Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

:fcl À nemzetgyűlés 239. illése 1924. évi február hó 13-án, szerdán. létesítésével szemben több oldalról — hogy azt proponáljam, hogy a harmadik ponttól eltekintve, amely közbirtokosságok és a községek részére kivan középbirtokot juttatni legelő céljaira, az egész töröltessék, (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) vagyis egyáltalán vétessék el a lehetősége annak, hogy magánegyéneknek, akár gazdatiszteknek, akár pedig közérdekű intézményeknek középbirtok adassék. Miért? Mert először is nem tudjuk kiválogatni mindazokat az érdemes egyéneket, — hála Istennek, elég sokan vannak Magyarországon — akik mind megérdemelnék azt, hogy középbirtokot kapjanak. (Drozdy Győző: Azoknak úgysem adnak!) Tehát először is szelekció történnék, amellyel igen sok igazságtalanság járna együtt. De ott van a második pont, amely azt mondja, hogy »ha a középbirtok valamely közérdekű célt vagy intézményt szolgál«. T. minister ur, ugy gondolom, ha vannak oly intézmények, melyek közérdekű célt szolgálnak, azokat az államnak kötelessége támogatni, de nem föld, nem középbirtok utján. Mióta találták ki azt, hogy közérdekű intézményeket azokkal a földekkel istápoljanak, amelyekre a földigénylők százezrei várnak? (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ezt már régen kitalálták és gyakorolták! — Horváth Zoltán: Ott van a mozi és a trafik!) Az igen tisztelt előttem felszólalók egy kissé elvetették a sulykot, amikor generalizáltak, amikor az egész paragrafus kidobását javasolták. Ezt nem tartom helyesnek. Helyesnek tartom, hogy ennek a bekezdésnek 1. és 2. ponttal jelölt részeit hagyjuk ki, amelyek középbirtokokat akarnak juttatni gazdatiszteknek és közérdekű intézményeknek. Hagyjuk ki ezeket, de viszont épen a földigénylők tömegeinek érdekében szükséges, hogy meghagyjuk a harmadik pontot, amely községi legelőket, közlegelőket akar létesiteni. Mert itt valóban szükség van arra is, hogy járadék alakjában tudják megkapni ezeket a legelőket, mert igen sok helyen olyan szegény maga a nép, hogy képtelen kifizetni a közlegelőt; ha azonban járadék formájában kapná meg, ez a körülmény tényleg a község lakosságának gyarapodására szolgálna. Nem fogadhatom el a minister urnák azt az álláspontját sem, hogy ha az 1. és 2. pontban foglalt egyéneknek vagy intézményeknek adunk is középbirtokot, azoknak a vételár 50%-át le kell fizetniök. Igen tisztelt minister ur, ha ezek az urak, vagy ezek az intézmények középbirtokot igényelnek, középbirtokot akarnak venni, fizessék ki az egészet; semmi szükség arra, hogy 50%-os fizetési kedvezményt kapjanak. Ennek következtében bátorkodom következő módositó indítványomat beterjeszteni: »Indítványozom, hogy a 4. bekezdés 1. és 2. számokkal jelölt pontjai töröltessenek.« Viszont 3. pontja pedig tartassék fenn épségben. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Farkas István ! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! A minister ur azzal érvelt a javaslat fentartása mellett, hogy nem most találták ki ezt a rendelkezést, hanem benne van az alaptörvényben is. Elég baj az, hogy az alaptörvény alapján nem az a rendezés hajtatott végre az egész vonalon, amelyet kellett volna, hogy a föld igazságos megoszlását elősegitsük ; elég baj az, hogy középbirtokokat is csináltak, mert azok a középbirtokok eljuthattak volna azokhoz a mezőgazdasági munkásokhoz, azokhoz a hadirokkantakhoz, akik azokra igényt tarthatnak, akik igénylők azokra. Sokkal jobb szolgálatot tett volna vele az