Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-241

476 *Ä nemzetgyűlés '241. ülése 1924, azok örömmel szavazzák meg ezt a szakaszt, akik velem együtt vallják, hogy akik Krisztust szere­tik, azoknak egymást is szeretniök kell és akik Krisztust keresik, azok egymásra kell, hogy^talál­janak. (Taps.) T. Nemzetgyűlés ! A 27. §-nál megfelelni kívánok annak a kötelezettségemnek, amit a 9. § 3. bekezdésénél vállaltam, hogy t. i. a 9. § 3. bekezdésében előterjesztett javaslatom szerint az alapitványi vagyonokból esetleg . . . Elnök : Kérem a képvi selő urat, méltóztas­sék egy kicsit hangosabban beszélni, mert a gyors­író urak nem hallják. Zsitvay Tibor : A 9. § 3. bekezdésénél javas­latot terjesztettem elő, amelyet a Ház volt szives elfogadni, amely szerint, amennyiben alapitványi és hasonló célt szolgáló kulturális intézmények ingatlanait vennék igénybe, azok csereingatlan utján való pótlásáról kell gondoskodni. Ugyan­akkor utalás történt javaslatomban arra, hogy e pótlás végrehajtásának módozatai tekintetében a 27. §-nál történik intézkedés. Bátorkodom tehát a 27. §-hoz a következő kiegészítést javaslatba hozni és tisztelettel kérem, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Halljuk ! Halljuk ! — Olvassa) : »A 27. §-hoz az első bekezdés végére és folytató­lag a következő uj szöveg felvételét indítványo­zom : »Az ilyen juttatások befejezte és az egyéb birtokpolitikai célok kielégítése után még rendel­kezésre álló ingatlanokból az OFB. a 9. § hárma dik bekezdésébe megjelölt ingatlanok netalán igénybevett területeinek megfelelő és lehető pót­lásáról gondoskodik, amennyiben ily pótlásra a 14. § második bekezdése alapot nem nyújtana. A csereingatlan eddigi tulajdonosa, illetve vagyon­váltságföldből való kárpótlás esetében az állam, csakis oiy feltételek mellett igényelheti a meg­váltási árnak megfizetését, mint amilyen feltéte­lek mellett a 9. § harmadik bekezdésében körül­irt kárpótolandó jogi személy földbirtoka igénybe vétetett. A törvény 28. §-a alá eső ingatlanok és a vagyonváltságföldek igénybevétele alkalmával mindenkor figyelemmel kell lenni arra is, hogy a helyi birtokpolitikai célok kielégítése után a jelen paragrafus első bekezdésében felsorolt célokra elegendő és megfelelő ingatlan álljon rendelke­zésre.« (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! E javaslatom mindenek­előtt megállapít ja azt az elvet, hogy a 9. § har­madik bekezdésében felsorolt célokra csere­ingatlanról akkor kell gondoskodni, ha a 27. §-ban felsorolt célok, tehát a magasabb egyházi közüle­teknek juttatandó földbirtokigények, azonkjvül az ugyanott emiitett igazságügyi intézeteket illető igények ki vannak elégítve, azonkívül ki vannak elégítve az összes egyéb földbirtokpolitikai célok is, Semmi körülmények között sem lenne helyes, ha kisemberek jogosult igényeit a kulturális cél­vagy ónokban biztositott közérdekkel összeütkö­zésbe engednénk juttatni. Ezért és hogy a hazug agitációnak magával a törvény szavaival lehessen elejét venni, kellett javaslatomat ezzel kezdenem. Még sem marad írott malaszt az az intenció, mely javaslatom megtételére vezetett. Mindenekelőtt utalás történik javaslatom szövegében a tekintet­ben, hogy pótlásról gondoskodni lehet és kell a 14. § második bekezdése esetében is. Ha u. i. közeli fekvésénél fogva egyébként igénybevételi évi február hó 15-én, pénteken. sorrendben hátrább álló, pl. kulturális cél vagy on" hoz tartozó ingatlanok igénybevétele elkerülhe" tétlen lenne, ily esetekben a 14. § második be" kezdése alapján az igénybevételi sorrendben előbbre sorozott szomszédos ingatlanokból kell venni a pótlást, és nem lesz szükség arra, hogy a vagyonváítságföldekből, illetve a 27. §-ban meg­említett egyéb ilyen maradványföldekből juttas­sanak akár az egyházaknak, akár az alapítvá­nyoknak. Javaslatom intenciójának megvalósu­lását a második bekezdés biztosítja. Ez arra kö­telezi az OFB.-t, hogy a háborús vagyonok igénybevétele alkalmával figyelemmel legyen arra, hogy majdan a csere részére elegendő és megfelelő ingatlan tényleg rendelkezésre is álljon. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ja­vaslatom egyrészt biztosítja az összes törvényes birtokpolitikai célok elsőbbségét, másrészt a há­borús földbirtok fokozottabb igénybevételével lehetővé teszi a keresztény nemzeti kultúra bir­tokállagának csonkitatlan megőrzését. E cél érde­kében a 9. §3. bekezdése tárgyalásakor a nemzet­gyűlés túlnyomó többsége állást foglalt, kérem tehát e célt szolgáló javaslatom elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Barabás Samu ! Barabás Samu : T. Nemzetgyűlés ! Megval­lom, hogy a legnagyobb meghatottság érzése dobog szivemben, megvallom, hogy érzem, hogy ajkaim erőtlenek, szavakkai kifejezni mindazt, amit ez ünnepélyes, e történeti órában érzek és gondolok. Egy elegáns gesztust láttunk, mely elegáns gesztusért kötelességemnek tartom mindazoknak, akiknek ebben részük van, hálás köszönetemet nyilvánítani. Ha majd valamikor a jövő történet­irója olvasni fogja az alaptörvényt és a novellát, lelkében meg fogja magának rajzolni annak a férfiúnak alakját, aki egypár évtized óta egy gondolatra tette rá a szivét és a lelkét. Ez a férfiú, t. Nemzetgyűlés, Magyarország ezidőszerinti föld­mivelési ministere. (Elénk éljenzés és laps.) Meg fogja állapítani a történetíró azt is, hogy csodála­tos ember lehetett ez a nagyatádi Szabó István, Magyarország földmivelésügyi ministere, akinek lelkében szüntelenül ott rajzolódnak azok a képek, amelyek ott kell, hogy éljenek minden igaz magyar ember lelkében, aki látja, hogy Magyarország, e tejjel-mézzel folyó Kánaánban is a magyarok ezrei éheznek, nyomorognak. Meg fogja rajzolni a történetíró annak a nagyszerű, habár egyszerű embernek a lelkét, akinek egy pár évtizeden keresztül minden gon­dolata az volt, hogy a nincsteleneknek egy darab föld jusson ebből az édes, drága magyar földből ; de amikor a novellát olvassa és elérkezik annak 9. és 27. §-aihoz, meg fogja egyben állapítani is, hogy ime, Magyarország földmivelési ministere, amikor lelkében végiggondolja annak a sok apró magyar exisztenciának szebb és boldogabb jöven­dőjét, amikor lelki szemei előtt látja az apró exisztenciáknak talán százezreit : e pillanatban lelke magasabbra szárnyal és megjelennek lelki szemei előtt azok az intézmények, azok a férfiak, azok a hivatásszerű emberek, akiket azért adott a magyarok hatalmas istene a világnak és ennek a szerencsétlen nemzetnek, hogy a nép lelkét neveljék, hogy a nép szivét és lelkét gazdag tar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom