Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

2í" nemzetgyűlés 239. ülése 1924. ui egy gondolatol vetett fel, amelyei — sajná­lattel láttam — már más képviselő urak is fel­hoztak és pedig meglehetősen téves beállí­tásban. Én elismerem, bogy az a visszaadás, ame­lyet itt a Távirati Iroda szövegében mindany­nyian hallottunk, bizonyos téves feltevésekre adhat alkalmat, azért szükségesnek tartom itt a helyes tényállást előadni. Amint méltóztatott olvasni, a szövegben az van, hogy : »a kormány birtokába« jutot­tak ezek a földek. Már ez sem helyes fogalma­zás, mert nem a kormánynak, hanem az ál­lamnak tulajdonába jutottak ezek a földek. (Szakács Andor : A kormány felelős a fordí­tásért 0 A kormány és az állam mégsem egy. Az állam birtokába jutottak a földek. (Rőtben­stein Mór : Magyarországon a kormány az ál­lam ! — Derültség és felkiáltások jobb felől : Móric! — Szabó István (nagyatádi) földműve­lésügyi minister: Pedig az államot szeretni kell !) Ami a dolog érdemét illeti, a londoni tár­gyalásokon a "Népszövetség pénzügyi bizott­sága részéről tényleg felmerült olyan ötlet, hogy vájjon milyen rendkívüli kiadásokat, mi­iven rendkívüli jövedelmeket tudna a magyar állam zálogul lekötni. Ezek sorában került szo azután a vagyonváltságföldekbŐl befolyó jö­vedelmekre is (Ugy van! jobbfelől.) és pedig elsősorban a kiosztott vagyonváltságföldek haszonbérletjövedelme, azután a részlettörlesz­tések és végül — ha ezek kifizetésre kerülnek — a teljes vételár. (Ugy van! jobb felől.) Ezek szolgáltak volna, mint a többi zálogok is (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister: Pótléknak!) a kölcsön törlesztésére. (Horváth Zoltán : Tehát a telje s vételár is !) A teljes vételár is. (Egy hang a szélsőbalolda­lon : Tehát nem a föld! — Barthos Andor: Szegény embertől veszik el ? Szegény embertől semmit sem vesznek el !) Minden tárgyilagos kritikust teljesen meg­nyugtathatok arról, hogy ebben a propozieió­ban, amelyet a pénzügyi bizottságban a ma­gyar kormány tagjai együtt .szerkesztettek, — amely azután később mégsem került kivitelre, — a leghatározottabban és nagyon szigorúan körül volt irva az a kikötés, hogy ez a propo­zició, illetőleg a zálogul való lekötés semmi esetre sem érintheti a földreformtörvénynek, vagy a most készülő uj törvénynek semmiféle rendelkezését, azt nem korlátozhatja. (Horváth Zoltán : Az nincs benne !) Nagyon természetes, hogy nincs benne, mert ez csak utal arra a propozicióra, de nem foglalja magában a pro­pozició szövegét. Ha a képviselő ur tisztába akar jönni a propozició tartalmával, (Horváth Zoltán : Tisztában vagyok vele !) méltóztassék meghallgatni. Azért akarom elmondani, hogy tudomást szerezhessen róla a képviselő ur. (Halljuk ! Halljak ! jobbfelől.) Először is tehát nem érinthet a már meg­levő törvények azon rendelkezéseit, hogy ezek a vagyonváltságföldek birtokpolitikai célokra szolgálnak. Külön pontban : az Országos Föld­birtokrendező Biróság hatáskörét ez a kikötés egyáltalán nem érintette, (Horváth Zoltán: Miért nincs benne?) aa Országos Földbirtok­rendező Biróság tehát továbbra is szabadon rendelkezik ezekkel a földekkel. Azonkivül ki van az is kötve, hogy még az esetre is, ha az állam a kölesöntörlesztő részleteket rendesen nem fizetné, biztosítva van ezen vagyonvált­ságföldek rendeltetése, azok a földigénylőktől el nem vehetők s amennyiben azok kiűzetik a . NAPLÓ XX. évi február hó 13-án, szerdán. 