Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

432 A nemzetgyűlés 240. ülése 1924. magánjogi felfogással nem tudom összeegyeztetni. Aki a törvény alapján földhöz jutott, az annak a földnek tulajdonosává vált. Az illető ugyebár már ugy érzi magát, mint a földnek tulajdonosa, ő már abban a gondolatvilágban él, ugy rendezkedik be, ugy rendezi a maga élet- és családi körülményeit, hogy ez az ő földtulajdona, (Szabó István Csokoropátkai): Igen, ha megfizeti Î) tehát földtulajdonos. Természetes, nem akarom elvitatni azt, hogy valaki adós maradhasson, vagy kibujhassék a kötelezettsége alól. De azt hiszem, a kisgazdák és a középbirtokosok tudják legjobban, hogy jöhetnek olyan esztendők, amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy az illető vállalt kötelezettségének abban az esztendőben megfeleljen. (Kováts-Nagy Sándor : Akkor nem is teszik ki!) —- Mesko Zoltán: Eszerint kitehetik!) Jöhet szárazság, vagy jöhet olyan külföldi verseny a világ gabona termésében, olyan túltermelés, amely felboritja a termelők számitá8ait, ugy hogy a befektetés felemészti, vagy túlhaladja a várható bevételeket és nem marad a gazdasági év eredményéből annyi, hogy meg tudná fizetni a haszonbért vagy pedig az esedékes járadékot. A mai magánjog szerint a földtulajdonos, aki nem ezen az alapon kapta a földet, legfeljebb — és ez a lehetőség maximuma — peres viszonyba kerül az ő hitelezőjével, azután a biróság dönti el (Kováts-Nagy Sándor: Itt is!) hogyan kell fizetni, mennyit kell fizetni, de mindenesetre a magánjogi törvények és szabályok szerint intézik el ezt a kérdést. Ha azonban a törvényben ilyen expressis verbis rendelkezése van, hogy elvehető a föld attól, aki felszólitás ellenére nem fizet, tehát a biróság megkerülésével, illetőleg az Országos Földbirtokrendező Biróság közbejöttével ő tőle a föld elvehető, vagyis itt sokkal lazább eljárás alá kerül az illető, mintha egy magánfélnek tartoznék, (Kováts-Nagy Sándor: Csak birói utón lehet elvenni.) ezt nem tartom célszerű dolognak. Nem is tudok hamarjában javaslatot tenni, hanem megint kérem a földmivelésügyi minister urat és az előadó urat, méltóztassanak talán néhány percre összeülni és itt valamilyen elfogadható megoldást keresni, ugy hogy az OFB-nak ne legyen módja egyszerű utón kitenni valakit újonnan szerzett földbirtokából, ha ő egy esztendei bért nem tud megfizetni. Még csak tanácsot se adok itt a földmivelésügyi minister urnák, hogy milyen alapon volna ez elintézhető, csak azt érzem, hogy ez túlságosan egyszerű, túlságosan könnyű módja annak, hogy valakit, aki anyagi bajokba esett vagy anyagi zavarokkal küzd, aki azonban esztendőre, jobb gazdasági eredmények esetén talán pótolni tudná az elmúlt esztendő részleteit, ilyen alapon könnyen és egyszerűen ki lehessen a földjéből emelni és ismét földönfutóvá, földtelenné tenni. Amint az alaptörvény 3. §-ának kizáró okai felhasználhatók politikai üldözésekre és — nem tudom én — egyéni haszonszerzésekre, ugyanúgy alkalmas arra ez a mondat is, hiszen nem kell egyéb hozzá, csak az, hogy valaki anyagi zavarokkal küzdjön, ne tudja megfizetni pontosan a maga tartozását, erre valaki jelentkezik, aki ezt a dolgot feszegeti és az OFB, miután meg van kötve a keze, miután a krimen fennáll, tudniillik, hogy nem fizetett, kénytelen őt a földjéből kiemelni. Itt valami biztositékot kellene belevenni a szakaszba, hogy ez a veszedelem ne fenyegesse az uj földtulajdonosokat. Mondom, javaslatot nem