Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

A nertizetgyüíés 231. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdán. 87 Eőri-Szabó Dezső : Január 21-én az összes lapokban megjelent a rendőrségnek az a kommünikéje, hogy a rendőrség intézkedett Esküit Lajos elmeállapotának megvizsgálása iránt, hogy vájjon íiem súlyos lelki depresszió hatása alatt vádolta-e meg azokat a politikusokat, akik az ő lefoglalt dossier-jában szerepelnek. Én csak az ellen tiltakozom, hogy az ügy koronatanúját a bolondok házába vigyék. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Odavaló!) Vigyék a biróság elé és mossák egyszer tisztára ezt a dolgot. (Nag?/ zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e az igazságügyminister urnák Eőri-Szabó képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) A Ház a választ tudomásul veszi. (Egy hang jobbfelöl: Ez az erkölcsi Ítélet!) Ki a következő interpelláló ? Forgács Miklós jegyző: Csik József! Csik József: Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy interpellációmat más alkalommal mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: A Ház az engedélyt megadja. Ki a következő interpelláló ? Forgács Miklós jegyző : Farkas Tibor! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! (Felkiáltások jobbfelöl : Megadjuk!) Ne adjanak meg nekem semmit, hanem adják meg azt a nyugodt meggyőződést, hogy én nyugodtan vallhassam azt, hogy a többségi párt megtesz mindent, hogy gazdasági ügyekben az ország gazdasági vezetése olyan szakértő kezekbe legyen letéve, hogy Magyarország gazdasági ügyei és pénzügyei semmiféle kivánni valót ne hagyjanak hátra, akkor ezt az engedélyt nem is veszem igénybe, mert én semmiféle kérdéssel akkor a kormányt nem molesztálom, Interpellációm szövege a következő (olvassa): »Interpelláció a közélelmezésügyi minister úrhoz.« (Lendvai István a padot veri. — Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon ! Rendre ! Rendre ! — B. Podmaniczky Endre : Menjen ki a piacra !) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak ! T. Nemzetgyűlés ! Minthogy Lendvai István képviselő úrral szemben az enyhébb fokozatú elnöki megintéseket hiába foganatosítottam, javaslatot teszek a t. Háznak : méltóztassék Lendvai István képviselő urat folytonos rendzavarásáért a mentelmi bizottsághoz utasitani azzal, hogy a bizottság jelentését 24 óra alatt tegye meg, Méltóztatik javaslatomat elfogadni ? (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Kimondom tehát azt a határozatot, hogy a Ház Lendvai képviselő urat a mentelmi bizottsághoz utasitja, a mentelmi bizottságot pedig felhívja, hogy 24 óra alatt tegye meg jelentését. Kérem a képviselő urat, méltóztassék folytatni. (B. Podmaniczky Endre : Majd megvizsgáljuk elmebeli állapotát.) Farkas Tibor (továbbolvassa) : »Biztositva van-e a közellátásban részesülők lisziszükséglete Leszállitotta-e a kormány a svájci kormánynak eladott búzát ? Hány métermázsa gabona felett rendelkezik a kormány I A gabonaexporttal kapcsolatban mennyi idegen valutát bocsátott a közélelmezésügyi minister ur a^ pénzügyminister ur rendelkezésére? Hajlandó-e a közélelmezésügyi minister ur részletesen nyilatkozni arról a kölcsön- vagy előlegügyletről, mely a malmok, egy külföldi érdekeltség és a kormány között létrejött; esetleg megbeszélés tárgyát képezi? Milyen előnyök származnak ebből az egyes érdekeltekre és mekkora áldozatok ellenében? (Zaj.) Nem károsult-e a gazdaközönség? Miért nem hajlandó a kormány a gabonakivitelt teljesen szabaddá tenni, amikor nyilvánvaló, hogy a magyar mezőgazdaságnak elsőrangú jogos érdeke az, hogy a tervbe vett rekonstrukció munkájában nemes valutával résztvehessen és az átmeneti időben a pénzügyminister ur által bejelentett ujabb infláció ellen megfelelően védekezhessen? T. Nemzetgyűlés! Ebben az interpellációban tulajdonképen összefoglaltam mindent, amire feleletet várok; bővebb indokolást szükségesnek nem tartok. Ezt a kérdést már két izben hoztam a nemzetgyűlés elé. Egy izben kaptam is rá választ, amely azonban a malmoknak nyújtott hitel rejtélyeit nem fedte fel. A közélelmezési minister ur azt mondta, hogy erre nézve nem tud nyilatkozni, mert ez nem az ő szakmája, Másodízben az összkorniányhoz intéztem kérdést, amikor ugyancsak a gabonakivitel kérdéséről volt szó. Ezt a kérdést most mégegyszer idehozom, mert aktuálisnak, fontosnak tartom, minden esetre érdemesebbnek, minthogy személyes ügyekben, mint a vadak verekedjünk egymással. (Ugy van! ügy van!) A nemzetgyűlésnek nemcsak a törvényalkotás, hanem a kormány ellenőrzése is célja, a kormány ellenőrzését pedig nem tudjuk eszközölni, sőt meg sem kísérelhetjük, ha a megfelelő adatok birtokába nem jutunk. Elnök: A közélelmezésügyi minister ur jelen nem lévén, az interpelláció kiadatik a közélelmezésügyi minister urnák. Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Ki a következő interpelláló ? Forgács Miklós jegyző : Biró Pál ! (Halljuk ! Halljak! jobbfelöl.) Biró Pál: T. Nemzetgyűlés! Az ország közvéleménye osztatlan, mondhatnám aggódó figyelemmel kisérte azokat a tárgyalásokat, amelyeket a ministerelnök ur és a pénzügyminister ur a Nemzetek Szövetségének Tanácsával a külföldi kölcsön és az azzal összefüggő szanálási programm tárgyában most Londonban lefolytattak. Ez természetes is, mert kétségtelen, hogy ezek a megállapodások és az ezek kapcsán foganatosítandó rendszabályok az ország sorsára a legközelebbi évtizedekre döntő kihatással lesznek (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és a nemzetgyűlésre már a közeli hetekben az a súlyos felelősséggel járó feladat fog hárulni, hogy döntsön a tekintetben, hogy ezeket a megállapodásokat elfogadja-e vagy sem, s hogy megadja-e a kormánynak az elfogadással járó felhatalmazásokat, amelyek s ezt nyíltan meg lehet vallani — olyan messzemenőek, hogy azoknak bármely kormány részére való megajánlása csak egy ellenségei által pusztulásra szánt nemzet élni- és dolgozni akarásából és ujrafelemelési vágyából fakadnak. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) A legkomolyabb elhatározások előtt állunk s ezért méltán apellálhatott a ministerelnök ur hazaérkezte után a sajtó utján az ország közvéleményéhez, megfontolt higgadtságot kérve. De ennek az erkölcsi komolyságnak megvan a. maga nélkülözhetetlen előfeltétele is, s ez a. problémának mélyreható, tökéletes, nemcsak az általánosságig terjedő, hanem a részleteket is felölelő ismerete. Ha azokra a felszólalásokra gondolok, amelyek az indemnitási vitában a t. túloldalról a külföldi kölcsönnel összefüggésben elhangzottak, ugy általánosságban megállapíthatom, hogy az azokban kifejezésre juttatott pesszimizmus nem ritkán a megállapodási ter-