387 vételárat, a vagyonváltságföid, amely nekik az OFB. utján kiosztatott, tulajdonul telekkönyv­ben rájuk átiratik. (Horváth Zoltán : Hol van ez kikötve, államtitkár ur f) Ebből tehát semmiféle veszedelem nem származhatik. (Horváth Zoltán: Bocsánatot ké­rek, ebben nincs benne ! — Huszár Károly: A Távirati Iroda közölte! — Horváth Zoltán: Hol vanf Azt olvassuk, hogy le van kötve!) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat ké­rem, méltóztassék csendben maradni! Schandl Károly: Mélyen tisztelt képviselő ur, én természetesen azért beszélek, hogy mind azok, akik jóhiszemüleg hallgatnak, tudomásul vegyék ezt a dolgot, (Ügy van! jobbfelől.) De ha valaki ebből minden áron politikai tőkét akar kovácsolni, én arról nem tehetek. Ez, mint emiitettem, utalás erre a propo­zicióra, a propozició teljes szövege azonban, na­gyon természetesen, sokkal bővebb. (Horváth Zoltán : Ezt nem lehet megismerni ? Hiszen annak nincs semmi akadálya !) Meg fog győ­ződni a képviselő ur, hogy mindazok a pontos körülírások, amelyek a földigénylők jogait védve, a magyar földreformtörvény és a mos­tani törvény rendelkezéseit is megvédik, mind benne vannak ebben a propozicióban. (Horváth Zoltán : Eddig miért nem tették közzé I) Ami végül ezt a propoziciót illeti, ez gya­korlati keresztülvitelre nem is kerül, miután abban állapodtunk meg, illetőleg a népszövet­ség pénzügyi bizottsága általában ezt a kérdést annyira delikátnak tartotta, hogy ezeket a föl­deket a birtokpolitika szempontjából nem ."ár­totta alkalmasaknak arra, hogy nemzetközi kölcsön alkalmával ezekhez még a legtávo­labbról is hozzányúljon, (Helyeslés jobbfelől. — Horváth Zoltán: Most halljuk először!) úgyhogy ezek mint zálogok elestek. Ezeket voltam bátor előterjeszteni, és az1 hiszem, ezek alkalmasak arra, hogy a nemzet­gyűlést teljes mértékben megnyugtassák. (He­lyeslés jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik ! Hebelt Ede jegyző : Dénes István ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Schandl t. képviselőtársam felvilágosító nyilatkozatai kétségtelenül megnyugtathatnak bennünket. Megnyugtathatnak pedig azért, mert igenis, a vagyonváltságföldek kétségtelenül az állam tulajdonát képezik ; az állam ezeknek a va­gyonváltságföldeknek értékével vagy az azok után befolyó járadékösszegekkel szabadon rendelkezhetik, azokat kétségtelenül lekötheti. Ugy látom, hogy ebben az egész Ház egyet is ért ; de viszont ugy Játom, hogy abban is egyetért a t. túloldal is, hogy mihelyt a kül­földi kölcsön címén rá akarnának feküdni ezekre a vagyoiiváütságf'öldekre, ez ellen egy­értelműleg tiltakoznunk kell. Én csak egy eshetőséget említek; minthogy itt felolvastak egy szöveget, amelyet ugy is le­het magyarázni, mint Horváth Zoltán t. kép­viselőtársam magyarázza, és mivel nein áll előttünk precízebb szöveg, ennek következtében állapodjunk meg abban valamennyien, hogy igenis, ezeknek a vagyonváltságföldeknek a jö­vedelmével, járadékösszegeivel vagy befolyó értékeivel a magyar kormány szabadon rendel­kezik és így azokat a külföldi kölcsön törlesz­tésére igenis űzetheti. Ha azonban itt bár­milyen komplikációk állanának be ós szüksége merülne fel annak, hogy ezen fölveendő kül­földi kölcsönösszeg erejéig zálogjogokat és to­53

Next

/
Oldalképek
Tartalom