Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-240
A nemzetgyűlés 340. ülése 1934. évi február hó 14-én, csütörtökön. 437 meg a valóságnak, még' pedig azért, mert a vidéken nem egyszer sajnosán tapasztaltuk, — a birói tekintélyt nem sérti, ha betartják azt, ami az 1. bekezdésben van — hogyan és miként történt a birói eljárás. Amint az előbb s a múltkor is, amikor a novella általános vitájánál felszólaltam, megemlitettem, több helyütt megjelenteni, nemcsak a saját kerületemben, hanem a szomszédos kerület egyes községeiben is és megfigyeltem, hogy a földbirtokrendezést miként hajtják végre, hogy azután az egységespártban referálhassak. Arra a tapasztalatra jutottam, hogy az eljáró birót majdnem mindenütt — nem mondom bogy mindenütt, de majdnem mindenütt — fényes fogaton vagy autón hozták be. Kérdeztem a községi elöljáróságot, hogy a biró ur kért-e fogatot a községtől, mert természetes, hogy a birónak sem az igénylőktől, sem pedig a földleadást szenvedőktől nem szabad semmiféle szívességet igénybevennie. A községi elöljáróság mindenütt azt mondta, hogy a biró ur nem kért fogatot a községtől, pedig a községnek megfelelő fédères kocsi áll rendelkezésére s ők már eleve gondoskodtak arról, hogy a birónak tisztességes elszállásolásban is legyen része. A biró mégsem fordult a községi elöljárósághoz, hanem amikor a dél elérkezett, az uradalom tisztviselőjével az uradalomba ment ebédre. (Cserti József: Mindenütt igy volt!) Ha azt akarjuk, hogy kint a perifériákon a földigénylő közönségnek bizalma legyen a bíróhoz, aki az eljárást lefolytatja, akkor igenis, helyes ennek a novellának az a szakasza, amely kimondja, hogy az eljáró biró sem a föld leadóiától, sem az igénylőtől semmiféle szívességet igénybe nem vehet. Ez. szerintem, nem megcsorbítása a birói tekintélynek s ezért a novella 20. §-ához teljes egészében hozzájárulok. (Helyeslés a jobboldalon. — Cserti József: A hatóságok továbbra is odautalják! A jegyzők beszállásolják!) Elnök: Szólásra következik"? Hebelt Ede jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről is aláírom azt, amit Farkas Tibor képviselőtársam mondott a birákról. A kiküldött birok legnagyobb része teljes odaadással végzi nehéz kötelességét. Azt az egypár birót, aki esetleg nem igy teljesiti a kötelességét, aki a régi kiosztott anyaggal nem törődik, aki hónapokon át, sokszor több, mint egy éven át a községbe ki se néz, ez az elismerő szó természetesen nem illeti meg. Gondoskodjék majd az ig-en t. biróság és az igen t. földmivelésügyi minister ur, hogy ezek az állásukból elmozdittassanak s hogy a megbizatást tőlük elvegyék. Egyébként a legnagyobb tisztelettel viseltetem a birák iránt és meg vagyok győződve róla, hogy legjobb tudásukkal, becsületesen teljesitik is feladatukat. Nem értek azonban egyet Farkas Tibor t. képviselőtársam ama nézetével, hogy a kiküldött biró a megváltásra kerülő nagybirtok tulajdonosánál nem étkezhet, vagy annak vendégszeretetét nem veheti igénybe, miután ez a birói tekintély rovására történnék. Egészen őszintén megmondom, hogy talán indokolatlanul, sőt meg vagyok róla győződve, hogy teljesen indokolatlanul — a nincstelenek ugyanis a biró minden lépését, minden szemrebbenését figyelemmel kisérik — (Ipaz! Uav van!) nagyon rossz hatással van ezekre, ha azt látják, hogy az a biró annál a nagybirtokosnál vagy nagybérlőnél étkezik, akinek földjéből ők szeretnének kisebb-nagyobb