Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

94 "Ä nemzetgyűlés 247. ülése 1924. évi február hó 27-én, szerdán. illető megkülönböztetett tiszteletadást csak egyet­lenegy embernek tudom adományozni, az pedig a kormányzó ur ő főméltósága. (Ugy van! half elöl. Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Más senkit sem illet meg ebben az országban ez a megkülön­böztetett tiszteletadás. (Platthy György: Ezidő­szerint !) ; Amidőn tehát a honvédelmi minister ur a Szolgálati Szabályzatot az 1921 : XL VII. te. fölé, a detronizáeiós törvénycikk fölé helyezte, akkor súlyos közjogi botlást követett el. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha itt normális par­lamenti viszonyok lennének, akkor a minister­elnök urnák már 24 órán belül fel kellett volna szólítania a honvédelmi minister urat, hogy hagyja el a helyét. (Ugy van! balfelöl. Mozgás jobbfelol. — Erdőhegyi Lajos: Nem elég két mi­n ister válság? Legyen egy harmadik? Mindennap egy ministerválság! — Egy hang a szélsőbalol­dalon : Lesz még több is!) T. Nemzetgyűlés! Egészen naiv volt a hon­védelmi minister ur argumentációja akkor, ami­kor azt mondotta, hogy a Curia is hozott egy Ítéletet, amelyben kimondotta, hogy uralkodóház van. Én nem tudom, hogy a honvédelmi minister ur honnan vette ezt a curiai Ítéletet; ha ő mondja, bizonyosan van is egy ilyen. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) De, ugyebár, azt az Ítéletet meg kellene néz­nünk, hogy mi ott a konkrétum, mik azok a tény­körülmények, amelyek alapján a Curia ugy dönt­hetett, hogy arra a mi honvédelmi ministerünk jogforrásként hivatkozhatik (Szakács Andor: Szemben a törvénnyel!), szemben a nemzetgyűlés által hozott 192i : XL VII. tcikkel. (Szakács Andor: Ez is abszurdum! — Szilágyi Lajos: A kisgazda­párt alaptörvénye!) T. Nemzetgyűlés! Azt mondottam mindig, hogy a t. túloldal tulajdonképen egy nagy káosz. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugy van! Kong­lomerátum! — Szabó Sándor: És az ellenzék!), ahol mindenféle felfogás, homlokegyenest ellen­kező világnézetek csupán a hatalom abroncsa által fogatnak össze. (Szijj Bálint: Hát az ellenzék? Ott van Fábián Béla, Vázsonyi Vilmos, Szilágyi Lajos! — Szilágyi Lajos: Valljanak szint, hogy az 1921: XL VII. te. alapján állanak-e, vagy nem? Szeretnék magukat rezerválni mindkét eshető­ségre! — Erdélyi Aladár: A vezérkar szokott minden eshetőségre gondolni! — Derültség jobb­felol. — Saly Endre: Lesznek ők még király­pártiak!) De tovább megyek. Nem csodálkozom, hogy a többségi pártban káosz van, amikor magában a kormányban, tehát a legszorosabb vezérlő egyéni­ségek között is káosz van, (Nagy Ernő: Szépen felelősek azok !) Az igazságügyminister megtorpe­dózza a pénzügyministert. (Derültség. — Zaj.) Az igazságügyininister távozóban nagyot rug a párton, mondván Bethlennek: Kegyelmes Uram, távozom, mert neked csak olyan emberekre van szükséged, akiknek nincs önálló véleményük. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellen­mondások jobbfelol. — Szilágyi Lajos: Igaz, vagy nem igaz? Mondta, vagy nem mondta? — Hegymegi-Kiss Pál: Nagyot ütött botjával! — Fábián Béla: Volt pártja fejére!) A minister­elnök ur kijelenti, hogy azokért az atrocitásokért, amelyek az ő kormányrajutását megelőzőleg tör­téntek, nem vállalja a felelősséget; ellenben Ra­kovszky Iván belügyminister ur kijelenti, hogy meg tudja érteni, pszichikailag, lélektanilag meg tudja indokolni azokat a kilengéseket, azokat az atrocitásokat és hajlandó