Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-231

52 14 nemzetgyűlés 231. ülése 1924. évi január hó 30-án, szerdán. nem a kölcsön felvételét tárgyaltuk. Nagyon örültem volna, ha odáig* jutottunk volna, hogy eat is letárgyaljuk, de egyelőre csak a népszövetséggel tárgyaltunk, a népszövetség pénzügyi bizottságával olyan kérdésekről, amelyek előfeltételei a kölcsön felvételének. Ha arra fog sor kerülni, hogy magát a kölcsönt felvehessük és "financiális transzakciót csináljunk, legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a tisztelt képviselő ur tanácsait is nagyon szi vesén el fogjuk fogadni. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom, s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A kérdést elsősorban az 1. § eredeti szövegére fogom feltenni, azután pedig, mint kiegészítő részre, az előadó ur indítványára. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e az 1. %-t elfogadni, igen vagy nem f (Igen !) A. nemzetgyűlés az 1. §-t elfogadja. Méltóztatik most az előadó ur által javasolt uj 2. és 3. bekezdést elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A nemzetgyűlés az előadó ur által javasolt uj 2. és 3. bekezdést elfogadja. Következik a 2. §. Kérem a jegyző urat, sziveskediék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 2. §-t). Elnök : Rassay Károly képviselő ur kivan szólani. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslat 2. $-a egy meglehetősen homályos rendelkezést tartalmaz, tulajdonkénen nem a szövegezésben, de azon indító okokat illetőié«', amelyek a t. pénzügyminiszter urat arra vezették, hogy ezt a rendelkezést az indemnitási tör ve nv ja va slatba felvegye. A 2. §-ban ugyanis egy generális felhatalmazást kér a kormány a másra számára, hogy a békeszerződés végrehajtásából eredő fizetéseket adókedvezmény formájában teljesíthesse. Nem tudom, mi volt az a konkrét ügy, amely az igen t. pénzűsry

minister urat arra vezette, hogy ezt a rendelkezést az indemnitási javaslatba felvegye. Meg vaeryok győződve arról, hogy az élet maga produkált egv olyan esetet, hogy ez a megoldás az igen t. pénzügyminister ur előtt plauzibilisnek tűnt fel és a törvényes felhatalmazást erre a célra megkérte. Viszont azt hiszem, hogy helyes lett volna, ha az igen t. pénzügyminister ur világosan előterjesztette volna azt az esetet, amely szükségessé tette magának e rendelkezésnek felvételét. Mert abból, hogy itt adókedvezmény megadásával kivannak a békeszerződés végrehajtásából eredő terheket törleszteni, csak egyet tudok megállaoítani, nevezetesen azt, hogy itt magános felekkel szemben áll az állam és magános feleket megillető követeléseket kíván törleszteni adókedvezmény formájában. Ha már most ezt a rendelkezést igyekszem megérteni magából az indokolásból, akkor ott egy olyan mondatot találok, amely engem bizonyos tekintetben aggállyal tölt el. Nevezetesen az igen tisztelt pénzügyminister urnák a 2. §-boz adott indokolása azt mondja^ (olvassa).' »Önként érthető, hogy ilyen kedvezmények csak azokban az esetekben engedélyeztetnének, amelyekben az államnak közvetlen fizetési kötelezettségéről van szó.« No már most, magános fél áll szemben magával az állammal, amely esetben közvetlen fizetési kötelezettségről van szó. Én nem tudom elképzelni hamarosan, hogy mely esetei a békeszerződés végrehajtásának azok, amelyekben egy ilyen viszonylat előáll Ismerem azt a helyzetet, hogy a békeszerződés végrehajtásából kifolyólag magyar állampolgároknak lefoglalták javaikat s azokat a jóvátételi számlára elkönyvelték, s ezeknek a magyar állampolgároknak immár visszkeresetük támadt a magyar állammal szemben, amely visszkereset elől az én véleményem szerint nem lehet és nem szabad kitérni, mert lehetetlen, hogy egyes emberek a véletlen folytán odadobassanak, hogy viseljék az egész reparációs költségnek legalább részbeni terhét. Ha ez a rendelkezés igy megy keresztül és az indokolásban lefektetett elv érvényesül, akkor ki vagyunk téve annak, hogy idegen állampolgárokkal szemben a. magyar állam továbbmegy az engedékenység és a teljesítés tekintetében, mint a saját állampolgáraival szemben. Mert hiszen csak ideg*en állampolgárokkal szemben tudom elképzelni azt, hogy közvetlen fizetési kötelezettség állt be a magyar királyi kincstár terhére egy ideg*en állam polgáraival, vagy vállalataival szemben. Én azonban, t. nemzetgyűlés, nem volnék hajlandó ilyen egyszerűen elfog*adni ezt az álláspontot, hogy az az idegen állampolgár, akinek a magyar állammal szemben a szerződés végrehajtásából kifolyólag kárkövetelése van, kedvezőbb helyzetbe jusson, mint az a magyar állampolgár, akinek véletlenül számlája vagy javai voltak külföldön, amelyeket lefoglaltak s igy esetleg őt vagyoni romlásba vitték, a_ magyar államot pedig kötelezték, hogy tulaj donképen ezt a kártérítést teljesítse. A helyzet tehát oda alakulhat, hogy az ilyen magyar állampolgár egész vagyoni exiszteneiáját elveszitheti ; itt pedig kimondjuk azt az elvet, hogy a magyar állam ezekkel az egyénekkel szemben tulajdonképen kártérítési kötelezettséget nem ismer el. Én nem tudom áttekinteni pénzügyileg, hogy mit jelentenek ezek a terhek, azonban mégis azt hiszem, hogy ilyen egyszerűen a kérdés felett napirendre térni nem lehet. Igen kérem tehát az igen t. pénzügyminister urat, hogy ebben a kérdésben, amely igen sok egyént érint nagyon közvetlenül és igazán exisztenciálisan, legyen olyan szíves a maga álláspontját világosan precizirozni. Elnök : Kiván-e még valaki szólani ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter ur kíván szólani. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A 2. §-ban arra vonatkozólag óhajtottam felhatalmazást kérni, hogy bizonyos adott olyan esetekben, amelyekben az állam a békeszerződésből folyólag fizetéseket kellene teljesíteni egyes magánfelekkel szemben, meg legyen az a módom, hogy adókedvezmény adásával operálhassak és nevezetesen szerződést kössek, amelynek értelmében az illető fél, akinek kártérítésre van igénye vagy joga a magyar államinál! szemben, erről a kártérítési igényről, illetőleg annak érvényesítéséről lemond és ezzel szemben biztosíttatik neki valamely olyan adókedvezmény, mint amilyen adókedvezményt engedélyeztünk általában véve iparfejlesztési célokból és amilyen adókedvezmények iparfejlesztési célokból a jövőben majd még engedélyezhetők lesznek. Én nem akartam e kereteken túlmenni, hanem megmaradni óhajtok az adminisztrációban azon keretek közt, amelyek a törvényben, illetőleg a gyakorlatban kialakultak az iparfejlesztési esetekben, és csakis ezeknek a korlátain belül óhajtanék megegyezéseket létesíteni, ha annak szüksége felmerül ilyen felekkel, akik-