Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-242

488 A fb&mzetgyülés 342. illése 1924 nyomtatásban és forditásban mindenkinek. (Rassay Károly: Azokat is, amelyeket módositottak a második kirándulás után?) Mindent közöltük, a két jegyzőkönyvet és a pénzügyi bizottság jelentését is, amelyekben a Programm és az egész szanálási akció foglaltatik. (Rassay Károly: Nem közölték a román károk elengedését és a többit!) Nem tudom, hogy miről tud a t. képviselő ur; csak akkor tudok reá válaszolni, ha tudom. (Rassay Károly: Hogy mit tudok, azt majd elmondom!) Azt nem tudom, hogy mire gondol, mire céloz a. képviselő ur (Rassay Károly: Pl. a román károk elengedésére! — Zaj.) mert én a magam részéről mást, mint ami a szanálási programmot illeti (Rassay Károly: A három milliárd elengedésére, a román károkra vonatkozóan! — Rupert Rezső: Kedvezően haladnak a tárgyalások a románokkal — jelentették!), és amik a népszövetségi programmal és a szanálási akcióval kapcsolatosak, nem tudok. Hozzátettük — és ezt hangsúlyozom ma is — hogy ebben a tekintetben semmiféle aggodalomra, semmiféle kételyre nincs ok, hogy végre fogjuk tudni kezdeni ennek a programúinak megvalősitását ugy, amint az eredetileg kilátásba vétetett. A kormány a maga információi, a maga legjobb tudomása alapján a leghatározottabban jelentheti ki. hogy nem lát semmiféle olyan körülményt (Rothenstein Mór: Az a baj, hogy nem lát! — Berki Gyula: Adja kölcsön a szemét, Rothenstein képviselő ur! — Meskó Zoltán: Fej kellene neki, nem szem ! — Zaj.) nem lát semmiféle olyan zavaros momentumot, amely indokolttá teszi azt a félelmet, azt az aggodalmat (Zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Hallják), hogy a népszövetségi tervezet a legrövidebb időn belül megvalósitható nem lesz. Most várjuk, és remélem, a legközelebbi napokban bekövetkezik a reparáeiós komisszió olyan határozata, amellyel megadja a lehetőséget ennek a programúinak végrehajtására és ezzel igazán a lehető legközelebbi időben megkezdődhetik ennek a programmnak végrehajtása is, ugy ahogy azt megjelölték, ugy ahogy abban megállapodtunk, ugy ahogy azt mindnyájan kilátásba vettük. (Rassay Károly: ügy, ahogy mi azt nem tudjuk!) Ami a korona frontján az elmúlt napokban bekövetkezett eseményeket illeti, a magam részéről igazán nem a multat, nem a megtörténteket akarom elsősorban nézni, hanem azt, ami a. jövőre nézve ezen a téren teendő. És hogy ha egy pillanatra megállok az okok kei-esésénél, akkor csak azt kell és azt lehet mondanom, hogy egy bizonyos komoly gazdasági ok tényleg mutatkozott arra nézve, hogy a magyar korona értéke egy átmeneti időben nehezen legyen tartható, nevezetesen az a körülmény, hogy Bécsben megdrágult a külföldi valuták árfolyama és ennélfogva Magyarország, amely elsősorban ezekre a valutákra, az osztrák piacra van utalva, érezte ennek a körülménynek hatását. Ez azonban sernmiesetre sem nyilvánulhatott azokban a jelenségekben, amelyeknek annak idején tanúi voltunk, ez semmiesetre sem lehet ok arra nézve, hogy a jövőt illetőleg vissza ne állithassuk azt a helyzetet, amelyben voltunk, és ne megszilárdítsuk, ha-nem visszavezessük a koronát ismét oda, ahol mindnyájan kivanjuk látni. (Helyeslés jobbfelől. — Kiss Menyhért: A verkli mindig ugyanaz!) Ennek megvannak a maga természetes eszközei, amint voltam bátor beszédem legelején, jelezni, és ezek az eszközök a budget és a hiteiélet terén keresendők, A magam részéről az érintett osztályok s az egész magyar gazdasági élet védelmében és érdekében ezen a téren óhajtok intézkedéseket tenni és azt hiszem, hogy ilyen jelenségekkel és azzal a szituációval szemben, I. évi