekre van szükség. (Farkas István: A ministeriumok élére is!) Ha már általánosítunk, ami nagyon helyes és ha már elrendelte a magyar kormány, hogy a legszélesebb rétegekben felébresztessék a magyar testnevelés kérdése, akkor nem szabad ezt máshol kezdeni, mint az egésznek alapjánál, a testnevelési főiskola létesítésénél. Addig, aniig orvosaink nincsenek, a betegségek csak elharapóznak, s amíg gyógykezelés nincs, addig csak kuruzslók vannak. A magyar Testnevelési Főiskola lesz hivatva arra, hogy kiképezze azt az ezer és ezer tanítót, aki a falvakban elhelyezkedve, ma szakértelem nélkül, esetleg a legjobb indulattól áthatva, de rossz irányban nevelik az ifjúságot, amivel sokkal többet ártanak, mint használnak. Ezeket az embereket és mindazokat, akiknek szinte hivatásukká válik, hogy a testnevelés kérdésével hivatásszerűen foglalkozzanak, kell először kiképezni, s épen azért elengedhetetlenül szükségesnek tartom, hogy a Testnevelési Főiskolát mielőbb felállítsuk. Azt kérdezi Várnai képviselőtársam, hogy miért nemzeti irányzatú a sport. Erre csak azt a szakszerű választ adhatom, hogy ahány nemzet van, majdnem mindegyik nemzetnek van bizonyos speciális sportja, nemzeti sportja, annyira a nemzetet magát jellemző testedző játéka, sportja, amelyből nem vehetünk át mindent. Amikor a magyar nemzeti sport kiépítéséről van szó, ez azt jelenti, hogy az angol, a svéd, a finn, a dán, a német és az összes eddig látott és eddig bevált sportrendszerből kiválogatjuk majd a. magyar temperamentumnak, a magyar viszonyoknak leginkább megfelelő sportágazatokat s ezekből fogunk olyan sportot faragni és gyúrni, amelyet majd magyar nemzeti sportnak nevezünk. Itt csupán erről van szó. Ne tessék ugy magyarázni, hogy valami politika van a magyar nemzeti sportban. De még abban az esetben is, ha a magyar nemzeti sportot politikai szempontból akarnánk kiépíteni, sem volna ez olyan dolog, hogy amiatt 23