Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-237
À nemzetgyűlés Û37. ülése 1924. képen szövegeztessék meg, de kötöm magam ahhoz, hogy a minister urat kérjem, legyen kegyes nyilatkozni ebben a tekintetben és talán legyen kegyes olyan szöveget beszúrni, hogy a törvénynek ez a szociális, helyes irányelve, amelylyel védeni igyekszik a már eddig birtokolt vagy kishaszonbérelt földterületeiken való meghagyásukat, értelemszerűen alkalmazható legyen azokra a kisemberekre, kishaszonbérlőkre is és hagyassék meg a törvény ezen szakaszában ez a jog. Kérem, hogy a 10. § második bekezdése első mondata után uj mondatképen vétessék fel a következő szöveg: »Ezen rendelkezés értelemszerűen alkalmazandó a megváltási eljárásnál is.« Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés! Az előadó ur válaszából azt következtetem, hogy szavaimat teljesen félreértette és nem értette meg, hogy milyen intenció vezetett engem felszólalásomnál. Ennek megvilágítására csak néhány pillanatra óhajtom igénybe venni a Nemzetgyűlés ügyeimét. Kérem, méltóztassanak megkonstruálni azt az esetet, hogy egy vagyonváltság természetben való leadására kötelezett nagybirtok teljesen kishaszonbérletekben van kiadva és igy ezen az alapon, ha logikusan tovább fűzzük ezt a gondolatot, a kishaszonbérlők beleegyezése nélkül az a nagybirtok egyáltalában nem is tudna vagyonváitságot leadni.Ez az abszurdum állana tehát elő, ha ezt a törvényt tovább visszük, mert a 4. §, amelyre az előadó ur hivatkozott, erre az esetre megint nem gondolt, hanem csak arra az esetre, amikor az illető nagybirtoknak csak egy része van kishaszonbérbe kiadva és a megmaradó részen az okszerű gazdálkodás tovább nem folytatható. De szerintem még egy abszurdum van ebben a szakaszban, mert ez hat évi időtartamról beszél kishaszonbérletek adása esetén. Hat év a vagyonváltság természetbeni leadása esetén, amely örökre szól, teljesen minimális idő. Ezenkivül az az eset is előfordulhat, sőt vannak is ilyen esetek, hogy az illető bármilyen szivesen adna is, nem adhat földet, mert az a birtok, amelybői esetleg tudna adni, távol fekszik, ott tehát ezeket a kishaszonbérletigénylőket ki nem elégitheti. Ily módon tehát egy pár ki nem elégi tett kishaszonbérlő személyes vagy előszereteti érdekéért, talán nagyon sok esetben mondjuk, caprice-áért teljesen lehetetlen állapotokat teremtenének. Én csak ezt a dolgot vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés figyelmébe ajánlani. Elnök: Kivan még valaki szólani! Mándy Sámuel képviselő ur kivan szólni. Mándy Sámuel: T. Nemzetgyűlés! Csak egy jiercre veszem igénybe a t. Ház türelmét, hogy Létay t. képviselőtársam fejtegetésére egy megjegyzést tehessek. Mindaz, amit a t. képviselő ur előadni szives volt a kisemberek érdekében, ebben a törvényjavaslatban le van fektetve. Meg van mondva, hogy nem mozditható ki bérletéből, akit a t. képviselő ur megvédeni kivan; meg van mondva, de szabályozva is van, hogy az nem terjedhet ki száz holdnyi kisbériéire, hanem kiterjed tizenöt holdra. Nem lehet tehát panaszkodni, hogy nem teljes szociális érzékkel oldotta meg ezt a kérdést a minister ur vagy a tervező ur, aki ezt kidolgozta. Bocsánatot kérek, ne vegye ad personam a képviselő ur, de bizonyos hullámzó hangulatot váltott ki a képviselő ur felszólalása, mintha ez nem igy volna. Ezt már annak idején Eőri-Szabó képviselő ur felszólítására megmagyaráztuk az együttes bizottságban, akik ott hozzászólottunk, hogy ez épen azt szolgálja, amit a képviselő urak kivannak, és rámutattunk arra, hogy ne felejtsék éri fehruár hó 8-án, pénteken. 