Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-238

336 r

A nemzetgyűlés 238. ülése 1924, vegye pártfogásába és ne egyetlen osztály terhére segítsünk rajtuk és elégítsük ki őket. Amennyiben ezek segítségre szorulnak, — ez csak állami feladat lehet — nem egyetlen osztály, de a magyar állam minden rendű és rangú polgára vegyen részt a kártalanítás megfizetésében és a rajtuk való segítségben. Mindezek alapján, amiket bátor voltam előadni, tisztelettel indítványozom, hogy a novella 13. §-ának 2., 3. és 4. bekezdései töröltessenek. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök: Mivel a képviselő urnák az első bekezdéshez kellett volna felszólalnia, de nem az első, hanem a 2., 3., 4. és 5. bekezdésekhez szólt, a képviselő urnák most benyújtott indítványát az illető bekezdéseknél fogom szavazás alá bocsátani. Most következik az első bekezdés. Az első bekezdéshez szólásra jelentkezett? Bartos János: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Az előttem felszólalt t. képviselőtársam adatokkal bizonyította, hogy az ő álláspontja az, melyet röviden a földmivelésügyi minister urnák szóló abban a mondásban foglalhat össze, hogy: te hagytál el, nem én téged. (Derültség.) Én nen ismerem ennek a dolognak a részleteit és nem akarom követni az előttem felszólalt képviselőtársamat annyira a múltba. Sajnálom, hogy őt csalódás érte, hogy az, amit ő jogg'al komolynak tartott, az idők folyamán mély változásokon ment keresztül. Én ezt a kérdést tulajdonképen a jog szempontjából akarom vizsgálni és amikor ezt teszem, nem kerülhetem el, hogy bizonyos szomorúságnak ne adjak kifejezést ama züllött jogi gondolkozás felett, amely lehetővé tette azt, hog*y egy ilyen szakasz, amely annyira arcul ütése az általános jogoknak, kerüljön be a törvényjavaslatba. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez züllött gondolkozás

1

! Sokkal züllöttebb ez a beszéd! Lehet így beszélni egy képviselőnek ? Hát züllött ember vagyok én*? — Friedrich István: Nem azt mondta! — Szabó István (nagyatádi) földmiveléHiiaryi minister: Züllött, aki így beszél!) Elnöla: Kérdeznem kell a képviselő urat, hogy milyen értelemben méltóztatott használni a züllött kifejezést 1 Farkas Tibor: Méltóztassék megengedni, hogy teljes igazolásomra a gyorsírói feljegyzéseket felolvassam. Én azt hiszem, teljesen tisztán áll mindenki előtt, aki nem elfogult és nem érzi magát találva, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Züllött gondolkozást mondott! — Felkiáltások a jobbközépen: Jogi gondolkozást mondott!) hogy azt mondottam: Szomorodva látom bizonyos jogi fogalmak züllöttségét, azt, hogy egy ilyen paragrafus, amely az én felfogásom szerint arculütése az általános magánjogi felfogásnak és laz általam vallott magánjogi elveknek, nagyobb vita és ellenszenv nélkül ide kerülhet a nemzetgyűlés elé, mint a törvényjavaslatba lefektetett, szerintem teljesen uj jogelv. Ha ez

(

en álláspontomban bárki is valami elitélni vagy kifogásolni valót talál, annak természetesen minden körülmények között rendelkezésére állok, akár komoly vitában, akár, ha tetszik, tréfás vitában, vagy történelmi argumentumokkal is, de attól a meggyőződésemtől, amelyet én, mint jogász vallok s amelyre annak idején mint biró és ügyvéd esküt tettem, hogy a régi magyar jognak álláspontját bárhoLjnég itt a nemzetgyűlésen is képviseljem, ettől a jogomtól magamat elrettenteni és elriasztani" évi február hó 12-én

} kedden. nem engedem. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Erre joga van, de azért a másik sem züllött!) Nekem jogom van beszélni és sem törvény, sem házszabály nem ad a minister urnák jogot arra, hogy engem közbekiáltásokkal és haragos rendreutasitásokkal félbeszakítson. Csak az elnöknek van joga a szónokot félbeszakítani, de hasonló jogot sem az agrárdemokrácia, sem semmi más nevében nem gyakorolhat senki. (Nagy Ernő : Tessék hozzánk jönni, mi megbecsüljük!) Különös és érdekes jelenségnek tartom azt, ami itt az agrárdemokrácia jelenlegi nagy színjátékában lejátszódik, majd mint mozgó sziklán elrejtett közjogi parkettánc, majd mint az agrárdemokráeia nevében megjelent pénzügyi szimfónia vagy, ami ujabban megjelent a demokrácia nevében, nagyon sokszor igazságügyi rapszódia. Én igazságügyi rapszódia nak látom azt, ami a 13. §-ban benne van és ami, remélem, mégsem egészen az igazságügyminister ur hozzájárulásával, megkérdezésével és megfontolásával került ide. Mert ez a dolog igazán, azt mondhatnám, tragikomikus. Azt mondani, amit a földmivelésügyi minister ur ebben a szakaszban mond, hogy az teljesen megfelelne mindannak, amit régebben vallott, hogy t. i. teljes kisajátításról van szó, igazán nem lehet. Elnök: Még csak az első bekezdésnél tartunk, képviselő ur. (Csontos Imre: Egy kis tévedés!) Farkas Tibor: Az 1. bekezdés azt mondja, hogy (olvassa): »A megváltási tárgyalások vezetésére állandóan kijelölt bírákat ebbeli megbízatásuk lehető gyors teljesítésétől más foglalkoztatással elvonni nem szabad.« Ez a része a §-nak, amely a kiküldött birákról beszél, végigmegy az egész szakaszon s nein lehet megtámadni anélkül, hogy ne térjünk rá arra az elvi változásra, hogy ez a javaslat ki akarja venni a régi vegyes bíróságok kezéből az egész eljárást. Teljesen más álláspontra kell helyezkednünk az első bekezdéssel szemben, ha akceptáljuk a minister urnák azt az álláspontját, amely végigmegy az egész szakaszon, hogy egy uj eljárást vegyünk be, vagy azt mondjuk, hogy megdől az egésszel, mert az egyik esetben lehet arról beszélni hogy ez az elv megmaradhat, de a másik esetben nem lehet akceptálni ennek megmaradását. Amennyiben az elnökségnek az volna a felfogása, hogy a pontonként való tárgyalásnál nem lehet ehhez hozzászólni, akkor majd a 4. pontnál fogom elmondani azt, amit a 2. pontnál akarok elmondani. Nekem végeredményben teljesen mindegy, hogy hol mondom el, de nein akarom a tárgyalást húzni, mert nagyon sok esetben kénytelen volnék ismétlésekbe bocsátkozni. De hogy ekkor semmi kifogás ne érhessen az első pont elleni felszólalásban, azt a különös esetet akarom itt még a mélyen t. földmivelésügyi minister ur figyelmébe ajánlatni, hogy arra, hogy itt bevegyük ezt, hogy (olvassa): »A megváltási tárgyalások vezetésére állandóan kijelölt bírákat ebbeli megbízatásuk lehető gyors teljesítésétől más foglalkoztatással elvonni nem szabad« — tulajdoiiképen szintén semmi szükség nem volt, mert hiszen erre nézve már van jogszabály. Még egy másik gondolatot is bátor volnék belehozni ebbe a szakaszba, de ebben a tekintetben semmiféle pótlást nem inditványozok, egyszerűen azért, inert általában csökönyösségét látok minclen módosító indítvánnyal szem-