Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-239
404 A nemzetgyűlés 239. ülése 1924. súlyos kifogások merültek fel egyes rendőrkapitányságok ellen, melyeket többizben szóbahoztunk, hogy a beidézett feleket, az állampolgárokat a rendőrkapitányság helyiségében véresre verik és megverik. Többizben tettük ezt kifogás tárgyává. így legutóbb Peyer t. képviselőtársam emelt itt kifogást ezek ellen a dolgok ellen és iákkor az történt, hogy a belügyminister ur az illető kapitányt, akinek kapitányságán ez előfordult, áthelyezte másik helyre, ahol az a kapitány ugyancsak azt cselekszi, amit régi helyén művelt. Most, épen arról a kapitányról van szó, akit Salgótarjánból annak idején áthelyeztek, talán épen Peyer t. képviselőtársam interpellációja nyomán, a mátyásföld—cinkotai kapitányságra. Most itt folytatja ugyanazokat a dolgokat, amiket Salgótarjániban csinált. Én nem tisztára a rendőrséget hibáztatom ezekért a dolgokért, hanem szerintem elsősorban a kormány felelős azokért a cselekedetekért, amelyeket a rendőrség igy elkövet. Hibáztatom pedig azért, mert a rendőrséget és a csendőrséget nem hagyja meg tisztán és kizárólag az ő hivatásánál, hanem felhasználja, hogy ugy mondjam, politikai célokra. Már pedig az én felfogásom az, hogy a rendőrségnek és csendőrségnek az a kötelessége, az a dolga, hogy az országban a közrendet megóvja, közbékét teremtsen, a nyugalmat, az állampolgárok életés vagyonbiztonságát biztositsa és ne csináljon olyan dolgokat, amelyek egyenesen törvénybe ütköznek. A rendőrség és a csendőrség nem a közrendet védelmezi, nem a vagyon felett őrködik, hanem azokat az állampolgárokat, akiket kihágásokért, vagy kisebb bűncselekményekért, különösen pedig a politikai bűncselekményekért beidéznek, a helyszinen véresre verik s azután a legtöbb esetben elbocsátják vagy esetleg megbüntetik egy pár napi elzárással. (Kószó István: Ezt csak mondják, de nem igaz! — Vanczáb János: De igaz!) Én majd konkrét eseteket sorolok fel. (Kószó István: Először is politikai kérdéseket nem birál el a rendőrkapitány ott kint! Ilyent tehát ne beszéljen!) Ne provokáljon engem az igen t. államtitkár ur! (Kószó István: Nem provokálom! Ez távol áll tőlem! Egy Aűlág választ el engem önöktől!) Én mindazokat a dolgokat el fogom mondani, amelyeket saját szememmel láttam a rendőrkapitányságon akkor, amikor ott egy embert félig agyonvertek, egy embert pedig agyonlőttek a rendőrkapitányság épületében. (Kószó István: Bizonyosan a kommunizmus idejében csinálták ezt! — Vanczák János: A fehér kommunizmus idejében!) Százait és ezreit tudom felsorolni az eseteknek államtitkár ur és akkor nem fog provokálni. (Kuna P. András: De nem ma történtek!) De ma. Nincs senki ebben az országban, aki a rendőrség és a csendőrség intézményével meg volna elégedve és ki volna békülve. (Kószó István: Azok az emberek, akik nem akarják a rendet!) A rendőrség és ia csendőrség csak ugy tud magával szemben tiszteletet követelni az állampolgároktól, ha ő is betartja a törvényeket és ha az állampolgárokkal szemben nem alkalmaz törvénytelen eszközöket. Már pedig mindenki tudja azt, — nyilt titok az, még az erzsébettéri verebek is csiripelik, — hogv a rendőrségen az embereket véresre verik. Mindenki tudja ezt és neA^eket lehetne felsorolni azokról az emberekről, akiket bénára vertek a rendőrségen. Ezt tehát nem lehet egyszerűen elintézni azzal, hogy mindent