Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-247
94 "Ä nemzetgyűlés 247. ülése 1924. évi február hó 27-én, szerdán. illető megkülönböztetett tiszteletadást csak egyetlenegy embernek tudom adományozni, az pedig a kormányzó ur ő főméltósága. (Ugy van! half elöl. Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Más senkit sem illet meg ebben az országban ez a megkülönböztetett tiszteletadás. (Platthy György: Ezidőszerint !) ; Amidőn tehát a honvédelmi minister ur a Szolgálati Szabályzatot az 1921 : XL VII. te. fölé, a detronizáeiós törvénycikk fölé helyezte, akkor súlyos közjogi botlást követett el. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha itt normális parlamenti viszonyok lennének, akkor a ministerelnök urnák már 24 órán belül fel kellett volna szólítania a honvédelmi minister urat, hogy hagyja el a helyét. (Ugy van! balfelöl. Mozgás jobbfelol. — Erdőhegyi Lajos: Nem elég két min ister válság? Legyen egy harmadik? Mindennap egy ministerválság! — Egy hang a szélsőbaloldalon : Lesz még több is!) T. Nemzetgyűlés! Egészen naiv volt a honvédelmi minister ur argumentációja akkor, amikor azt mondotta, hogy a Curia is hozott egy Ítéletet, amelyben kimondotta, hogy uralkodóház van. Én nem tudom, hogy a honvédelmi minister ur honnan vette ezt a curiai Ítéletet; ha ő mondja, bizonyosan van is egy ilyen. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) De, ugyebár, azt az Ítéletet meg kellene néznünk, hogy mi ott a konkrétum, mik azok a ténykörülmények, amelyek alapján a Curia ugy dönthetett, hogy arra a mi honvédelmi ministerünk jogforrásként hivatkozhatik (Szakács Andor: Szemben a törvénnyel!), szemben a nemzetgyűlés által hozott 192i : XL VII. tcikkel. (Szakács Andor: Ez is abszurdum! — Szilágyi Lajos: A kisgazdapárt alaptörvénye!) T. Nemzetgyűlés! Azt mondottam mindig, hogy a t. túloldal tulajdonképen egy nagy káosz. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugy van! Konglomerátum! — Szabó Sándor: És az ellenzék!), ahol mindenféle felfogás, homlokegyenest ellenkező világnézetek csupán a hatalom abroncsa által fogatnak össze. (Szijj Bálint: Hát az ellenzék? Ott van Fábián Béla, Vázsonyi Vilmos, Szilágyi Lajos! — Szilágyi Lajos: Valljanak szint, hogy az 1921: XL VII. te. alapján állanak-e, vagy nem? Szeretnék magukat rezerválni mindkét eshetőségre! — Erdélyi Aladár: A vezérkar szokott minden eshetőségre gondolni! — Derültség jobbfelol. — Saly Endre: Lesznek ők még királypártiak!) De tovább megyek. Nem csodálkozom, hogy a többségi pártban káosz van, amikor magában a kormányban, tehát a legszorosabb vezérlő egyéniségek között is káosz van, (Nagy Ernő: Szépen felelősek azok !) Az igazságügyminister megtorpedózza a pénzügyministert. (Derültség. — Zaj.) Az igazságügyininister távozóban nagyot rug a párton, mondván Bethlennek: Kegyelmes Uram, távozom, mert neked csak olyan emberekre van szükséged, akiknek nincs önálló véleményük. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfelol. — Szilágyi Lajos: Igaz, vagy nem igaz? Mondta, vagy nem mondta? — Hegymegi-Kiss Pál: Nagyot ütött botjával! — Fábián Béla: Volt pártja fejére!) A ministerelnök ur kijelenti, hogy azokért az atrocitásokért, amelyek az ő kormányrajutását megelőzőleg történtek, nem vállalja a felelősséget; ellenben Rakovszky Iván belügyminister ur kijelenti, hogy meg tudja érteni, pszichikailag, lélektanilag meg tudja indokolni azokat a kilengéseket, azokat az atrocitásokat és