Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-248

1í nemzetgyűlés 248. ülése 1924. évi február hó 28-án, csütörtökön. 121 tudatosan letelepitett elemek voltsk. (Kothen stein Mór: Akkor miért rajongnak a Habsburgokért? — Könyves Lajos: Azoknak mondia, akik rajonganak értük: a legitimistáknak!) Azt hiszem mindenki, aki ismeri a történelmet, tudja azt, hogy Magyarországon a nemzetiségi kérdés talán sohase vált volna akuttá, ba maga a nemzetiségi kérdés nem lett volna fegyver az osztrák centralista politika kezében a magyar függetlenségi és önállósági törekvésekkel szemben. (Ugy van! jobbfelöL — Rothenstein Mór: Csakhogy egyszer egyetértünk! — Derültség. Zaj.) Ezzel röviden akartam válaszolni azokra a történelmi visszapillantásokra és azokra az adatokra, amelyeket egyes képviselő urak a háború előtti nemzetiségi politikára vonatkozólag felhoztak. De térjünk át az igazi témánkra. A háború után a magyar nemzetiségi politika megváltozott és meg kellett, hogy változzék. Sajnos, a kiindulási pont a Károlyi-éra alatt teljesen elhibázott volt és egyik láncszemét képezi annak a bűnsorozatnak, amit a Károlyi-kormány más politikai téren is a maga részéről elkövetett. Hiszen ha a Jászi-féle kanton-rendszerre gondolunk, amely kanton-rendszert ő teoretikusan gondolkozó agyában egy forradalom, felfordulás közepette megvalósíthatónak tartott és keresztül akart vinni rövid pár héten belül, ez mutatja, hogy milyen őrület fogta volt el abban az időben azokat, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, akik kénytelenek voltak foglalkozni ezzel, de ehhez a kérdéshez abszolúte nem értettek. Ez a nemzetiségi nolitika csak arra volt jő, hogy azoknak adjon fegyvert a kezébe, akik az országnak ellenségei voltak. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és

r a baloldalon.) Hiszen láttuk, hogy az aradi gyűlés és a gyulafehérvári gyűlés, amelyre külön vonatokat adtak, hogy .elutazhassanak oda azok, akik a fegyvert kovácsolták Magyarország ellen, hova vezetett. Ez a politika nem volt nemzetiségi politika, hanem egy láncszem az ország tönkretevésében. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) amiben, azt hiszem, semmiféle kétség és ellentétes felfogás közöttünk nem lehet. A forradalom lezajlása után, a Friedrich-kormány idejében látott napvilágot az a rendelet, amelyre Knaller t. képviselőtársam hivatkozott és amelynek szerzője, az akkori nemzetiségi kisebbségek ministeriumának vezetője, Bleyer A^olt minister ur volt. Ez a rendelet nagyjában és nagy vonalakban íixirozta a kisebbségi jogok mikéntjét az uj Magyarország keretében és irányt szabott a követendő nemzetiségi politika szempontjából. Ha a mai kormány mégis egy uj rendelet kiadására kényszerült, ennek oka nem az, amit t. képviselőtársam talán tegnapi beszédében feltételezett, nogy mi ezzel a Bleyer-féle rendeletet el akartuk törölni és mást a helyébe tenni, — szóval az indokolatlan ujitási vágy, — hanem tisztán az, hogy a Bleyer-féle rendelet nem tartalmazta a kisebbségi jogok olyan preciz fogalmazását, olyan preciz körülírását, az életnek minden vonatkozásában való leszögezését, mint amilyenre szükség van. ha ebben a kérdésben komolyan akarjuk angazsálni a magyar államot, ha komolyan végre is akarjuk hajtani ezt a rendeletet. Az a Bleyerféle rendelet részben nem is volt végrehajtható, mert egyes pontjainál ellentétes nézetek merülhettek fel azok magyarázása körül. Meggyőződésünk szerint ebben a tekintetben uj nemzetiségi politikát kell csinálnunk csonka Magyarországon. Az 1868 : XL1V. tcikk alapján ez a politika teljes mértékben kifejthető és azt hiszem, hogy