Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-248
r A nemzetgyűlés 248. ülése 1924. e kek, amelyek nagy garral hirdetik ugyan az egyenrangúságot, a valóságban azonban homlokegyenest ellenkező képét látjuk annak, mint amit ezek a szakaszok hirdetnek. Tisztán politikai vétségekért halálbüntetés nem szabható ki, mondja a 9. §. Nagym jól tudja ezzel szemben a mélyen t. Nemzetgyűlés akármelyik tagja, aki újságot olvas, hogy tavaly Vargha György szabadkai ügyvédet, aki a délvidéki magyarság zászlótartója, megingathatatlan lelki vezére volt, éjjel megtámadták a dobrevojácok és a nyílt utcán a szerb lakosság segítségével agyonverték. Ez köztudomású dolog. A paragrafusban azonban benne van, hogy halálbüntetés politikai vétségért nem szabható ki. Nem is biróság szabja ki, hanem ráuszítják a dobrevojáeokat, akik éjjel lakásán agyonverik. (Zaj.) Ki van mondva ugyanennek az alkotmánynak tizenegyedik cikkében, hogy a lakás sérthetetlen és csak akkor lehet oda behatolni, ha a lakásból jajkiáltás, segélykiáltás hangzik. Hát a dobrevojácok odamentek, behatoltak, fojtogatták Vargha Györgyöt és mivel ekkor segélykiáltás hallatszott a lakásból, mások is betörnek, hogy egy védtelen embert, akinek magyarságán kivül semmi más bűne nincs, agyonverjenek. Azt mondj ti ti 10. cikk, hogy egyetlen állampolgárt sem lehet az állam területéről kiút asitani. Tessék megnézni a vagonlakókiiak s azoknak a menekülteknek telepeit, akik még most is barakkokban laknak. Tessék megnézni a Levente-pör áldozatait : dr. Márton Albert ügyvédet és a pör másik tíz- áldozatát, akiket agent provocateur-ök, román Döhmelek — mert ott is vannak Döhmelek — belecsaltak a hínárba, ugy tüntetve föl, hogy hazaáruló propagandát csináltak volna, pedig ez eszük ágában sem volt, csak a délvidéki magyarságot akarták társadalmilag megszervezni. Halálra verették őket s azután vagonokba feltéve, kidobták őket a határon át. így fest a valóságban az uj szerb alkotmány, amely tele van nagyotmondó, hangzatos, liberális frázisokkal, egyenjogúságot hirdető szabadságszeretettel és mindazokkal az Ígéretekkel, amelyekkel abba a kötelékbe csalták az idegennyelvü állampolgárokat is. A valóságban azonban minden vonalon azt látjuk, hogy homlokegyenest az ellenkezőjét csinálják annak, amit hirdetnek. Mikor ez igy irva vagyon előttem és látom, hogy hogyan kezelnek bennünket ; mikor idehaza látom, hogy Czapek K. TJ. B. cimü rémdrámajához becsődítik Budapest internacionális lelkű tapsoló közönségét és mikor egypár magyar diák, romlatlan, magyar soviniszta, elfogulatlan — hála Istennek, hogy akadnak még ilyenek is —- (Lendvai István : Nem mindenki külügyminiszter!) akik nem mennek el Benes ur lakomájára, Trianon egészségére és megingathatatlatiságára kocintani, — pisszenni mer azért, hogy itt a cseh kultúrát belopják a magyarságba, ezt kifogásolják; amikor gyalázatosan, lábbal tiportak bennünket ; amikor megsemmisítenek bennünket ; amikor minden lélekzetük és minden szavuk aljas hazugság ; amikor pofonosapnak mindent, ami emberi, örök és szent ; amikor megjelenik az a ministeri rendelet, hogy innen toloncoljanak ki mindenkit, aki a háború alatt ide belopakodott, a sok galiciait: akkor látom, hogy béküldenek nekem egy eredeti másolatot arról, hogyan igyekeznek a magyar hatóságok az idegeneknek alibit bizonyítani és megakadályozni azt, hoffy azok az idegenek, akik igazán nem n február hó 28-án, csütörtökön. 