országnak, ha ezek nem középbirtokok lettek volna, hanem azokat a hadiözvegyek, hadirokkantak és azok a földmunkások kapták volna, akiknek földre igényük van. A törvénynek ez az akkori helytelen intézkedése nem indokolja azt, hogy most a törvényhozás ne hozzon olyan intézkedést, hogy ilyen középbirtokokat egyáltalában nem adunk. Hiszen más szempont vezet minket és valószínűleg más szempont vezeti itt az agráriusokat. Bennünket az a szempont vezet, hogy a középbirtok, amelyet mint ilyent adnak valamely egyénnek vagy intézménynek, több szegény ember birtokába juthat és így földhöz juthatnak olyan igénylők, akiknek erre jussuk van, akik erre rászolgáltak és akik azt eredményesen, intenziven meg fogják művelni. Nincs tehát szükség arra, hogy ha az alaptörvényben benn is van ez a rendelkezés, ezt továbbra is fentartsuk. Épen, ha a célt gyorsan és eredményesen akarjuk elérni és ha azt akarjuk, hogy a földmegoszlás igazságos legyen, kétségtelenül arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy ebben az országiban földigénylő, mezőgazdasági munkás, kisgazda, törpekisbirtokos elég van, aki még néhány holdat vehet magához; ezeket kell megér ősiteni, nem pedig középbirtokokat csinálni. Azt a szempontot is, amelyet Dénes István t. képviselőtársam felemiitett, hogy tudniillik a községek legelőként kapjanak ilyen járadékbirtokot, külön kell választani attól, hogy a községek, ahol legelő kell nekik, kapjanak legelőt. Hiszen leginkább a legszegényebb népesség az, amely közös legelőre szorul ; helyes és praktikus dolog tehát, ha a törvényhozás intézkedik, hogy az a szegény falusi népesség, azok a kisgazdák jussanak legelőhöz. De ne legyen ez járadék, mert ez máskép is juthat az ő kezükbe. Nem kell ennek okvetlenül járadéknak lennie. A járadékbirtok függőséget jelent; jelenti azt a függőséget, amelyről épen délelőtt Dénes t. képviselőtársam beszélt. Ott, ahol 32 esztendeig kell a részleteket fizetni, bizonyos megkötöttséggel jár ez a járadékbirtok is. Nagyobb hive vagyok annak és helyeslem a törvényhozásnak azt az intézkedését, amely legelőket ad, mert hiszen a közös legelő azt jelenti, hogy marhát, állatokat tarthat a lakosság, ez pedig olyan termést, olyan élelmiszermenynyiséget jelent, amelyből máshova is elszállíthat, a városokba is elvihet ; tehát a kisembernek is módjában van, hogy állatot tartson és ezzel belterjesebben és eredményesebben gazdálkodjék a maga javára is, de az általános gazdasági közszükséglet javára is. Én tehát csak ahhoz tudnék ragaszkodni, hogy ebből a szakaszból csak egyetlenegy intézkedés, a közlegelő céljaira kihasítandó birtokokról szóló intézkedés tartandó fenn, a többi azowban egészen felesleges. Mert bocsánatot kérek, minister ur, azzal, hogy azt mondjuk, hogy az eredeti törvény igy intézkedett, és ez a mostani rendelkezés megszorítja a törvény előbbi intézkedését, nem lehet megelégedni. Szorítsuk meg végleg, hogy többé ne adjanak középbirtokot, hanem azt a középbirtokra szánt birtoktestet osszák el a kisemberek, az apró emberek között. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hallottam arról is, — és ez nagyon furcsa szinben tünteti fel az egész föl db irtok reform végrehajtását, — hogy egy középbirtokostól el akarják venni a birtokot és máshol akarnak neki birtokot adni. Nem tudom, ki az a protekciós ur, aki be akar ülni egy kész, jól megművelt, neki kedvező földbirtokba, amelyből kiteszik a tulajdonost és ezt máshol akarják kárpótolni. Bocsánatot kérek, ilyen szempont csak nem lehet irányadó, hogy valakit kiforgassanak