továbbmenő törvényes bázisra nincs is szükség. Hiszen az 1868 : XLIV, tcikk olyan NAPLÓ sxi. intézkedéseket tartalmaz, amelyek a kisebbségi kérdésről vallott modern felfogással teljesen összhangban állanak. Fgy tekintetben azonban talán ellentétes.'vagy továbbmenő az a nemzetiségi politika, amelynek alapján a kormány dolgozni kivan, mint a politika, amely a háború előtt érvényesült, és ez vonatkozik a kulturális térre. Mi igen gyakran összetévesztettük a nyelv használatát a hazafisággal; gyakran abban a hitben voltunk és éltünk, hogy az. aki magyarul beszélni tud. már jó hazafi. (Igaz! Ugy van!) Azt hiszem, ez nagy tévedés. Be kell látnunk ezt a tévedést és lehetővé kell tennünk nemzetiségi kisebbségeink számára, hogy azok, akik az oktatást anyanyelvükön meg is kaphassák. (Helyeslés balfelől.) Ez nincs ellentétben semmiképen a magyar hazafisággal. Az. aki tótul tanul a népiskolában, azért lehet kitűnő magyar hazafi, míg forditva, aki magyar iskolában nevelkedett, — sajnos, igen gyakran tapasztaltuk, — rossz magyar hazafi lett. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Nagy Ernő: Magyarul is kell azért tudnia!) Azért az államnyelv jogait minden iskolában biztositani kívánjuk; hiszen az a rendelet, amelyet kibocsátottunk erre vonatkozólag, megfelel ennek a szemnontnak is. Most jönnek t. képviselőtársaim azzal, hogy mi kibocsátottuk ezt a bizonyos 4.800/1923. M. E. számú rendeletet, most pedig egy törvényjavaslattal állunk a nemzetgyűlés elé, pedig még a 4.800. számú rendelet nincs végrehajtva és még nagyon messze vagyunk attól az időtől, amikor ennek végrehajtásáról véglegesen beszámolhatunk. T. Nemzetgyűlés! Nyílt ajtókat törnek be t. képviselőtársaim, amikor ezzel az argumentációval r'önnek. Kulturális téren az a végrehajtási utasitás, amelyet ki kellett bocsátanunk az alaprendelet végrehajtása érdekéhen, csak egy héttel jelent meg az iskolaév megkezdése előtt. Nem volt tehát fizikailag idő arra, hogy a folyó évben ezt a rendeletet teljes mértékben végre lehetett volna hajtani. Azonban a kormány, az egyes resszortministerek mindent elkövetnek, hogy az alaprendelet végrehajtási utasitása kulturális rész mellett igazságügyi és belügyi téren, az adminisztráció terén is mielőbb elkészüljön és különösen, r hogy a kulturális rendelkezések végrehajtását a jövőtan évre feltétlenül biztosithassuk. De hogy ez a rendelet mégsem hajtatott annyira rosszul végre, bizonyítja az a pár statisztikai adat, amelyeket t. képviselőtársam rendelkezésére kívánok bocsátani ebben a tekintetben. Magyarországon körülbelül 400 azoknak a községeknek száma, amelyekben a németség* legalább 20%-kal van képviselve. Ebből a 400 községből 240 községben az oktatás máris vegyesen németül vagy németül folyik, valamennyi görögkeleti szerb felekezeti iskolákban pedig tisztán szerb nyelven. Ha tehát azt nézzük, hogy 400 községből már 240 községben vagy tiszta német oktatási nyelvű, vagy pedig vegyes oktatási nyelvű iskola van, akkor azt mondhatjuk, hogy mégis a községek igen tekintélyes számában a rendelet végre van hajtva. T. képviselőtársam azt mondta, hogy különösen a nyugati határvidéken Sopron és Mosón vármegyében vannak bajok és hogy itt nincs ez a rendelet végrehajtva. Mosón vármegyében a rendelkezésemre álló adatok szerint máris 18 iskolában németül vagy vegyesen németül folyik a tanitás s Sopron vármegyében pedig egyenesen vannak olyan iskolák, ahol ezt a rendeletet helytelenül felfogva ugy hajtották végre, hogy még az államnyelv tanítása sem történik a megfelelő mértékben. így pl. Sopronbánfalván, ahol a hat tantermes állami iskolának német a tanítási 19