117 kívánatos elemek, valahogy a. határra kerüljenek. íme, itt van Nadler Izsák esete. Amint a neve mutatja, idegen származású. Azt is tudhatjuk, hogy honnan származott. De mivel az adók és közterhek viselésében már résztvett — mondja róla a hatósági bizonyítvány — és mivel erkölcsi magaviselete és politikai magatartása kifogástalan, ugy tekintetik, mintha itteni illetékes lakos volna. (Lendvai István: Izsák! Nomen est omen!) E hivatalos okmány Derecskén kelt, 1922-ben. Amikor látom, hogy a szerb alkotmányban lefektetett népjogok ellenére a magyarokat hogyan toloncolják ki vasúti kocsikban, és mikor látom, hogy a mi magyar véreinket minő üldözéseknek teszik ki odakünt; mikor látom, hogy a liberáils maszlagtól megmérgezett magyar hatóságok hogyan akarják elejét venni annak, hogy a törvény igazán óhajtandó intézkedése és intenciója ellenére végrehajtható legyen ; mikor mentesiteni akarják a galíciaiakat a kitoloncolástól : akikor kétségbe kell esnem és be kell vallanom, hogy nem volt elég okunk s elég jogcímünk ahhoz, hogy Trianon tanulságait levonjuk. Mi még mindig nem tudunk eléggé magyarok lenni, mi még mindig házhoz juttatjuk az emberiségnek minden idemászó csigáját' és szívesen vesszük, hogy a Cunard Line hajóin menjenek a magyar csongrádi kubikusok Amerika szénbányáiba elsorvadni. Akkor, amikor az én vérem, az én fajtám ellen merénylet követtetik el a világ minden részén; amikor senkisem szeret bennünket: akkor óhajtanám, hogy a törvényház s a nemzetg*yülés olyan javaslatokkal foglalkozzék, melyekkel a magyarság nagy egyetemének, ennek a sokat szenvedett és jobb sorsra hivatott népnek gazdasági fellendülését, bajainak orvoslását segítené megoldani, nem pedig ilyen törvényjavaslatokkal, amelyeket teljesen feleslegesnek tartok, mert hiszen —Móser t. képviselőtársam szavaival élek — a magvar nemzet már sokkal többet adott nekik, mint amennyire méltók és mint amennyit megérdemeltek volna. (Helueslés a balközépen.) FJnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Pintér László. Pintér László: T. Nemzetgyűlés! Telj eseti aláírom előttem szóló t. képviselőtársamnak azt a nyilatkozatát, hogy mindaz, amit e törvényjavaslat szakaszai elrendelnek, már benne van a magyar törvényekben és magyar kormányrendeletekben. Az 1868 :XLI. te. involválja ezt a rendelkezést. Andrássy Gyula, mint az első koalíció belügyminisztere, expressís verbis ugyanazt rendelte el, mint az a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk. A 4800/923. számú kormányrendelet szintén ezt a rendelkezést tartalmazza. Egyről azonban megfeledkezett t. képviselőtársam : hogy a kormány nem akarta tángálni azt a nagy magyar alkotmányjogot, mely a biróság függetlenség'ében rejlik és nem akarta egy kalap alá vonni a tisztviselők elhelyezéséről szóló rendelkezésekben a bíróságot. Ezért van szükség erre a külön törvényjavaslatra. Abban is igaza van t. képviselőtársamnak, hogy a trianoni szerződésekben vállalt kisebbségi védelmet eddig egyik utódállam sem hajtotta végre. Egyedül Magyarország az. amely lojális becsületességgel rálépett a kisebbségi védelem útjára és nem a minimumot, hanem a maximális szabadságot biztosítja itt élő nemzetiségeinknek. \
