Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

382 'À nemzetgyűlés 28b. illése ÎÔ24. évi február hó 13-án, szerdán. kívánunk a járadékélvezőtől a járadéktelkes szempontjából. Azt, hogy 32 évi időt enged a járadékélvezőnek, teljesen megengedhető és jogos dolognak tartom, Végtére tessék elképzelni a következő eshetőséget. (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk!) Az a járadékélvező mégis bizonyos kalkulációt csinál magának akkor, amikor ilyen magánjogi szerződésbe belemegy. (Zaj balfelől. ~ Elnök csenget.) Amikor megtettem azt az indítványomat, hogy ezt a kérdést ne szabályozzuk ilyen gyorsan, hanem külön törvényben, teljes alapossággal, d, kérdés egész komplexumára kiterjesztve szabályozzuk, — tudtam, hogy mit teszek. Ez a kérdés nem olyan egyszerű, s ha mi itt megint hozzányúlunk az alaptörvényben lefektetett elvekhez, s ezeket még jobban felkavarjuk, mint ahogy eddig történt, nem fogunk megnyugtató állapotot teremteni. Én a járadék élvezőnek jogos érdekét látom védve akkor, amikor megadjuk neki a lehetőséget, hogy 32 éves időszaknál többet magára nézve kedvezőleg ne köthessn ki. Tegyük fel, hogy X számú járadéktelek létesült egy birtokon. Az a járadékélvező teljesen meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy a vagyonával valami érdemleges dolgot kezdjen, mikor megvan az a lehetőség, hogy az egyik megváltja az egyik évben, vagy tegyük fel a legabszurdabb esetet, hogy 32en volnának és — ennek a módosításnak elfogadása esetén — minden évben egy másik váltja meg. így a vagyonával semmihez sem foghat hozzá, mig ha fix időpontot kötünk ki, akkor számol azzal, hogy ha majd az összes járadékok készpénzzel megváltatnak, akkor kezdhet valamit a vagyonával. De ilyen lehetetlen gazdasági helyzetet teremteni igazán nem tartom szükségesnek és az indítvánnyal szemben sokkal jobbnak és helyesebbnek tartom az alaptörvényben lefektetett elveket. Ezért kérem, hogy az alaptörvény ilyen irányú módosításába ne menjünk bele, Elnök: Szólásra következik! Hebelt Ede jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Az imént elhangzott felszólalások egy része abból származott, hogy — ugy Játszik — összekonfundálják azokat a járadékbirtokokat, amelyeket a minister ur kivan a juttatott földekre nézve inaugurálni, amelyekre vonatkozólag voltam bátor kifejteni azt a nézetemet, hogy azokat járadékbirtokoknak nevezni tulajdonképen helytelen, mert azokat inkább törlesztéséé birtokoknak kell nevezni, a járadékbirtok egészen más jellegű dolog lévén; a törvény 64. §-a pedig azokra az esetekre vonatkozik, amikor egy tulajdonos anélkül, hogy a földreform kapcsán a birtokához bárki is hozzányúlna, — mondjuk — a maradékbirtokából, amelyet a törvény meghagyott a részére, önként akar járadéktelkeket létesíteni. Erre vonatkozik a 64. §. Bár itt az egyik képviselő ur holmi olyan rémképekkel festette le a kérdést, hogy ez kvázi jobbágyságba sülyesztés ós a járadékélvező részére különféle olyan kikötmények létesithetését teszi lehetővé, amelyek a járadékosra nézve nagyon terhesek, bár az ő felfogása, vagy előadása szerint — ugy látszik — ebben a szakaszban borzasztó nagy előny van kikötve azoknak a birtoktulajdonosokuak részére, akik önként csinálnak járadóktelket, ha nem csalódom — nem tudom, de azt hiszem, hogy nem csalódom — ezen óriási előnyök dacára es ama két év dacára, amely a törvény meghozatala óta már elmúlt, egyetlen egy járadéktelek sem létesíttetett önként. Ebben benne van a kritikája annak a felfogásnak, amelyet a t. képviselő