február hó 19-én, kedden. amelyben ma vagyunk, nem policiális, haneni gazdasági intézkedésekre és elhatározásokra van szükség. (Ulain Ferenc: De jókra! Nem a bankok érdekében állókra !) Mindenesetre olyan intézkedésekre, amelyek megfelelők és a melyeknek szíves helyesléséhez és szives elhatározásához kérem a nemzetgyűlés bizalmát és támogatását. Mindenekelőtt, ami a budget terén való rendszabályokat illeti, kétségtelen, hogy amint jeleztem, kiadásokat csak oly mérv erejéig lehet teljesiteni, amily mérvben bevételeink rendelkezésre állanak, s ha bevételeink nem elegendők és kell kiadásokat tennünk, ugy ezekre biztositanunk kell a megfelelő fedezetet. Rámutatok e tekintetben az összes országok példájára, amelynek valutája hanyatlást mutatott és amelyek a maguk részéről ezt a hanyatlást megállitani és feltartóztatni képesek voltak, vagy legalább is ezen az utón vannak. (Ulain Ferenc : Azok beállították a bankóprést ! — Ugy van.) Ez a megoldása a kérdésnek, ebben teljesen egyetértünk ! (Ulain Ferenc : Azok nem dobálták a bankoknak a pénzt !) Hogy azonban ezt tehessük, szükségünk van olyan bevételekre — biztosítsuk azokat akár adók, akár kölcsönök formájában — amelyek ebbe a helyzetbe hozzák az államháztatást. (Beck Lajos : Ezt kellett volna tenni már régen !) Látjuk ezt Lengyelország példájából is, amely Lengyelországnak volt aktív kereskedelmi mérlege akkor is, amikor pénzének értéke jelentékenyen esett. (Egy hang balfelől: Az inkább paszsziv volt!) Esett pedig azért, mert budget-szituációja nem volt megfelelő és azok a rendszabályok, amelyeket Lengyelország ezidő szerint foganatosít és a melyek a pénzérték stabilizálását és emelését célozzák, éppen erre a pontra vonatkoznak s ezen a ponton igyekeznek biztosítani a megfelelő eredményt. Látjuk ugyanezt Ausztria példájában is, egy már teljesen kialakult helyzet szerint, amely igazán iskolapéldája lehet minden ilyen szituáció megoldásának. Ugyanezt látjuk Franciaországban, amelynek gazdasági ereje, gazdasági jelentősége és szerepe igazán nem ad okot semmiféle aggodalomra. Ott is az a körülmény, hogy a budgetáris szituáció nincsen teljesen rendben, megadja a lehetőségeket a pénz hanyatlására, a pénz értéke ellen való támadásokra, s ennélfogva mutatja, hogy ez az a tér, amelyen az orvoslás útját keresni kell, ez az a hely, ahol meg kell tenni az intézkedéseket arra nézve, hogy hasonló jelenségeknek mindenkorra elejét vehessük. Végül hivatkozom Németország példájára is, még pedig kétféle tekintetben ; nemcsak abban, hogy ott erélyes és határozott intézkedésekkel a helyzetet az utolsó pillanatban megmenteni sikerült, hanem abban a tekintetben is, hogy ezt megtette a német birodalom és megtette a német társadalom a maga összefogó, elhatározó erejével akkor is, amikor külpolitikai szituációja, nevezetesen a békeszerződések mikénti kezelése, ezeknek a kérdéseknek mikénti megoldása, még egyáltalában nem volt biztositva. Mi ezzel szemben jelentékenyen kedvezőbb helyzetben vagyunk. Mi a magunk részéről reámutathatunk arra, hogy ami a külpolitikai helyzetet és lehetőséget illeti, a népszövetség égisze alatt és a népszövetség tervével hozzákezdhetünk egy olyan megoldáshoz, amely tiszta képet ad nekünk gazdasági és pénzügyi viszonyaink kialakulása tekintetében. Azt hiszem, ebben a helyzetben, ebben a szituációban feltétlenül kötelességünk azt a munkát megkezdenünk, amelyet el kell végeznünk. Semmi egyébről nincs szó, mint arról, hogy azokat az intézkedéseket foganatosítjuk és foganatosítsuk, amelyeket már programmba vettünk, amelyek benfoglaltatnak abban a tervezetben, és amelyeknek csak mielőbbi foganatosi-