vállalni értük a felelős­séget. (Klárik Ferenc: Ez az ő belügyministerük ! — Hegedűs György: Nem mondta, hogy vállalja a felelősséget!) Pénzügyi politika kétszer is megbukik ugyan­ezzel a kormánnyal. Hegedűs, szegény, belezava­rodik szimfóniáiba ; megállapítják, hogy az a pénzügyi politika, amelyet addig folytattak, katasztrofális volt az országra. És mi történik? A pénzügyminister megy, ellenben a többi kor­mánytagok, akik szolidárisak voltak vele, nyugod­tan maradnak tovább. (Erdélyi Aladár: Ez min­denhol így szokott lenni! Ha egy rossz generális volt, azért az egész hadsereget el kell csapni?) Megállapítják Kállay pénzügyminister úrról, hogy az ő pénzügyi politikája Hegedűs után tovább vitte az országot a katasztrófába; sőt a ministerelnök ur odáig ment, hogy kijelentette itt, az ország szine előtt, hogy Kállay pénzügyi politikájával áll vagy bukik, (Lendvai István: De le nem mond !) másnap pedig rendeztetett egy pártértekezletet, ahol feloldatta magát ezen ígérete alól, és tovább marad. (Szomjas Gusztáv: Itt van a javaslata ma is!) Ahol magában a kormányban ilyen össze­visszaság, ilyen káosz, ilyen meg nem értés van, ott természetes, hogy a pártban sem lehet más. (Erdélyi Aladár: Majd meglátjuk, milyen lesz a ti egyetértésiek ! — Szijj Bálint: Gratulálunk az ellenzék egyetértéséhez ebben a kérdésben! (Zaj.) Szilágyi Lajos: Kállayt vacsorán ünnepelték, igaz, vagy nem igaz? Erdélyi Aladár: Meg­érdemelte.) Mindebből megállapitható, hogy a minister­elnök ur, mint a kormány feje, továbbá a kor­mány többi tagjai között, — az igazságügyminis­ter válaszára alludálok — különbség van az 1921 : XLVII. tpikket illetőleg. Ha a kormány valamelyik tagja nem ismeri el ennek a törvény­nek érvényét, aunak. ugyebár, elemi kötelessége, hogy egy olyan kormánynak tagja tovább ne lehessen, mely az 1921 : XLVII. tcikk alap­ján áll. (Kiss Menyhért: Csak nem fognak le­mondani?) Vagy elismeri tehát a honvédelmi minister ur ezt s rektifikálja ezt a rettenetesen súlyos közjogi botlását és igyekszik a szolgálati szabály­zatot a törvénnyel összhangzatba. hozni, vagy pedig megmarad régi felfogása, régi cs. és kir. mentalitása mellett és ministeri székét otthagyja. (Lendvai István: Azt nem! Ilyen merész ugrásra nem gondolnak!) Ezek komoly dolgok. Nem tudom, van-e alapja ennek a hirnek, de azt hallottam, — mert hiszen felhozhatnám a pécsi esetet is, felhozhatnám a nyiregyházai esetet is, felhozhatnám a szegedi esetet is, ahova mindenhova ezek a volt uralkodó­házi hercegek utazgattak —, hogy ezeknek a nagy utazgatásoknak bizonyos céljuk van. Amint egyik­volt uralkodóházi herceg megjelenik valahol, a másikat mindjárt igyekszik a mamája odavinni, hogy azt a népszerűséget, amelyet a másik eset­leg ott megszerzett, lerontsa. (Perlaki György : Ezt komolynak tartja? — Klárik Ferenc: Mind szeretne király lenni ! — Zaj.) Énnek kettős tragikus következménye lehet. Az egyik az, hogy ezt az úgyis széttagolt orszá­got ugyebár, még jobban széttagolják, mindegyik királyi herceg, aki trónaspiráns, bizonyos környe­zetet von maga mellé, pártot alakit, (Ellen­mondások jobbfelol.) befelé tehát az egyenetlen­séget szítja, másrészt pedig külföldi veszedelem­nek teszi ki ezt az országot, amire ennek az országnak nincs szüksége. (Nagy Ernő: Menjenek Ausztriába! Ne rontsák itt a levegőt ! —• Zaj.) Nincs kifogásom az ellen, t. képviselőtársam, ha itt maradnak, mint mondottam. (Erdélyi Aladár: Látod, ilyen az egység köztetek! — Derültség

Next

/
Oldalképek
Tartalom