Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-241
462 "A nemzetgyűlés 241. ülése 1924. egyáltalában nem érinti azt, hogy nagy- vagy kisbirtokról van-e szó, mert mindegyikre egyformán vonatkozik. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Érinti !) Akik engem ismernek, tudják, hogy tőlem mindig távol állt és most is távol áll, hogy a saját magam érdekében, vagy a saját osztályom érdekében szót emeljek. Arra kérem tehát a t. többségnek általam is tisztelt és nagyrabecsült tagjait, vegyék mérlegelés alá, vájjon ez a törvényszakasz eléri-e azt a célt, amelyet elérni akar és megéri-e azokat a hátrányokat, amelyeket ez a szakasz a magyar jog szempontjából jelent. Ezeket voltam bátor felemlíteni és kijelentem, hogy Gaal Gaston t. képviselőtársam indítványához járulok hozzá. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Meskó Zoltán S Meskó Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Végtelenül sajnálom, hogy nem lehetek egy vélem éményen gróf Károlyi József t. képviselőtársammal, mert én egészen más álláspontot képviselek. Az én szerény véleményem szerint visszajuttatásnak, vagy vagyonmegosztásnak a földbirtoknál akkor van helye, ha különös méltánylást érdemlő eset forog fenn. (Strausz István : Benne van Î) Nagyon sok esetben, az esetek 80—90%-ában, előfordul az, hogy valaki a fronton volt, hadifogoly volt, a hozzátartozói az önhibájukon kivül kénytelenek voltak a birtokot eladni és azok vették meg, akik a háborús konjunktúrát ki tudták használni, akiknek itthon megvoltak a kereseti viszonyaik, akik vagyonokat tudtak összeharácsolni, akik úgyszólván a mások vérén megszerzett pénzből vásárolták össze a földeket. Nagyon helyesnek tartom tehát, hogy visszajuttatásnak legyen helye az esetben, — ele csakis az esetben — hogyha az illető birtok egyébként az OFB. által földbirtokpolitikai célokra igénybevehető, s ha különös méltánylást érdemlő esetekről van szó. Ilyen értelemben hozzájárulok a szakaszhoz. Elnök : Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Senki feljegyezve nincs. pSFr Elnök : Senki feljegyezve nincs, kérdem, kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki nem kivan szólni, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Maga az egész szakasz az alaptörvényből indul ki, az alaptörvényt ebben az értelemben a múlt nemzetgyűlés majdnem egyhangúlag megszavazta. Az alaptörvény 91. §-a azt mondja, hogy (olvassa) ; »Ha az állam a jelen törvény alapján elővásárlás vagy megváltás utján, vagy másképen középbirtokot meg nem haladó olyan ingatlant szerez, amelyet korábbi tulajdonosa a háború alatt akár hadiszolgálata miatt, akár a háborús viszonyokból származó más körülmények miatt volt kénytelen aránylag olcsó áron másnak átengedni, az ilyen ingatlan, illetőleg annak az a része, amely à törpe- és a kisgazdaság között mintagazdaságnak vagy középbirtoknak van szánva, visszajuttatható az előbb emiitett korábbi tulajdonosnak, elhalálozása esetén lemenő örökösének vagy házastársának.. « stb,« »"»tea»! évi február Jw 15-én, pénteken. Itt van tehát az alaptörvény 91. §-a, amely ezt az elvet teljesen leszegezi. "(Strausz István": Ebben nem az van !) Már most, nem is merült fel a nemzetgyűlésen kívánság arra nézve, hogy az alaptörvénynek e szakaszát töröljük. (Felkiáltások a balközépen : Arra nézve nem !) T. képviselőtársaim közül, azt hiszem, Strausz István képviselő ur hivta fel a figyelmemet arra, hogyha a falut szeretem, vagy védelmezni akarom, akkor töröltessem ezt a szakaszt. Az alaptörvény 28. §-a, amely az államot illető elővásárlási jogot határozza meg, meghatározza azt is, hogy hol nincs az államnak elővásárlási joga. Többi között azt mondja, (olvassa) : »Nincs elővásárlási joga az államnak, ha a háború alatt, de még 1918 október 31-ike előtt megszerzett ingatlan a szerző fél egyéb mezőgazdasági ingatlanával együtt 100 kataszteri holdat meg nem halad, emellett a szerző fél földmives, gazdatiszt, okleveles vagy hivatásos gazda, hadirokkant, közszolgálati alkalmazott, hivatásos katona, vágtáz emiitett személyek leszármazója . . . stb.« Itt van tehát az alaptörvény, amely szerint ki van zárva, hogy a falusi kisemberek is ezen kisajátitás alá essenek. Ez az alaptörvény megmarad. A módositásra és erre a szövegre azért volt szükség, mert a biróság az alaptörvény szerinti eljárás gyakorlásánál olyan nehézségekbe ütközött, amelyek nem egészen tették lehetővé az alaptörvény végrehajtását. Itt most mi a változtatás ? Változtatás csak az, hogy : »az aránylag olcsó áron« szavak, vagy az a szó : »alacsony« kimaradjanak ; továbbá, hogy miután itt az alaptörvényben csak középbirtokról van szó, ide a nagybirtok is bevétessék. Nekem az a felfogásom a törvény magyarázásánál is, hogy az a vissza juttatási kérelem csak olyan birtokokra adható be, amelyeket a törvény szerint a biróság úgyis teljes egészükben kisajátíthat. (Ugy van ! balfelöl.) Ha tehát nincs is vissza juttatási kérvény, az államnak, a biróságnak joga van ugj^anezeket a birtokokat teljes egészükben igény be venni és más egyéneknek, a kis-igénylőknek, vagy középbirtokosoknak — ahogyan jónak látja — kiosztani. Hol van itt az az óriási sérelem, amit képviselőtársaim e szakaszra nézve felhoznak ? Hiszen a szakasz teljesen az alaptörvény alapján áll, azzal a csekély módositással, amelyet jeleztem. A különbség csak az, hogy itt a kisajátitási eljárás olyan birtokokra nézve vitetik keresztül, amelyekre az államnak úgyis megvan a kisajátitási joga, s ezt nemcsak a kis földigénylő kérheti, hanem az is, akinek az a birtok régebben tulajdona volt. Ebben tehát olyan óriási veszedelem, amilyent képviselőtársai lefestenek, egyáltalában nincs. (Meskó Zoltán : Igazság van benne ! — Kiss Menyhért : Ugy van, igazság !) Már most én a magam részéről szívesen belemegyek olyan módosításba, amely kimondja, hogy — csak méltánylást érdemlő esetben — vagy — ahogyan én is magyarázom — csak azokra a birtokokra szól ez a kérelmezhetőség, amelyek különben is teljes egészükben kisajátíthatok-. Belemegyek — ha kell — abba is, hogy:kimondassék, hogy helye van az ilyen eljárásoknak akkor is, ha az illető a háborús konjunktúrából kifolyólag szerezte azt a pénzt, amelyen a birtokot megvette,
