Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-242

502 J nemzetgyűlés 242. ülése 1924. évi február hó 19-én, kedden, tünk-e bizalommal ezen tanulság' után a pénzügyi kormányzat iránt ? (Klárik Ferenc : Nem is voltunk!) Hogy merészel a pénzügy minister ur bizalmat kivánni a maga számára, amikor pénzügyi politikája fokozatosan ilyen csődhöz vezetett? (Ulain Ferenc: Mit törődik ő a bizalommal ? Az nem érdekili őt ! Fő, hogy minister legyen!) A bankári kollégium eredménye, amely a lapokban is napvilágot látott, (Meskó Zoltán : Teleszky ott a pápa ! — Lendvai István : Trés í'acinnt collegium!) az, hogy a penzügyminister ma egy törvényjavaslattal lépett a. nemzetgyűlés elé, amely törvényjavaslat szanálni a kai 'ja a koronaromlásból eredő gazdasági helyzetet és át akarja menteni az országot arra az időre, amikor a külföldi kölcsön révén a szanálási Programm alapjait le tudja fektetni. Ebben a törvényjavaslatban egy csodálatos és különös aj elvet fektet le a t. pénzügyminister ur. Ez az elv pedig, amely ellen ő rendkívül nagy hevességgel küzdött, amelyet öngyilkosságnak nevezett, a valorizáció életbeléptetése. Legyen szabad magának a pénzügyminister urnák egyik nyilatkozatából idéznem. 1923 augusztus G-án a iíeggel című lapban egy interjúban adott nyilatkozat kapcsán a következőket mondta a valorizációról. Nagyon jellemző ez annál is inkább, mert homlokegyenest ellentéte annak az állásfoglalásnak, amelyet itt ina hallottunk, (Meskó Zoltán : Szökőév van, barátom !) Azt mondta a pénzügy minister ur (olvassa) : »A valorizáció kérdése nagyon beható megfontolást és előkészítést igényel annál is inkább, mert hiszen eddig hozzánk hasonló állapotban levő országokban sem tudták ezt a kérdést megfelelően megoldani. Nagyon sok nehézséget látunk az ilyen megoldás felé tornyosulni, ha még nagyobb arányban léptetnők életbe a hitelélet terén a valorizációt. Kétségtelen, hogy a teljes valorizációra való átmenet a hiteléletben nem történhet meg addig, amig a korona stabilizációjának előfeltételei nincsenek biztosítva !« Most abban a pillanatban lépett a valorizáció alapjára a pénzügyminister ur, amikor a korona a legbizonytalanabb. Pedig ő állapította meg a múlt év augusztus 6-án, hogy valorizációról addig nem Lehet beszélni, amig nincs stabilizálva a korona. Hogyan tud egy pénzügyi politikus összeegyeztetni két ilyen ellentétes állásfoglalást? (Pikler Emil: Az volt a nyári állásfoglalása, ez a téli! — Egy hang a szélsőbaloldaton: Pécs és Budaörs!) hogyan lehet az országot olyan kisérleti vegykonyhának tekinteni, amelyben összekotyvaszt alcliimista módszer szerint mindenféle anyagokat, gondolván, hogy talán mégis desztillálódik belőlük az a bizonyos arany, amely megmentheti az országot? Az alchiniiznius a középkornak csodálatos betegsége, divatja volt, amelyre sokan esküdtek, de szerencsére a közgazdasági és nemzetgazdasági életben már egészen reális tényezőkkel dolgoznak, és ennyire fantasztikusan, ennyire könnyelműen beállitani ezt a kérdést, hogy ha ez nem jó, talán jó lesz a másik módszer, az ország adott nehéz helyzetében: ez nem lehet komoly pénzügyi politika. Abban a pénzügyministerben, aki annyira nincs tisztában kitűzött céljaival, hogy el lehet téríteni egy hirtelen débâcle hatása alatt a maga régen hangoztatott kiegyensúlyozott véleményétől, megbízni nem lehet. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hiszen nagy baja volt a pénzügyminister urnák —- és ezt talán mentségére lehet irni, — hogy őt az ő pénzügyi koncepciójából — minthogy fel kell tételeznem róla, hogy volt ilyen koncepciója, (Zsirkay János: Nem Volt!) mert különben hogy merészelte elfoglalni a pénzügyniinisteri széket (Ulain Ferene: Az az érdekes, hogy merte ! — Pikler Emil : Bátor ember !) — gyakran kilendítették politikai regard ok is. Méltóztatnak emlékezni Hegedűs Lóránt szomorú sorsára, aki szintén politikai regardok miatt pénzügyi Programm ját nem tudta végrehajtani. (Ulain Ferenc : Ő is egy volt azok közül, akik Hegedűs ellen dolgoztak akkoriban !) Voltak a pénzügyminister ur pénzügyi kormányzása korszakában is bizonyos politikai tekintetek, amelyek feszélyezhették adóügyi politikai rendszerre felépítésében és egyéb tekintetekben és ezek talán befolyásolták abban, hogy rendes és egészséges pénzügyi programmot építsen ki. De más velleitások is érvényesültek a minister ur pénzügyi politikájában. A gabona-export kérdésében a közélelmezési minister befolyásolta, pénzügyi kérdésekben a kereskedelemügyi és igazságügyi ministerek, valutakérdésekben a Devizaközpont. Különböző velleitások érvényesültek tehát s most neki kell fedeznie valamennyit és minden befolyás után ezért a pénzügyi programmért neki kell vállalnia a felelősséget. (Ulain Ferenc közbeszól.) Helyes, ugy van! Az ő jegyzése; az egész pénzügyi politikáért neki kell vállalnia a felelősséget, Neki kell "vállalnia mindazt a felelősséget, amit az ő programmja a maga számára jelent, Hallottam t, barátaimtól Teleszky volt pénzügyminister nevét emlegetni. Ez a Teleszky, aki a magyar közgazdasági; a magyar pénzügyi életben egy nagy kontúrokkal kibontakozó erős pénzügyi kapacitásnak mutatkozik, elfogulatlannak látszó pénzügyi álláspontjával mindig ránehezedett — nem tudom, igazságosan-e vagy igazságtalanul — a pénzügyminister ur személyére. Most idézik Teleszky szellemét. Nem Teleszky a hibás, nem őt kell felelősségre vonni. Magának a pénzügyminister urnák kell állani a felelősséget (Ulain Ferenc : Teleszky nem értett vele egyet sohasem!) és most eljön csakugyan, a pártpolitikai tekinteteket félretéve, mindnyájunk meggyőződése szerint a felelősségrevonás ideje. A mélyen tisztelt ministerelnök ur, aki Kállay pénzügyminister ur politikáját minden egyes alkalommal fedezte, aki a pénzügyminister úrral együtt tárgyal kint a kölcsönügyi szeánszokon és szintén meggyőződéssel hirdette annak idején, hogy a valorizáció veszedelmes dolog, mondván, hogy az rettenetes drágaságot fog előidézni, Szolnokon, Kenéz Béla t. képvi* selőtársunk beszámolóján október 15-én, a múlt esztendőben a. következőket mondotta (olvassa): »De lássuk a csodaszerek egyikét, amelyet ajánlanak. — Bizonyos fölénnyel és gúnnyal mondotta ezt. — Itt van a valorizáció kérdése. Ez a korona romlását megszüntetni nem fogja, mert a koronaromlás eredete egészen más okokból fakad. Ez legfeljebb arra jó, hogy azokat a szimptómákat némileg gyógyítsa. Hogy a kormány nem nyúlt ehhez a kérdéshez a mai napig, ennek az oka az, hogy a kérdés a szakemberek objektiv megítélése szerint legalább is kétélű fegyver. Legyünk tisztában azzal, hogy a valorizáció feltétlenül nagy drágiaságot fog okozni.« (Pikler EmŰ : Ilyen emberek mernek minister-