Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

444 A nemzetgyűlés 240. ülése 1924. évi február hó 14-én, csütörtökön. értve a kisbirtokot vagy törpebirtokot, amelynek kezelése tulajdonképen egészen niás szempontok szerint történik, mint a középbirtok és nagybirtok kezelése, ahol tágabb látókör, több tudás, a gazdasági technikának alaposabb ismerete szükséges, mert hiszen csak ezek adják meg azt az áttekintést, amely nélkül ilyen nagyobb mezőgazdasági üzemet vezetni nem lehet. Nekem tisztán gazdaságüzemi szempontokból vannak e szakasz ellen aggályaim. (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister : igen, de én földreformot is akarok ! Nem vigyázhatok azokra, akik nem akarnak földreformot !) A földreform ne legyen frázis, ne legyen demagóg jelszó. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem is az !) A földreform legyen egy józanul átgondolt, nagykoncepeióju, rendes, megfelelő pénzügyi művelettel keresztülvitt akció, de ne legyen arravaló, hogy a földreform gondolatát választások előtt a publikum közé dobjuk, (Mozgás a jobboldalon.) hogy a földreformra hivatkozva a nép szemébe port hintsünk. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőhaloldalon. Zaj a jobboldalon. — Cserti József : Azért kell megoldani!) Hiába juttatunk valakinek földet, gazdaságot; ha nem csinálunk olyan országos politikát, amely lehetségessé teszi, hogy azok a t gazdaságak exisztáljanak, akkor az egész eljárás a legenyhébb kifejezés szerint is humbug. Törpebirtokososztályt, parasztosztályt, amint ezt Németországban már igen sokan megállapították, akik komolyan foglalkoztak agrárpolitikával, márólholnapra teremteni nem lehet, de tönkre lehet tenni helytelen közgazdasági politikával. Épen azért mindenféle földreform és mindenféle jelszó illuzórius, ha nem támogatja ezt a munkát megfelelő, céltudatos, gazdasági irányítás és vezetés. Szükségét éreztem annak, hogy figyelmeztessem a nemzetgyűlést arra, hogy egy bekezdésbe burkolva esetleg milyen Ítéletek foglalnak helyet, amint ebben a bekezdésben is Ítélet van a bérlői osztállyal szemben, amely mindenesetre lehet unszimpatikus egyesek szemében, de elvitathatatlan, hogy a legtöbb helyen jobban tudott gazdálkodni, mint akár a kisgazda, akár a középbirtokos, akár a nagybirtokos. Hogy ezektől a szellemi és anyagi tőkéktől a magyar mezőgazdaságot meg akarjuk fosztani, ezt én a legjobb esetben is nagyon rövidlátó törvényhozási intézkedésnek tartom. Nem tehetek róla. Az, hogy (olvassa): »a birtokos és a haszonbérlő együttesen az Országos Földbirtokrendező Bíróságtól nyilatkozatot kérhetnek arra nézve, hogy a jelen bekezdést az illető haszonbérletre mennyiben kivánja alkalmazni«, magábanvéve megint csak olyan bürokratikus eljárás, amelynek lényegesebb jelentőséget tulajdonitani igazán nem tudok. Az ügy érdekeben minden esetre sokkal helyesebbnek tartanám, ha ez a szakasz töröltetnék, mert ennek a szakasznak elfogadásával mégis csak szegénvségi bizonyítványt állítanánk ki magunknak arról, hogy Magyarország bérlői karának üzemi képességeit nem ugy bíráltuk meg, mint ahogy azokat objektíve meg kell bírálnia mindenkinek, akinek az Isten nyilt szemet adott és aki a gazdaságok vezetését meg tudja bírálni. Kérem indítványom elfogadását. Elnök : Kivan még valaki szólni I Ha senki sem kivan szólni, a yitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Neubauer Ferenc előadót T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy pár szóval helyreigazítsam (Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) az előttem szólt képviselő ur kardinális tévedéseit. Kardinális tévedése a képviselő urnák az, mintha ez a bekezdés bármiféle tekintetben a bérlőosztály ellen irányulna. Ha a képviselő ur gondosan elolvasta volna az általa kifogásolt szöveget és íigyelemmei lett volna arra, hogy abban az van, hogy »ennél a területnél kisebb haszonbérletre az első bekezdés csak akkor nyerhet alkalmazást« — t. i. arra vonatkozik ez a kijelentés, hogy az első bekezdés csak holdon felüli haszonbérletekre és a jövendőben kötendő haszonbérletekre mondja ki bizonyos mértékben a kishaszonbérletek alakitásának kötelezettségét — >;ha a birtok évtizedek óta haszonbérbe van adva és egyúttal az illető birtokos arra nézve se tud biztosítékot nyújtani, hogy a birtokot a haszonbérleti szerződés lejártakor házi kezelésbe veszi.« Ez a rendelkezés csak a házikezelésbe való vételt akarja megvédelmezni és nem a bérlőket akarja sújtani. Ez a rendelkezés a házikezelésbe való vételt akarja előnyben részesíteni, lehetővé tenni, minthogy a házi kezelésbe vett, illetve már házikezelésben levő birtokokra a kisbérletek alakitásának kötelezettsége nem vonatkozik. Ennek következtében azt a birtokot sem lehet e kötelezettség alá vonni, amely holnap, holnapután vagy bizonyos éven belül házikezelésbe fog- kerülni, mert akkor természetes, hogy egészen más helyzetbe fog jutni az a birtokos, aki házikezelésbe veszi a birtokot, mintha e rendelkezések arra a birtokra nem vonatkoznak. Ez a rendelkezés tehát csak erre vonatkozik, és ennek nincs semmiféle összefüggése azzal a kérdéssel, hogy a bérlői rendszer helyesebb-e vagy a házikezelés, ebben a. tekintetben ez a rendelkezés ítéletet nem mond. Egyébként, ha már elméleti agrárpolitikai szempontból vesszük a dolgot, bizonyára a t, képviselő ur tudja a legjobban, hogy akármilyen nagy birtokra vonatkozólag mindenesetre helyesebb az, hogy aki egyszer ennek a területnek a tulajdonosa, az azt lehetőleg maga is kezelje. Hiszen a régi, úgynevezett abszentizmus épen ezzel függött össze és száz évvel ezelőtt legkiválóbb mágnásaink épen arra nézve követtek el mindent, hogy lehetőleg maguk gazdálkodjanak és ne éljenek távol birtokuktól, azzal nem törődve. (Farkas Tibor szólásra jelentkezik.) Elnök: Mi címen kivan a képviselő ur szólni? Farkas Tibor: Félreértett szavaim megmagyarázása címén. Elnök: Kivételesen megadom a szót a képviselő urnák. Farkas Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés! Ismét abban a különös helyzetben vagyok, hogy félreértett szavaim megmagyarására kell itt a nemzetgyűlés türelmét néhány percre kérnem. (Mozgás a jobboldalon.) Amit az előadó ur agrárpolitikáról, az agrárpolitikai tanokról ^ mondott, abban nagy tévedés van. Az előadó ur ugyanis — akinél ezt nem nehezményezem, mert hiszen ő elsősorban jogász és mezőgazdasági dolgokkal nem foglalkozott — (Neubauer Ferenc előadó : Sehringtői is többet tanultam, mint ön. Sehring elég szakértő!) talán nem tudja, hogy mindenki, aki foglalkozott agrárpolitikával, kénytelen elismerni azt, hogy a mezőgazdaság mint iizœni, a legnagyobb hálával tartozik a német birodalom területén bérletekkel foglalkozó gaz-