Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

400 r A nemzetgyűlés 239. ülése 1924 említem meg, igen t. túloldal, hogy 6, akit igazán a háború előtti Magyarország legiti­mista felfogása a legmagasabb állásokba so­dort, mégis akkor, amikor mindennek vége volt és minden összeomlott, egy olyan kormány tagja tudott lenni, amely a törvényes királyt ágyúval űzte el. (Felkiáltások jobbfelől: Ez személyes kérdés?) Ezt én, mint szabad király­választó mondom. Politikai kultúrát attól a ministertol sem tanulok, (F. Szabó Géza: Ez személyeskedés, nem személyes kérdés !) aki az ezáltal a kormány által elfogadott úgyneve­zett numerus clausus törvényre vonatkozólag itt a nemzetgyűlés előtt megtette azt a kijelen­tést, hogy ő ezt nem tartja helyesnek és nem tartja jónak, de nem vonta le a konzekvenciá­ját, mert mégis megmaradt kultuszministemek. Én ezt a politikai kultúrát nem csak el nem fogadom, hanem a leghatározottabban vissza­utasitom. (Helyeslés a balközépen. — Éhn Kál­mán: Te majd jobb utódja leszel! — Derültség jobbfelől.) Elnök: Drozdy Győző képviselő ur a ház­szabályok 215. §-a alapján szintén személyes kérdésben kért szót. Drozdy Győző: T. Nemzetgyűlés! Az indem­nitási vita során elmondott beszédemben, ami­dőn a kecskeméti dolgokról mondottam el vé­leményemet, 60—70 olyan nevet emiitettem meg, mint akik az előkészületekben részt vettek és esetleg a gyilkosságTÓl már előre tudtak. Köte­lességemnek tartom, hogy egy kis rektifikáció­val éljek. (Éhn Kálmán: Rückwärtskonzentrie­rung!) Bebizonyosodott, hogy e 60—70 megne­vezett közül kettő nem vett részt az előzetes tárgyalásokban és nem is tudott arról, hogy ott mi következik. Ez a két ur, akiről szó volt, Kéri János dr. budapesti kir. törvényszéki biró ur és Révész Istvám róm. kath. plébános, prelátus ur. Ezektől az uraktól, ugy informá­toraim, mint a magam nevében is ezúttal ün­nepélyesen bocsánatot kérek. (Helyeslés. — Bogy a János: A magyar nemzettől is kérhetne bocsánatot!) Kéri János dr. biró urat csak azon címen keverték bele informátioraim a;z ügybe, miután több alkalommal érintkezett a Bagolyvárban szereplő egyénekkel. A orelátus­kanonok ur pedig az ő magas papi hivatását gyakorolva, többször meg szokott jelenni a fegyintézetben és egy ilyen megjelenése szol­gáltatott okot arra, hogy informátoraim felté­telezzék róla is, hogy esetleg tudott erről a do­logról. Ezzel kapcsolatban vissza kell vonnom Hübel Emil nyugalmazott honvédhuszár al­ezredes úrra tett azon állításaimat és informá­toraimnak azon állítását, hogy a honvédhuszár alezredes ur az Alföldi Brigád vezérkarához tartozott. Utólagosan meggyőződtem róla, hogy nem tartozik az Alföldi Brigád vezérkarához, őt soronkivül nem léptették elő, mert 1918-ban vonult nyugalomba, mint 10%-os rokkant. Tőle is bocsánatot kérek tehát, (Csizmadia András: A prelátus előtt kellett volna ezt meggyónni, nem itt! — Elnök csen ff et. — Horváth Zoltán: Ez férfias dolog! — Szeder Ferenc: A tehén is beletéved a kukoricába!