Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-236

A nemzetgyűlés 236. ülése 1924. Létay Ernő : Nagyon megköszönik majd ezt a kétféle elbírálást !) Micsoda kétféle elbírálást? (Létay Ernő : Az egyik községben magántulajdon lesz, a másikban kishaszonbérlet. — Erdélyi Aladár : Jobban fognak örülni a bérletnek !) Nem értem a közbeszólást, mert épen azt magyarázom, hogy nem akarom azt, hogy az egyik községben ne adhassanak semmitse magántulajdonba, a másikban pedig adhassanak. (B. Podmaniczky Endre : Hiábavaló közbeszólás ! — Létay Ernő : Bizonyosan jobban ismerem a törvényjavaslatot, mint a a képviselő ur ! —- Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Epen az emíitett okból kellett nekünk a javaslatot ugy készíteni, hogy a kisajátítást teljesen ki ne zárjuk, mert ez igazán azok érdekében történik, akik arra legjobban rászorultak. Majdnem hasonló a másik része is annak a dolognak, amit az indítványozó igen t. képviselő urak kivannak. Ez arra vonatkozik, hogy mondjuk ki, hogy a biróság köteles az elvett területek helyébe máshol ugyanolyan értékű területet adni. Hiszen ezt célozza maga a paragrafus is, hogy a biróság lehetőleg adjon ilyen területet, de ezt kimondani, a törvénnyel szinte ráparancsolni a bíróságra akkor, amikor a bíróságnak nincs ír ég a kezében ilyen terület, lehetetlenség, mert nem szabad a bíróságot törvényileg olyasmire kötelezni, amit esetleg olyan mértékben, vagy teljes egészében nem tud megvalósítani, mint amilyen mértékben mi is és a biróság is azt megvalósítani akarja. Sajnos, eddig még nem voltak ilyen felesleges birtokok. Ennek egyik oka az, hogy a tárgyalásokat rendszerint ott siettették, ahol a legtöbb volt az igénylő, a biróság ott rendelte el az eljárást és itt felesleges birtokok nem maradtak. A másik ok az, hogy talán kissé sok középbirtokot hasítottak ki az eddig igénybevett földekből. Miután a novella ezt most megszorítja és a középbirtokok kérése vagy birtokbavétele nem megy majd olyan könnyen, mint eddig, ezen a réven is remélem, hogy maradnak valahol feleslegföldek. De ott van a másik lehetőség is. Ha majd sorra kerülnek a bírósági tárgyalások azokon a terüle1eken, ahol igen sok a latifundium, a hitbizomány és kevesebb az igénylő, ahol nem kérték oly erősen a törvény végrehajtását, tehát marad feleslegterület, akkor igenis módjában lehet a bíróságnak, hogy ezt a szándékunkat végrehajtsa, mert maradnak ott olyan feles területek, amelyekkel cserekárpótlásokat lehet eszközölni. Szándékunk tehát ugyanaz, mint az indítványozó képviselő uraké, de a bíróságot nem lehet a törvényben arra kötelezni, hogy ugyanolyan mértékig adjon földet, (Létay Ernő : Ha nem akarjuk, nem lehet !) mert megtörténhetik, hogy nem tud teljesen ugyanolyan földet adni. Mindenesetre a biróság részére e tekintetben a végrehajtási utasítás keretében intézkedés lesz. Tehát a cél, a szándék, az akarat a kormánynál is ugyanaz, mint az indítványozó t. képviselő uraknál, de a lehetőség szempontjából nem akarjuk ezt az intézkedést igy, határozottan a biróság számára kimondani, mert a biróság Anélkül, hogy külön szövetkezetet alakítottak esetleg nem tud megfelelni a törvény parancsának, rendelkezésének és akkor nemcsak haszontalan munkát végzünk, hanem zavarokra is adhatunk alkalmat. Ezért arra figyelmeztetem azokat .évi február hó 7-én, csütörtökön. 291 az igen t. képviselőtársaimat, akik ezt a módosítást pártolják, hogy mi velük teljesen egyetértünk, azonban a kivitel szempontjából lehetetlenségnek tartom, hogy a törvényben azt igy szószerint leszögezzük, mint ahogy javasolni méltóztattak. Wolff Károly t. képviselőtársamnak a következőket válaszolhatom. Ami az én igénytelen személyemet illeti, e tekintetben nyilatkozhatom. A magánéletben sem volt soha célom, hogy adott szavamat vagy megegyezésemet kerülő utón kijátsszam. Mint politikusnak és a kormány tagjának, igazán nem lehet és nem is célom sem egyik, sem másik kérdésben — és a szóban forgó ügyben bizonyára még hatványozottabb mértékben nem lehet célom — hogy ha egyszer hozzájárulok ilyen módosításhoz, ameiy az alapitványi birtokokat, a tanulmányi alapot védelmébe veszi, akkor a kormány intézkedését ne ugyanabban a szellemben és értelemben igyekezzem a legteljesebb mértékben érvényesíteni. (Helyeslés.) Nem azt akarom, hogy ez a paragrafus írott malaszt maradjon, (Helyeslés.) hanem azt akarom, hogy ebből a paragrafusból élő törvény legyen és az életben annak végrehajtása a törvény szellemében történjék meg. Ami engem illet, teljes mértékben osztozom azokban az elismerő szavakban, amelyekkel itt a t. Nemzetgyűlés a tanító szerzetesrendeket illette. Én is igyekeztem egy életen keresztül megismerni őket, amennyire erre módom volt és azokat az elismerő szavakat, amiket itt hangoztattak, igazán nem találom soknak, sőt az a véleményem, hogy szavakban ki sem lehet fejezni az elismerést azokkal szemben, akik ilyen szolgálatot tettek a hazának. (Éljenzés és taps.) Hátra volna még Czettler t, képviselőtársam inditványa, amely a szövetkezeti kisbirtokra vonatkozik. Maga az indítvány nagyon egészséges gondolat és a szövetkezeti eszme pártolásából fakad. Nagyon helyeslem a gondolatot, de az a véleményem, hogy" erre vonatkozólag inkább a végrehajtási utasításban kell megtenni az intézkedést, mert ezeknek a kisbérleti szövetkezeteknek bizonyos formáját, alkalmazását az utóbbi időkben nem nagyon helyeslem. Nem akarok megnevezni egyes szövetkezeteket, de hozzám panaszra jönnek kisemberek, hogy a bérlő szövetkezetnél például 2 mm. az évi bérösszeg és azután eljárási költség fejében még 1 métermázsát kérnek tőlük. Kijelentem a nemzetgyűlés előtt, hogy utána fogok nézni ennek a dolognak, mert nem lehet eltűrni, hogy ha kisembereket ilyen szövetkezeti eszmével tömörítenék, az eljárási költség majdnem megduplázza a föld bérletét. Ez tűrhetetlen helyzet, de sajnos, kaptam ilyen panaszokat. (Rupert Rezső : Megbuktatják vele a szövetkezeti eszmét 1) Még nem volt időm meggyőződni a panaszok valódiságáról, de semmi okom nincs kételkedni a hozzám jött szegény emberek panaszában. Ne fektessük tehát le határozottan a novellában, hogy csak szövetkezeti alapon jöhetnek létre a kisbérietek, mert a gyakorlat úgyis azt mutatja, hogy ez következik be. Ismertem községi kisbérleteket 25 év óta. Mi volt ennek formája? volna, maguk között választottak két megbizottat és csak az érintkezett a tulajdonossal, csak az szedte be a bérösszeget és a többi teljesen rábízta magát erre az elintézésre, (Vargha Gábor : Egye*