letagadunk. Méltóztassék ezt tudomásul venni, méltóztassék ezeket az évi február hó 13-án, szerdán. eseteket megvizsgálni! (Kószó István: Tessék bizonyitani, ne pedig gyanúsítani! Ha ilyesmiről tud, tegyen feljelentést!) Ha az államtitkár ur nagyon kíváncsi ezekre az esetekre, én a parlamenten kivül nagyon szivesen szolgálok^ neki nevekkel. (Kószó István: Tessék! Módjában áll!) Nevet fogok mondani, hogy ki volt az, akit a rendőrség helyiségében agyonlőttek. (Kuna P. András: Mikor? — Kószólstván: Bizonyosan a kommunizmus idejében a vörös elvtársak csináltak ilyesmit és most idehozzák a dolgot! — Baticz Gyula: A fehér elvtársak ugyanezt csinálják! — Felkiáltások jobb felől: Mikor történt?) A gyilkosság gyilkosság, akármikor történt. (Felkiáltások jobbfelől: Mikor voltf) Nem a diktatúra alatt történt, hanem később volt; majd megmondom önöknek! (Éhn Kálmán: Most mondja meg, mikor történt!) 1919 augusztus^ 18-án. (Kószó István : Megijedtünk, hogy most volt ! — Baticz Gyula : 1923. év januárjában verték össze Pápán a rendőrök az embereket! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Saly Endre: Ez a kormány felelős azért, mert nem járt el ellenük. (Éhn Kálmán: Mondja meg, ki volt! Jelentse fel! — Szakáts József: Haszontalan beszéd!) Akármilyen haszontalan beszédnek tartja is ezt igen t. képviselőtársam, ezeket mi mégis fel fogjuk sorakoztatni és mindaddig el fogjuk mondani... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Saly Endre:... mig a kormány nem látja szükségét annak és nem látja az időt elérkezettnek arra, hogy a rendőrséget és a csendőrséget utasitsa arra, hogy törvényellenes cselekedeteket ne kövessen el. (Kószó István: Nem cselekszenek törvényellenesen, hanem akik törvényellenes cselekedeteket követnek el, azok természetes, hogy rosszul járnak! — Kuna P. András: Azért kell ezeket elmondani, mert Peidl Londonban van! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Saly Endre: Kérem, t. képviselőtársam, euerem nem fog túlkiabálni, mert ha kiabálni kell, én is tudok kiabálni. Méltóztassék nekem megmondani, igen tisztelt államtitkár ur, hogy a magyar büntetőtörvénykönyv melyik szakasza irja azt elő, hogy a beidézett állampolgárokat lehet vagy szabad megverni 1 ? Méltóztassék nekem erre nézve nyilatkozni! (Szakáts József: 1919 augusztusában szabad volt!) Most is csinálják. (Kószó István: Ez hazugság! — Kuna P. András: Máról tessék beszélni, ne 1919-ről!) Néhány esetet akarok csak itt felsorolni (Kuna P. András: 1919-ből!) és utalni akarok arra is, hogy ezekben az esetekben a vizsgálatot már le is folvtatták, de eredménytelenül. Itt van a mátyásföld-cinkotai rendőrkapitányság, amely kapitányság ellen tulaj donképen az interpellációm szól. A mátyásföld-cinkotai rendőrkapitányságnál van körülbelül tizenöt rendőrtisztviselő, jogvégzett emberek, tehát az ember feltételezné, hogy ezek az urak tudják vagy legalább is tudniok kellene,^ hogv egyrészt mit szabad cselekedniök, másrészt, hogy nem ugy bánnak a beidézett felekkel, mint egy kocsis vagy egy közönséges fizikai munkás bánik azzal, aki esetleg elébe kerül. (Csontos Imre: A kocsis olyan nagyon alávaló emberi) Nem, csat nem joervégzett ember. A mátyásföld-cinkotai rendőrkanitánvsáff vezetője ugyanaz a kapitány, aki Salgótarjánban a bányászs7Övetség kiküldöttét véresre verette (Peyer Károly: És fegyelmivel lett elhelyezve!) és a belügyminis ter
