Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-240

Ä nemzetgyűlés 240. ülése 1924. évi február hó 14-én, csütörtökön. 421 az egész, meg fog állani, mélyen t. minister m\ ha a minister ur a végrehajtási utasításban nem fog gondoskodni arról, hogy az eljárás még egy­szer hivatalból indittassék meg. (Mozgás a közé­pen.) Igen, hivatalból tessék az eljárást újra megindítani, mert azoknak az egyéneknek a kérését, akik az eljárás újra megindítását kérik, nem fogják akceptálni s el fogják őket utasitani azzal az indokolással, hogy magánembernek nem lehet joga kérni a földreform megindítását. Ha a minister ur ebben a tekintetben nem fog gon­doskodni, akkor eljutunk addig, hogy a vagyon­váltságból 40—50 százalékot le fognak adni, de többet nem. (Szabó István (nagyatádi) fóldmive­lésügyi minister: Nem fogják leadni!) Nem akar­ják leadni. (Derültség a jobboldalon.) Ha nem lesz ujabb igénylő, nem adják le. (Zaj a jobbol­dalon. — Szabó István (nagyatádi) földmivelés­ügyi minister: És hol van még a telepítési) Nem adják a kisemberek kezébe a földeket. Ez így van, t. Nemzetgyűlés. Egy kérdésben azonban megnyugtathatom mindazokat, akik szeretnék már az eljárást be­fejezettnek nyilvánítani. Pontosan meg tudom határozni, hogy mikor lesz meg a nyugalom, mi­kor fog ez az ügy befejeződni. Nem akkor, ha az eljárás most nem fog újra megindulni, sem akkor, ha a telekkönj-vbe ezeket a változásokat fel fogják jegyezni; hanem akkor fog nyugalom keletkezni, ha a földreformot meg fogják oldani. Hiába fog elmúlni öt év; amig ezt a kérdést tisz­tességesen meg nem oldják, addig ez felszínen fog maradni, nem öt, hanem tizenöt vagy száz évig is. Meg kell oldani s akkor el fog múlni az izgalom. Ha valakinek van izgalomra oka, leg­inkább azoknak van, akik nem akarják meghozni a kellő áldozatot a földreform érdekében. Ezek azonban megérdemlik azt, hogy izgalomban legye­nek, bár szeretnék mielőbb befejezettnek nyilvá­nítani ezt a dolgot. Kijelenthetem, hogy bennünket az ellenzék oldalán annak idején sem elégitett ki a földreform, mert már akkor beláttuk, hogy nem igen lesz belőle igazi földreform. Hiszen, ha a vagyon­váltságföldek nem jönnek a földreform segítsé­gére, akkor teljesen kátyúba jut az egész és el­tekintve egy-két jobbindulaíu földbirtokos birto­kától, még kisházhelyek kiosztását sem láttuk volna. Hegedűs Lóránt nagyon jól jellemezte ezt a törvényt, mikort azt mondotta, hogy földnélküli földreform. Bennünket ez már akkor sem elégi­tett ki. Hogy pedig aggályaink nem voltak hely­telenek, ezt mutatja az, hogy most jönnek a repa­rációval, a foltozással. Bejelenthetem azonban, hogy minket ez sem elegit ki. Erős gyanúnk van abban a tekintetben, hogy ez az ut szintén kátyúba fog vezetni. Mi ezért tovább hirdetjük azt a földreformot, ame­lyet annakidején nagyatádi Szabó István mélyen t. minister ur hirdetett, mert addig, amig ez megoldva nincs, ez semmiféle paragrafussal el­intézni nem lehet. Mi az ellenzék részéről megtesszük köteles­ségünket azzal, hogy ezt sürgetjük. A mélyen t. minister urnák pedig akkor, amikor — bár csalatkoznám előrelátásomban-meg fog győződni arról, hogy ha a mai helyzetben a vagyonváltság­földekhez is hozzá mer nyúlni, a novella céljának szolgálata kátyúba dől: legyen kötelessége meg­mondani a népnek, amelynek bizalmát a minister ur még birja, hogy ezzel a többséggel nem tudja megoldani a tisztességes földreformot, kérjen más többséget és azzal majd meg tudjuk oldani az egészséges földreform kérdését. Indítványozom, hogy a 18. § egész terjedel­mében töröltessék. Elnök: Szólásra következik! Bartos János jegyző: Szakács Andor! Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés! Én Cserti József és Östör József t. képviselőtársaim indít­ványaival szemben csupán arra szorítkozom, hogy a 18. <§ egyik pontját, amely méltánylást érdemlő esetben az uj, illetve folytatólagos eljárás meg­indítását megengedi, még egy további mondattal kibővitsem, amely mondat értelmében a bíróság köteleslegyen elrendelni az uj, illetve folytatóla­gos eljárást ott, ahol szembetűnően mellőzték a törvény szellemét és a szegény nép föld igényét olyan keretben, amilyenben a törvény azt meg­engedi és biztosítja, egyáltalán nem elégítették ki. T. Nemzetgyűlés! Én a földreformnovella részletes tárgyalásánál erre a szakaszra helyezem a legnagyobb súlyt s épen azért az eddigi vitában nem is igen vettem részt, sőt a különböző szer­telen indítványokkal szemben mindenütt a föld­mi veiésügyi kormánynak ezekben a szakaszokban lefektetett intencióiát igyekeztem szerény t szava­zatommai támogatni. Viszont nagyon kérem a mélyen t. többséget, hogy ebből a kérdésből, amely­ről itt beszélni óhajtok, ne méltóztassék pártkér­dést csinálni, mert akkor bekövetkeznék az, hogy az ország egyik részében, mondjuk a Dunántúl — magam tapasztaltam — egészségesen végre­hajtják a földreformot. (Zaj és ellentmondások a baloldalon. — Csik József: Mi azt hisszük, hogy a Tiszántúl hajtották végre!) viszont a Tiszántúl, ahol legnagyobb a szociális nyomor, nemhogy segítettek volna a nép helyzetén azzal, amit eddig cselekedtek, hanem egészen határozottan rontot­tak vagyoni állapotán. Elmondottam már, hogy pl. Békés községben, amely színmagyar hazafias község s igazán mindig hü volt a nemzeti eszméhez, — hiszen a függet­lenségi párt elnökeit, legnagyobb nevű embereit választotta mindig képviselőjévé —, a nép ezidő­szerint sokkal rosszabb helyzetben van a föld­reform következtében, mint volt, mielőtt a föld­reformtörvényt meghozták. A ; lakosságnak föld­tulajdonnal nem rendelkező része ott mint bérlő tartotta fenn magát. Példának okáért egy Bakos Gábor nevű nagyon tiszteletreméltó, szorgalmas földmives, aki a hazának nyolc gyermeket nevelt, akinek háza van, busz hold bérleten gazdálkodott és tisztességgel megélt belőle. Most ez az ember száz és száz más bérlőtársával együtt mint nincs­telen igényjogosult két kis magyar hold földet kapott tiz-tizenöt kilométernyire lakóhelyétől : ott áll koldusbotra juttatva és tönkretéve a föld­reform következtében. Ilyen ember száz és száz jelentkezik ott Békésen nálam. Ha lemegyek az emberek közé, szinte a szivem szakad meg, ami­kor látom azt a tanácstalanságot, amellyel rám néznek : Mi lesz velünk, képviselő ur ? Akik azelőtt mint bérlők tudtunk megélni, most egyik kis részünk mint nincstelen igénylő, kielégítést nyert, egy-két kis magyar holdat kapott, a többi részünket pedig egyáltalán figye­lembe sem vették, a bérletéből kizavarták, elker­gették. Ennek a földreformtörvényuek, amely alapjá­ban helyes, jó és engem ki is elegit, van egy in­tézkedése, mely szerint azok, akik idáig mint kisbéríők éltek és belsőségük van, szintén igényel­hetnek kis családi birtokot. Merem állítani, hogy nálunk egyetlen bérlőnek ilyen igény jogosultságát sem vették tekintetbe. (Meskó Zoltán: Nálunk sem! Országszerte igy van!) Egyetlen igényjogo­sultnak sem juttattak földet. De nemcsak a bér­lőket nem vették figyelembe; a törvény 3. §-ábau megállapított igényjogosultságokat sem vették semmibe, össze sem irták ezeket. De még a törpebirtokosokat sem vették kellő­képen figyelembe, mert ott, ahol százszámra van­nak törpebirtokok, amelyek kis családi birtokká 57*

Next

/
Oldalképek
Tartalom