Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-239

À nemzetgyűlés 239. ülése 1924. évi február hó 13-án, szerdán. 37? eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, akkor természetesen mind a három módositvány elesik. (Helyeslés ) Felteszem tehát a kérdést: méltóztatnak-e... (Szakács Andor: Kérem Dénes István képviselő ur indítványának felolvasását.) Majd fel fogom olvastatni, nehogy kétely merüljön fel. Felteszem tehát a kérdést méltóztatnak-e a 16. § első bekezdését eredeti szövegében elfogadni, szemben Farkas Tibor és Dénes István képviselő urak indítványaival, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a 16. § első bekezdését eredeti szövegezésben fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a 16. § első bekezdését eredeti szövegében fogadta el, s igy mind a három inditvány elesett. Következik a 16. § 2. bekezdése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a második bekezdést). Elnök: Az előadó ur kivan szólani. Neubauer Ferenc előadó: T. Nemzetgyűlés ! A 16. § % bekezdésének 4. sorában a »szervezése« szó után kérem beiktatni a következő szavakat: »vagy már meglevő intézmény, illetve intézmények igénybevétele«. Továbbá ennek a bekezdésnek második mondatát ezen szavaktól: »Törvényes örökösödés esetén« egészen addig: »elidegenithetik« kérem kihagyni, tekintettel arra, hogy az alaptörvény erre vonatkozólag már intézkedik, s igy ez a rendelkezés olyan pleonazmus lenne, amely teljesen felesleges. Elnök: Kiván-e még valaki szólani 1 Czettler képviselő ur kért szót. Czettler Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, az a vita, amely az előbb itt a járadékbirtokról lefolyt, tulajdonképen ebben a bekezdésben kap feleletet. Ha nem sikerül járadékbankot teremteni, amely átvegye ezeknek a dolgoknak intézését, ha nem sikerül a járadékleveleket elhelyezni épugy, mint ahogyan a zálogleveleket nem sikerül elhelyezni, akkor hiába próbálkozunk. Elnevezhetjük ugyan járadéknak azt a rendszert, amellyel a haszonbérlet kérdését talán megoldjuk, de lényegében véve ez nem lesz haszonbérlet. Ezzel a kérdéssel egj'ébként nem akarok tovább foglalkozni, csak olyan dologra alludálok, amely nagyon sok nyugtalanságot okoz nekem, t. i. arra, hogy ha szembeállítunk feleket egymással, illetve egymással jogviszonyba hozunk olyan feleket, akik egyébként nagyon nehezen találtak volna egymásra ós nem iktatunk közbe olyan szervet, amely a szolgáltatásokért a garanciát magára vállalja, akkor az a birtokos, aki a birtokreforni érdekében meglehetősen nagy áldozatot hozott, állandó kellemetlenkedésben lesz azokkal, akik tőle ártörvény erejénél fogva földet kaptak. Tessék elképzelni, hogyan fogja a tulajdonos a fizetési részleteket attól a rokkanttól vagy hadiárvától megkapni. Kénytelen lesz állandóan pörlekedni és ennek ódiumát magára venni, épen a legnehezebb időben, amikor be kellene ruházni a birtokába ezeket az összegeket, hogy az intenzitás emelésével próbálja azt a jövedelemcsökkenést pótolni, amely logikus következménye annak, hogy birtokának egy részét birtokpolitikai célokra igénybe vették. Ha nincs valami közvetítő szerv, a lehető legnehezebb helyzetbe jut ugy ő, mint a földigénylő. Ezért valahogyan gondoskodni kellene ilyen közbeiktatott szervről, ha másképen nem lehet, az állani garanciavállalásával. Figyelmeztetem a t. nemzetgyűlést, különösen ennél a paragrafusnál, arra, hogy a megszállt területek magyarságának nagyon, de nagyon rossz szolgálatot teszünk abban az esetben, ha nem gondoskodunk bizonyos állami garanciáról. Mert gondoljuk meg, hogy azokat a birtokukról elűzött nagy-, közép-, sőt kisbirtokosokat tulajdonképen idegen fajta népséggel pótolták, akik sokszor más területről átköltözve, ahol a gazdasági intenzitás sokkal alacsonyabb, a mintaszerűen kezelt birtokokat igazán majdnem a nomád gazdálkodás nívóján álló mezőgazdasági üzemekké fejlesztették vissza, és ezekben az emberekben még az a jószándék sincs meg, ami a legszegényebb magyar földmivesben is megvan, aki talán küzd, amig a birtokot megkapja, annak áráért is, de ha egyszer vállalta azt a kötelezettséget, — sok tapasztalatra hivatkozhatom, — igazán véres verejtékével is igyekszik kötelességének megfelelni. De azok az idegenek, akik az elűzött magyar földbirtokosban ősi ellenséget látnak, semmi módon nem fognak igyekezni fizetési kötelezettségüknek eleget tenni, ha a megszálló állam azért garanciát nem vállal és nem kényszeríti az illetőket ennek a kötelességnek a teljesítésére. Épen ezért a 16. § második bekezdéséhez bátor vagyok a következő indítványt beadni (olvassa): A törvény alapján, akár elővétel, akár megváltás alapján igénybevett ingatlannak megállapított ellenértéke teljes összegének erejéig a volt tulajdonossal szemben a magyar állani szavatol.« Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Előttem felszólalt képviselőtársam nagyon könnyűvé tette helyzetemet, mert csupán annyit kell kijelentenem, hogy csatlakozom az előttem felszólalt képviselőtársam indítványához, minthogy azt igazságosnak, jogosnak és méltányosnak tartom. Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. földmivelésügyi minister ur feszólalása után egész röviden csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy én a járadékbirtok intézményének a törvénybe való felvételét oly fontos és lényegbe vágó intézkedésnek tartom, amely nélkül, szemben Gaal Gaston t. barátom állásfoglalásával effektuálni a föld birtokreformot az adott nehéz gazdasági és pénzügyi viszonyok között lehetetlen. Engedje meg azonban az igen t. földművelésügyi minister ur, hogy a vita folyamán tanusitott igen ingerlékeny hangulatával szemben hangsúlyozzam, hogy egyáltalában nem kíván erről az oldalról, azt hiszem, senki sem vele szemben azzal a váddal fellépni, mintha ő bizonyos^ intézkedéseket, mint ő mondja, tisztán porhintés kedvéért vett volna fel a javaslatba. Ellenben engedje meg, hogy kételkedjünk nem egy páran abban, vájjon azok az intézkedések, amelyeket a papiros oly szépen és nyugodtan eltűr, a valóságban és az életben az adott körülmények között oly simán lesznek megvalósíthatók, amint azt a t. földművelésügyi minister ur gondolja. Amint az általános vita folyamán mondott beszédemben már részletesen kiemeltem, azt hiszem, a járadékbirtok intézményét hatályossá tenni és az életbe átvenni lehetetlen, ha megfelelő olyan pénzügyi szervről nem gondoskodunk, amely a régi birtokos, a régi tulajdonos, és a vevő közötti viszonyt lebonyolítja. Arra vállalkozni, hogy az állam szedje be állandóan ezeket az évi járulékokat, és különösen, hogy természetben szedje be, ahogyan azt a földmivelésügyí minister ur az általános vita folyamán mondotta, olyan lehetetlen feladatot róna az államra, és annyi szervnek beállítását tenné szükségessé, hogy az a jövedelemnek jelentékeny részét semmivé tenné. Én tehát szükségesnek tartom, hogy az igen t. földmivelésügyí minister ur előttünk részleteiben* is megvilágítsa, milyen pénzügyi szerv utján kívánja