parcellát kapni. Tessék elképzelni, hogy az a tárgyaló biró a nagybirtokos vendégszeretetét élvezve, nála ebédel, a nincstelenek pedig az árok partján, vagy a tanya körül ülnek és lesik, hogy mikor lesz vége az ebédnek. Tessék csak a dolognak praktikus oldalát tekinteni. Tessék végighallgatni, hogy mit beszélgetnek azok a kisemberek, azok a nincstelenek, mi a véleményük az egész ebédről. Sokszor bizony olyan kijelentést tesznek, amely egyáltalán nem helytálló, de amelyet én emberi szempontból, lélektanilag teljesen meg tudok érteni. Figyelembe véve azoknak a kisembereknek intelligenciáját, nem lehet csodálkozni, ha azok teljesen ferde vágányra terelődnek a felfogásukkal. Én tehát feltétlenül helyesnek tartom a no yella azon intézkedését, hogy a kiküldött biró és a kiküldött közegek a nagybirtokos vendégszeretetét igénybe nem vehetik. Szentül meg vagyok győződve arról is, hogy éppen az, ha a biró vagy a gazdasági felügyelő, vagy egyéb kiküldött szakértő közegek, akik hivatalból vesznek részt a tárgyaláson, a nagybirtokosnál étkeznek, annak vendégszeretetét élvezik, a birói tekintély rovására megy. Tudok egy példát, hogy a nagybirtok bérlője, aki félt, hogy ha azt a nagybirtokot akár kishaszonbérletek formájában vagy más formában a nincsteleneknek, igénylőknek juttatják, elesik a nagybérletétől, a parádéskocsisa előtt, ha nem is neki szólva, de füle hallatára kijelentette : hiába evett nálunk a biró heteken át, mégis ellenünk döntött. (Zaj.) Meg vagyok győződve róla, hogy a nagybirtokosok óriási többsége, mikor a birót meghívja ebédre vagy vacsorára, egy percig sem gondol arra, hogy azt a birót ezáltal megnyerje magának, vagy a szivét befolyásolja. Szentül meg* vagyok győződve róla, hogy csak azért teszi ezt, mert a birónak nem tudnak másutt oly kényelmes lakást és olyan jó kosztot biztosítani. Azt hiszem tehát, ez gyenge érv amellett, hogy a törvényt megváltoztassuk s ezért feltétlenül ragaszkodom a novella eredeti szövegéhez, hogy a biró senki vendéglátását igénybe ne vehesse. Nagyon helyes az az intézkedés, amely azt mondja, hogy az elöljáróság köteles megtérítés ellenében kocsikat stb. adni, szállásról és ellátásról gondoskodni. Az »illő« szó azonban nagyon relativ fogalom. Ha azt a birót egv egyszerű napszámosemberhez szállásolják be és ez ad neki kosztot és lakást, fizetés ellenéber, ez illő, mert ő nem is látott jobbat, vagy nem is tudja, hogy jobb is lehet. Ezt ugy módosítanám, hogy az »állásának megfelelő« szállásról vagy ellátásról kell gondoskodni. (Felkiáltások jobbfelől: Mindeay!) De ez is felesleges, ha szigorúan vesszük, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a község minden lakója szíves örömest várva-várja a kiküldött birót (Ugy van! jobbfelől) — természetesen olyan községet feltételezve, ahol megfelelő lakás van —- minden érdekelt fél örömmel és szívesen látja vendégül a bírót, vagy peditr a közséei elöljáróság jelöl ki lakást részére. Ettől egyáltalán nem tartok. Szükségesnek tartom még szóvá tenni . . . (Graeffl Jenő: Gyerünk tovább!) Graeffl t. képviselő ur mindig odébb akar menni. Igy nem lehet tárgyalni. (Zaj.) Nagyon fontos az, amit mondok. (Rothenstein Mór: O odább mehet!) A t. képviselő nrnak talán unalmas, vagy talán izgatja a téma. de nekem nagyon jó fülem van és meghallom az ilyen közbeszólásokat, meghallom a t. képvselő urnák gyaki-an antiszociális közbeszólásait is. (Gr. Hoyos Miksa: 59*