teszek, ellenben kérem a földmivelésügyi minister urat, méltóztassék fontolóra venni azt, amit elmondtam és évi február hó 14-én, csütörtökön. lehetőleg már előre segiteni azokon, akik egy esetleges gazdasági válság esetén nem tudnak eleget tenni kötelezettségeiknek. Elnök: Szólásra következik! Petrovits György jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: Tisztelt Nemzetgyűlés! Az eredeti törvény 3. §-ában le vannak fektetve azok az okok, amelyek valamely igényjogosult érdemességének elbírálásánál szerepet játszhatnak. Nem voltam akkor sem azon a nézeten, hogy azok az okok, amelyek valakinek érdemtelenségét megállapítják, helyesen vannak összeállítva. Akkor is kifogásoltam már ezt és az idén is kifejezést adtam a novella tárgyalásánál annak, hogy az érdemesség elbirálásánál nem tartom döntő szempontnak azt, hogy valaki a forradalom alatt vagy egyébkor politikai bűncselekményeket követett el, ^ amelyeket azonban a birósági eljárás kapcsán reábizonyitani semmiképen nem lehetett. Nem tartom helyesnek, hogy valakinek egyéni magatartása tisztán a szimpátia és antipátia szerint döntessék el, ne pedig birói megítélés, birói cognitio legyen az alapja azon kérdés elbírálásának hogy vájjon az illető becsületes magyar állampolgár-e, igen vagy nem. Ezúttal kétszeresen kell kifogásolnom azt, hogy a Földbirtokrendező Biróság által egyszer már érdemesnek talált egyén feje felett állandóan ott lebegjen Damokles kardja, amit Magyarországon a politikai mozgalmaknál nagyon szokásos közigazgatási vexaturákra lehet felhasználni és nagyon fel lehelj használni arra, hogy a jogkereső és a törvényalkotásokban, a jogi ismeretekben nem eléggé iskolázott embert olyan üldözéseknek vagy megfélemlítéseknek tegyék ki, amelyekből rendkivül sok szociális baj származik. Magam is ellene volnék annak, hogy olyan egyének, akik a társadalom életében nem esnek olyan megitélés alá, amely szerint mi a falunak becsületes, törekvő, munkás földmives népét megitélni szoktuk, abban a jótéteményben részesüljenek, amelyet a földrendezési törvény és novella juttat. Nem is óhajtanám a becsületes, tisztességes földmivelő munkásnéppel szemben ezeket a dologkerülőket, ezeket a falurosszait — ha szabad magamat igy kifejeznem — védelmembe venni. (Helyeslés a jobboldalon.) De ezeknek a gyermekeit is védeni tartozunk. Ha tehát fennállott az apára nézve az érdemtelenségi vagvis kizáró ok, amelynél fogva nem lehetett földhöz juttatni, akkor, ugyebár, ezeknek gyermekei sem jutottak földhöz. Itt tehát csak arról lehet szó, hogy a törvény alapján már földhöz jutott egyének válnak a társadalomnak, hogy ugy mondjam, ilyen züllött tagjaivá, és akkor a már földhöz juttatásból kizárjuk ezeknek családtagjait is. Erre pedig" én nem volnék kapható, hogy az apák bűneiért a gyermekeket is megbüntessük. Ez a novella a törvény 3. §-ának rigorózus alkalmazását tartja fenn arra az esetre is, ha a már egyszer földhöz juttatott egyén olyan bűnbe vagy tévedésbe esik, amelynek alapján a törvény 3. §-ának vonatkozó alpontjai szerint földhöz nem juttatható. Az ilyenekkel szemben azután teljes kiméletlenséggel fognak majd eljárni azok a hatóságok, amelyekre bizva lesz a fold mikénti kezelése és a földnek kinek tulajdonában való megtartása feletti felügyelet. Az üldözésnek ez a fajtája nemcsak azt az egyént érinti, aki valamely bűncselekményben részes, hanem érinti annak egész családját, az egész család konstrukcióját, gazdasági berendezését, Az