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Éhn Kálmán: Ez olyan, mintha valakit arcul vágott és azt mondja, hogy pardon !) Drozdy Győző : T. képviselőtársaim ! Soha életemben nem voltam olyan büszke, mint ez alkalommal, amikor 60—70 név közül csak kettő bizonyult olyannak, mint akikről állítá­saim nem feleltek meg a valóságnak. (Felkiál­tások jobbfelöl: Hát a harmadik!?) A harma­. évi február hó 13-án, szerdán. dik nem volt a gyilkosságba keverhető, az egy egészen más ügyből kifolyóan szerepelt. Rop­pant büszke vagyok arra, hogy ennyire alapos információ alapján jöttem ide a nemzetgyűlés elé. Különben is ne kutassák önök az informá­tort, itt vagyok én. Felszólítottam a kormányt akkor is, megismétlem az egész dolgot a folyo­són, jöjjön ki a t. képviselőtársam, és inditsa­nak ellenem eljárást, majd én helytállók a bíróságnál. Ne bujkáljunk ezekkel a dolgokkal. Aki kíváncsi rá és eljárást akar indítani, az forduljon hozzám, és megismétlem előtte is ugyanazokat a dolgokat, amiket itt mondot­tam. (Bogya János : Majd az entente előtt is ismételje meg!) Most még csak szintén személyemmel kap­csolatosan Kecskemét város képviselőtestülete ama kérvényével akarok foglalkozni, amelyet tegnap mutatott be a Háznak a Ház elnöke. Ebben a kérvényben azt állítják, mintha én Kecskemét városát kelevénynek neveztem volna. Én azt mondottam beszédemben, hogy: kecskeméti kelevény. Azt hiszem, hogyha va­laki azt mondja, hogy kecskeméti kajszin^ barack, ez nem jelenti azt, hogy Kecskemét városa. Ha valaki azt mondja, hogy kecske­méti homoki bor, az nem jelenti azt, hogy Kecskemét városa. (Kuna P. András közbe­szól. — Szeder Ferenc: A borra már Andris bácsi is felébredt!) Ha valaki kecskeméti ke­levényről beszél, ez nem jelenti Kecskemét vá­rosát, mert Kecskemét városának becsületes, tisztes polgárságát én sérteni és gyanúba ke­verni nem akartam és nem is kevertem gya­núba (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), mert az távol áll ezektől a gonosztevőktől és maga fáj­lalja, maga sírja, maga jajgatja legjobban azt, amit ezek elkövettek. Figyelmeztetem azon­ban ezeket a gyilkos urakat, hogy ne tévesszék magukat össze Kecskemét derék és becsületes polgárságával. Csak ezt akartam elmondani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urnák a házszabályok értelmében sértő kifejezéseket használnia nem szabad sem jelenlevőkkel, sem távollevőkkel szemben. (Horváth Zoltán: Ez nem sértő!) A képviselő urat kénytelen vagyok ezért a sértő kifejezésért rendreutasítani. Drozdy Győző: A házszabályokhoz kérek szót! T. Nemzetgyűlés! Az elnöki enunciációk előtt mindig tisztelettel szoktam meghajolni és ezúttal is meghajolnék, hogyha az én egyéni véleményem a házszabályokat nem magya­rázná egészen másként. Én sértő kifejezést ez­úttal nem használtam, hanem olyan néven ne­veztem a gyermeket, amilyenre keresztelték. Ha valaki embert öl, az szerintem gyilkos. (Ugy van a szélsőbalodalon.) Én itt nem talá­lok más kifejezést, más nevet és felszólítom a kormányt, hogyha nem hiszi el, hogy ez gyil­kosság, állítson engem bíróság elé, itt is és künn is, mikor kiteszem lábamat a teremből, megismétlem azokat, amiket mondottam. Elnök: Azt mondottam a képviselő urnák, hogy sértő kifejezéseket nem szabad használ­nia/ (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez nem sértő!) Az elnök hivatott >az állításokat elbí­rálni annyiban, hogy sértők-e vagy nem sér­tők-e azok. (Ugy van! jobbfelől.) Sértő kifeje­zéseket pedig a házszabályok értelmében nem szabad használni. (Horváth Zoltán: Nem is sértő! — Zaj.) Csendet kérek! Előterjesztést kívánok tenni legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javas­lom, hogy legközelebbi ülésünket holnap,

Next

/
Oldalképek
Tartalom