313 el a képviselő urak, hogy vannak uradalmak, amelyek már a törvény életbelépése előtt érezték azt a szociális kötelességet, hogy kisbérleteket adjanak és amelyek adtak is maguktól kisbérleteket, sok birtokos birtokának 30—40 százalékát. Vannak azonban olyan birtokosok, akik soha sem adtak ilyen kisbérleteket. Azokat a szociális érzékkel biró régi birtokosokat tehát, akik adtak ilyen bérleteket, azzal sújtani, hogy ami kisbériéibe van adva, sem vagyonváltságra, sem megváltásra nem használható, olyan igazságtalanság lenne, amely — bocsánatot kérek —- már túlmenne a lojálisán kezelt szociális érzéken. Maradjunk meg tehát ennél a pontnál, mert ez a legmesszebbmenő szociális érzékkel kezeli a kérdést. Igenis kell, hogy ez a rendelkezés a vagyon váltságföidekre nézve megállapittassék, mert a megváltásoknál a biróság, az a bizottság ki válogathatja azokat a földeket, amelyek neki jók és a birtokos, vagyis az igénybevételt szenvedő ebbe nem szólhat bele, mint a vagyonváltságnál, ahol bizonyos előterjesztést tehet a birtokos. Én tehát csak azért szólaltam fel, hogy a t. Ház szives figyelmét felhivjam arra, hogy mindaz, amit Létay képviselő ur előadott, a kisembernek hóna alá való nyúlás, a bérleteknél itt teljes egészében érvényesül és megvan. Elnök: Kivan még valaki szólni? Létay Ernő: Félreértett szavaim helyreigazítása címén kérek szót. Elnök: Tessék! Létay Ernő: T. Nemzetgyűlés! Egészen rövid leszek. Hogy engem nem hangulathnllám vezetett, amikor itt ezt a kérdést felvetettem ebben az értelmezésben, erre bizonyság az, hogy Mándy t. képviselőtársam beszédének további részében rámutatott arra, hogy nem kell tágítani azokat a kereteket, amelyeket már a törvény szerinte helyesen megoldott. Bizonyos tehát, hogy engem nem hangulathullám vezetett akkor, amikor a még tágitható keretek további tágítását voltam bátor az igen t. földmivelésügyi minister ur figyelmébe ajánlani. Tökéletesen félreért engem az, aki nekem azt imputálja, hogy népszerűség hajhászatból vagy hangulathullám hatása alatt hoztam ide ezt a kérdést. (Mándy Sámuel: Népszerűségről nem beszéltem!) Tökéletes meggyőződésem az, hogy becsületes nemzeti és szociális feladatot akkor végzünk a földrendezéssel, ha földhöz juttatjuk mindazokat, akiket a törvény a sorrendben megnevezett csoportok szerint földhöz juttatni kivan, és nem juttatunk földhöz senkit azoknak rovására, akiket mi egyébként földhöz akarunk juttatni. (Mándy Sámuel: Ez meg van oldva!) Ez a szempont vezetett engem, t. képviselőtársam, és magától értetődik, nem az a szempont, hogy a már megváltás utján egyébként leadott földterületek birtokosait védjem. Én nem védem azokat, mert hiszen kárpótlást kapnak, meg lesz fizetve a földek értéke, amint ezt a törvény más szakaszai tartalmazzák. Mi nem kommunizmust akarunk, t. képviselőtársam, hanem becsületes ármegállapítást kérünk a kisemberek részére. Nem áll tehát az, mintha itt bármiféle hangulathullám játszana szerepet. A törvényt akként értelmezem, amint azt ízlésem és meggyőződésem diktálja. Elnök: Kivan még valaki szólni! (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Farkas Tibor t. képviselőtársam ennek a bekezdésnek törlését kívánja. Ehhez a magam részéről nem járulhatok hozzá, mert hiszen ezt a bizottság is megtárgyalta s ebben a formában fogadta el, 48*
