Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-239
r Ä nemzetgyűlés 239. ülésé 1924. amennyiben ez elfogadtatnék, hogy a mondat befejeztessék, a »fedezésére« szó után ez a szó vohia teendő, hogy: »szolgált.« Ajánlom ezen indítványom elfogadását arra az esetre, ha Szakát« képviselőtársam indítványa nem fogadtatnék el. Elnök: Szólásra következiki? Perlaki György jegyző: Senki sínes feljegyezve! Elnök: Szólásra senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kíván-e valaki szólani? (Nem!) Ha senki .szólani nem kivan, a vitát bezárom. A földművelésügyi minister kíván nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) í'öldinivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A 15. $ "megállapítja az ártéri birtokosoknak azt a jogát, hogy olyan befektetéseket, amelyek annak a földnek az árvizektől való mentesítésére és az erre szükséges műveknek a felállítására szolgálnak, ha olyan költségeket eszközöltek ezekben az időkben, amelyeknek a haszna például az ármentesítés tekintetében csak későbben élvezhető, a földet pedig át kell adniok, nekik kártérítés jár Az, amire Mándy t. képviselőtársam hivatkozott, hogy: »munkálatok befektetésként minősülő költségei fedezésére a társulat nem vett fel törlesztése« kölcsönt«, arra vonatkozik, hogy ha a társulat azokra a költségekre törlesztéses kölcsönt vett fel, amelyet majd ezután kell lefizetni azoknál a vagyondézsmaföldeknél. Természetesen annak kell a kölcsönt lefizetni, aki azt a földet tovább birtokolja, vagy az igénylőknek, akik megkapják, vagy akiknek birtokában van. Ha tehát ilyen törlesztéses kölcsön fennáll, természetesen nem kell megtéríteni annak, aki befektette. Ez erre vonatkozik, t. képviselőtársam. (Mándy Sámuel: De van a múltban is letörlesztett ilyen kölcsön!) Nem mehetünk vissza egészen ötven évig, t. Nemzetgyűlés, ebben a tekintetben, mert hiszen ha a múltban történtek ilyen nagy kiadások, bizonyos évek során használta is az a birtokom aki a pénzt befektette. Itt csak arról van szó, hogy legtöbb helyen a vizművek felemelése vált szükségessé és erre nagy költségeket kellett beállítani és nagy adókat kellett kivetni a birtokosokra; ezeket tavaly építették', az idén is épitik, jövőre is épiteni fogják és a pénzügyministerium is eléggé méltányosan járt el, amikor e művek emelésére legalább a kölcsönöket folyósítja két célból, hogy a művek létesíttessenek és segítsünk a munkanélküliségen, amely azon a vidéken két év óta igazán csak ezeknél az ármentesitő munkálatoknál találja meg a maga orvoslását. Ha tavaly, ebben az esztendőben, vagy még a jövő esztendőben, ahol a kisajátítás még nem történt meg, ki kellett, illetőleg ki kell vetni azt az óriási adót búzában arra a földre azért, hogy olyan művet létesítsenek, amelynek hasznát még ezután élvezi az a birtokosság, akkor annak a költségét meg kell téríteni annak a birtokosnak, aki megfizette például ebben az esztendőben azt az óriási adót, de elveszik tőle a földet a jövő esztendőben, tehát amit az idén tőle adóban befektetésekben elvettek, azt őnem használja. Erre nézve intézkedik a törvény, hogy ő igenis, erre a kárpótlást megkapja viszszatéritésképen. Itt teljesen meg van védve azoknak a birtokosoknak érdeke, akik kénytelenek nagy adókkal és nagy költségekkel e művek építéséhez hozzájárulni. Ami pedig a törlesztéses kölcsönt illeti, ha — mint <az előbb is jeleztem — azokat a költségeket nem véti ki adóban, hanem törlesztéses kölcsönben veszik fel, — mert hiszen most évi február hó 13-án, szerdán. 