ur a Ház előtt lefestett. (Beck Lajos : Ezért kell rá törvény !) Ha azt kívánjuk, hogy előmozdítsuk a nagybirtok elaprózódását, legalább járadéktelkekre — a járadéktelket valódi értelmében véve — akkor lehetőleg animálnunk kell a nagybirtokot és olyan feltételeket kell szabnunk, hogy minél több embernek legyen kedve járadékbirtokot csinálni a birtokából, mert hiszen ezzel erőszakos beavatkozás nélkül, a nélkül, hogy az államnak kellene közbeszólnia, eíérnők a szabad birtokok elaprózódását, ha egyébre nem is, legalább ilyen járadéktelkekre, amelyekre az alaptörvény szerint, ha a tulajdonos kívánja, 32 évig nem válthatók meg. 32 év után azonban a megváltás szabaddá lévén, a birtok elaprózódása minden erőszakos procedura nélkül szinte magától menne végbe. Épen annak a célnak érdekében tehát, amelyet elérni akarunk, amelynek érdekében az illető képviselő ur is — teljesen hamis nyomokon elindulva — tette meg indítványát, minél több embernek kell kedvet csinálni arra, hogy minden állami kényszer nélkül a saját birtokát járadékbirtokokban apró kis tulajdonosoknak szétossza. Nézetem szerint a 64. § ezt a célt szolgálhatja, bár ugy látszik, ez sem nyújt elég előnyt, mert hiszen eddig senki igénybe nem. vette. Ha tehát azt akarjuk elérni, hogy az országban tényleg létesüljenek járadékbirtokok, t. i, önként csinált járadékbirtokok, akkor inkább előnyöket kellene nyújtanunk, hogy a tulajdonosoknak kedvük legyen ilyen járadókbirtokokat létesíteni. Minthogy pedig azt a célt, amelynek érdekében a 64. § hozatott, a 64. § legalább megközelíti, legalább lehetővé teszi, mert a 32 év mégis csak valami, míg az illető képviselő ur indítványa épen magát a célt üti agyon, amelyért a törvény készítői annak idején a 64. §-t tervezték és csinálták, a magam részéről a törvényjavaslat eredeti szövegéhez ragaszkodom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik! (Senki !) Kíván még valaki szólani? (Nem !) Ha senki sem kivan szólani, a vitát berekesztem. Az előadó ur kíván szólani. Neubauer Ferenc előadó : T. Nemzetgyűlés ! Dénes István képviselő urnák az alaptörvény 64. §-a módosítására vonatkozó indítványát kérem elutasítani. Én sem találok ebben a szakaszban semmi olyan ellenmondást amelyet a képviselő ur felfedezni vél. (Dénes István : Pedig van ellenmondás !) Amint az elméleti jogból tudjuk, kétféle jogszabály ismeretes ugy a magánjogban, mint a kereskedelmi jogban ; nevezetesen vannak szerződéstpótló jogszabályok és olyan jogszabályok, amelyeket szerződési intézkedéssel hatályon kivül helyezni nem lehet. A 64. §-nak az a rendelkezése, amely azt mondja, hogy a járadéktelkes a járadékot rendszerint félévi felmondással bármikor felmondhatja, szerződéstpótló jogsza

: bály, ha t. i. a szerződés erre vonatkozólag intézkedést nem tartalmaz. Ezzel -szemben azok a rendelkezések, hogy az államnak milyen privilégiuma van, s hogy szerződésben mit köthet ki a járadékélvező a maga részére a felmondásra vonatkozólag, a szerződéssel szemben kötelező jogszabályok, amelyeket szerződési intézkedéssel elkerülni nem lehet. Itt tehát nincs ellenmondás a két rendelkezés között. Az egyik képviselő ur azt índitványozta, hogy legalább is a második rendelkezés, t. L a 32 évre való megváltás kizárására vonatkozó intézkedés helyeztessék hatályon kivül, mert ez nagy megkötést jelent a járadéktelkek szempontjából. Tekintettel azonban arra, hogy a törvény 64. §-ának második kikezdése úgyis jogot ad az államnak arra, hogy amennyiben terhesnek találja ezt a megkötést az illető jára-