hajlandó vállalni értük a felelősséget. (Klárik Ferenc: Ez az ő belügyministerük ! — Hegedűs György: Nem mondta, hogy vállalja a felelősséget!) Pénzügyi politika kétszer is megbukik ugyanezzel a kormánnyal. Hegedűs, szegény, belezavarodik szimfóniáiba ; megállapítják, hogy az a pénzügyi politika, amelyet addig folytattak, katasztrofális volt az országra. És mi történik? A pénzügyminister megy, ellenben a többi kormánytagok, akik szolidárisak voltak vele, nyugodtan maradnak tovább. (Erdélyi Aladár: Ez mindenhol így szokott lenni! Ha egy rossz generális volt, azért az egész hadsereget el kell csapni?) Megállapítják Kállay pénzügyminister úrról, hogy az ő pénzügyi politikája Hegedűs után tovább vitte az országot a katasztrófába; sőt a ministerelnök ur odáig ment, hogy kijelentette itt, az ország szine előtt, hogy Kállay pénzügyi politikájával áll vagy bukik, (Lendvai István: De le nem mond !) másnap pedig rendeztetett egy pártértekezletet, ahol feloldatta magát ezen ígérete alól, és tovább marad. (Szomjas Gusztáv: Itt van a javaslata ma is!) Ahol magában a kormányban ilyen összevisszaság, ilyen káosz, ilyen meg nem értés van, ott természetes, hogy a pártban sem lehet más. (Erdélyi Aladár: Majd meglátjuk, milyen lesz a ti egyetértésiek ! — Szijj Bálint: Gratulálunk az ellenzék egyetértéséhez ebben a kérdésben! (Zaj.) Szilágyi Lajos: Kállayt vacsorán ünnepelték, igaz, vagy nem igaz? Erdélyi Aladár: Megérdemelte.) Mindebből megállapitható, hogy a ministerelnök ur, mint a kormány feje, továbbá a kormány többi tagjai között, — az igazságügyminister válaszára alludálok — különbség van az 1921 : XLVII. tpikket illetőleg. Ha a kormány valamelyik tagja nem ismeri el ennek a törvénynek érvényét, aunak. ugyebár, elemi kötelessége, hogy egy olyan kormánynak tagja tovább ne lehessen, mely az 1921 : XLVII. tcikk alapján áll. (Kiss Menyhért: Csak nem fognak lemondani?) Vagy elismeri tehát a honvédelmi minister ur ezt s rektifikálja ezt a rettenetesen súlyos közjogi botlását és igyekszik a szolgálati szabályzatot a törvénnyel összhangzatba. hozni, vagy pedig megmarad régi felfogása, régi cs. és kir. mentalitása mellett és ministeri székét otthagyja. (Lendvai István: Azt nem! Ilyen merész ugrásra nem gondolnak!) Ezek komoly dolgok. Nem tudom, van-e alapja ennek a hirnek, de azt hallottam, — mert hiszen felhozhatnám a pécsi esetet is, felhozhatnám a nyiregyházai esetet is, felhozhatnám a szegedi esetet is, ahova mindenhova ezek a volt uralkodóházi hercegek utazgattak —, hogy ezeknek a nagy utazgatásoknak bizonyos céljuk van. Amint egyikvolt uralkodóházi herceg megjelenik valahol, a másikat mindjárt igyekszik a mamája odavinni, hogy azt a népszerűséget, amelyet a másik esetleg ott megszerzett, lerontsa. (Perlaki György : Ezt komolynak tartja? — Klárik Ferenc: Mind szeretne király lenni ! — Zaj.) Énnek kettős tragikus következménye lehet. Az egyik az, hogy ezt az úgyis széttagolt országot ugyebár, még jobban széttagolják, mindegyik királyi herceg, aki trónaspiráns, bizonyos környezetet von maga mellé, pártot alakit, (Ellenmondások jobbfelol.) befelé tehát az egyenetlenséget szítja, másrészt pedig külföldi veszedelemnek teszi ki ezt az országot, amire ennek az országnak nincs szüksége. (Nagy Ernő: Menjenek Ausztriába! Ne rontsák itt a levegőt ! —• Zaj.) Nincs kifogásom az ellen, t. képviselőtársam, ha itt maradnak, mint mondottam. (Erdélyi Aladár: Látod, ilyen az egység köztetek! — Derültség
