Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-240
A nemzetgyűlés 240. ülése 1924. évi február hó 14-én, csütörtökön, Scitovszky Béla és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai : A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920: XXXVI. te. kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása. — A közoktatásügyi és pénzügyi bizottság benyújtja együttes jelentését a testnevelési alapról szóló törvényjavaslat tárgyában. — Az összefórlietlenségi itélő-bizottság kisorsolása Huszár Károly összefórlietlenségi ügyében. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása, — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Szabó István (nagyatádi) Nagy Emil, gr. Csáky Károly. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 15 perckor.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bartos János jegyző nr; a javaslatok mellett 'felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző nr, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Hebelt Ede jegyző nr. Napirend szerint következik a földbirtokreformnovelláról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 16. § í). bekezdését felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a bekezdést). Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Neubauer Ferenc előadó : Tisztelt Nemzetgyűlés ! A 16. § 5. bekezdéséhez a következő stiláris módosítást van szerencsém előterjeszteni : E bekezdés második mondatának következő szavai helyett (olvassa) : »Az ilyen ingatlan örökáron való juttatásának további feltétele az«, kérem a következő szöveget beiktatni (olvassa) : »További feltétele az ilyen ingatlan örökáron való juttatásának, vagy a, már juttatott ingatlan birtokbaadásának ...« Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Farkas Tibor ! (Gaal Gaston : Ki sincsen adva az indítvány. — Neubauer Ferenc előadó : Ki van adva !) Farkas Tibor : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Már tegnap jeleztem, hogy e bekezdéshez indítványt szándékozom előterjeszteni, amelyben annak kimondását óhajtom, hogy bármely esetben középbirtok magánosoknak; esak akkor legyen juttatható, ha a többi földbirtokpolitikai cél az egész ország területén már kielégülést nyert, továbbá, hogy magánegyén a juttatott középbirtok árát a birtokvétel előtt köteles legyen teljes összegében a tulajdonosnak készpénzben kifizetni. Nem szivesen teszem, hogy ismétlésekbe boesátkozzam, de a jelen törvény szerkezete, jellege olyan, hogy az ismétlések sok esetben el NAPLÓ xx nem kerülhetők. Ugyanis ez a probléma részben már felmerült előbb is, amikor arról volt szó, hogy tágítsuk az igénylés mérvét abban az értelembem hogy a kisbirtokosok részére nagyobb ingatlanok is legyenek juttathatók. Csak röviden óhajtom leszögezni azt, hogy az alaptörvény 2. §-ában megállapított sorrendben, amelyhez a lehetőség szerint ragaszkodni óhajtok, különböző kategóriák lettek megállapítva s ezek között utolsóként szerepelt a középbirtokok alakítása magánosok részére. Én azt hiszem, hogy az alaptörvény teljesen helyes utón jár akkor, amikor ezt a célt, a középbirtokok alakítását csak kivételes esetben tartotta megengedhetőnek, mert a tény az, — amelyen az alaptörvény elindult — hogy a helyesebb birtokmegoszlás érdekében ugy a rokkantaknak, mint a nincsteleneknek, törpeés kisbirtokosoknak földet kell juttatni. De akkor mindenesetre számolni kell azzal is, hogy az országban nincsen föld túlnagy bőségben, és hogy elsősorban azok a kisemberek elégitendők ki. Mert semmiesetre sem egyeztethető össze az eredeti törvénnyel, — amelynek alapján kell, hogy álljunk — az, hogy az ilyen elsősorban rászorult egyénektől azért vegyük el a birtokukat, hogy olyanoknak adjuk azokat, akik erre nincsenek annyira ráutalva, és akiknek kezében e birtokok okszerű kezelése sincs ugy biztosítva, mint esetleg annak kezében, aki azt a birtokot meg tudja munkálni. Abban az esetben, — ami a jelen novella alapján előfordulhat — ha olyanok is kaphatnak középbirtokot, akik a gazdálkodáshoz nem értenek, ebből mindenesetre a termelés szempontjából bajok fognak: származni, mert egy olyan gazdasági törvény, amelyet megcáfolni nem lehet, az, hogy minél nagyobb az üzem, annál nagyobb veszteség származik abból, ha az üzem vezetésével foglalkozó egyén az üzem vezetéséhez szükséges tulajdonsággal nem rendelkezik. Engedje meg a nemzetgyűlés, hogy egy mondást idézzek. Németország egyik legkiválóbb gazdája mondta a német viszonyokra azt, — egy Ritter Gutbesitzer — hogy ha egy középbirtokos 50 évvel ezelőtt jól gazdálkodott volt neki tízezer márka jövedelme. Most ha jól gazdálkodik, van neki 50.000 márka deficitje ; ha. rosszul gazdálkodik, van neki 200.000 márka (