369 is ugy van, hogy a munkálatokra, amelyeket jövőre el kell végezni, előlegezi a pénzt a pénzügyministerium száz és száz millióval — ha ez egy törlesztéses kölcsön, és a kölesönt akkor fizetik vissza, amikor uj birtokos veszi át a birtokot, ebben az esetben nem jár kártérítés az előbbeni birtokosnak, de ha az előbbeni birtokos fizette ki a költségeket, akkor kártérítés jár neki e tekintetben. Azt hiszem, hogy megnyugodhatnak igen t. képviselőtársaim, mert azt, amit Szakáts képviselőtársam felhozott, hogy az az adóvisszatérités, amely a régebbi időben szabályozva volt a pénzügyministerium és a társulatok között, még nincsen egészen a régi módon, régi rend szerint végrehajtva és ezt nem kapják meg az ártéri birtokosok olyan értékben vagy olyan mennyiségben, mint ahogyan régen kapták — igazán nem lehet e törvény keretében elintézni. Ez a pénzügyministeriumhoz tartozik. Én csak Ígéretet tehetek, — amit nagyon szivesen megteszek — hogy e tárgyalásoknál, miután a megtérítés módozatait is a földművelésügyi m misterrel kell a pénzügy ministernek megállapítania, a magam részéről mindenkor nagyon szivesen védem azokat az ártéri birtokosokat, — akár kicsinyek, akár nagyok — mert hiszen köztudomásii dolog, hogy nekik, hogy földjeiket használhassák, a rendes állami adókon kívül óriási ármentesitő adókat kell viselniök, ami annak a földnek drágábbá tételét eredményezi. Az ártéri birtokosoknak nemcsak a saját birtokukat kell megvédelmezni óriási költségekkel, hanem az állami közvagyont is védik azokkal az óriási gátakkal és művekkel, amelyek ott vannak. Ott tehát az államnak is e birtokosok segítségére kell menni, —- ez az én álláspontom — mert ha az a birtokos a saját birtokát védi is, viszont az állami közvagyont is védi az az óriási munkálat és ez oly anyagi megerőltetést, olyan anyagi kiadásokat ró azokra az ártéri birtokosokra, amelyek bizony igen terhesek; ha tehát az államnak csak egy kicsit is módjában van, feltétlenül szükséges, hogy segítségükre jöjjön ezeknél a műveknél. Én a magam részéről a pénzügyminister urnái szívesen állok az ármentesitő tái'sulatok védelmére ezeknél a tárgyalásoknál, amint eddig is tettem, a jövőben is megteszem; de arra kérem a képviselő urakat, méltóztassanak indítványaikat visszavonni, mert azokra ennél a paragrafusnál nincsen szükség, miután minden befektetést, amelynek haszna csak a jövőben mutatkozik, visszakap a birtokos, ha pedig törlesztéses kölcsönben vették fel, akkor azt nem kell visszatéríteni, mert ezt a kölcsönt az fogja lefizetni, akinek a föld a birtokában lesz. , , De nem mehetek bele a módosításokba azért sem, mert a pénzügyminister beleegyezése nélkül a vele való megegyezés nélkül nem tehetek semmit ebben a kérdésben. Hiszen, hogy csak egyet említsek, lehetnek olyan bérletek azon a tájékon, hogy a bérleti szerződés a bérlőt kötelezi, hogy ezeket a költségeket viselje, és nem tudom, hogy a pénzügyminister ur nem arra az álláspontra helyezkedik-e, hogy a költségeket viselje az illető. Szóval itt még sok mindenféle dolog felmerül, amig ezeket a kérdéseket rendezni lehet. Szakáts képviselőtársam azt kifogásolta, hogv a vagvondézsmaföldek után már bért fizetnek a birtokosok mindaddig, amig azt el nem veszik tőlük, de a bérrel együtt fizetik az ártéri járulékokat is; ő azt kivánja, hogy az
