Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-237

306 A nemzetgyűlés 237. ülése 1924, zottan emlékszem rá, hogy az egyik legerősebb feltétel az volt, hogy a vízvezetéket kiépitse. A magam részéről tehát mint földmivelésügyi minister minden lehetőt megtettem és lehető­séget nyújtottam ahhoz, hogy a község ezt a vízvezetéket megkapja, Ami magát a javaslatot illeti, én a hozzá­értő emberek véleményét, akik a Balaton part­ján születtek és ott élnek, mindenesetre nem­csak ineghallgatandónak, hanem a legnagyobb mértékben honorálandónak is tartom. Reischl Richárd és Gaal Gaston t. képviselőtársaim, mint balatonmeíléki emberek, itt r az eredeti szövegen módosítást ajánlottak. Én ezeket a módosításokat helyesebbeknek találom az eredeti szövegnél és így hozzájárulok annak a szöveg­nek elfogadásához, amelyet Reischl képviselő ur előtei'jesztett. Ha már arról van szó, — amint Dénes kép­viselő nr is mondta, — hogy a Balatont ápolni és fejleszteni kell, ez az intézkedés éppen arra való, mert kimondja, hogy 500 méteren belül nem lehet mindenképen kisajátítani. De itt téved t. képviselőtársam, amikor azt hiszi, hogy itt a kisembereket akarjuk kiszorítani abból, hogy ott házhelyekhez juthassanak. Nem lehet a törvénybe behozni azt, hogy kis­emberek részére házhelyeket közvetlenül a Balaton partján sajátítson ki a bíróság ; ez nem is alkalmas kisemberek lakóhelyének, mert vízparton télen nem szeret senki sem lakni, másrészt nem is anyira célszerű kisebb házakkal beépíteni a Balaton vidékét, mint a Balaton fejlesztése érdekében arra alkalmas fürdőépületekkel. Azért mentem bele abba a megszorításba, hogy 500 méter körzetben a ki­sajátítás megköttessék és a fürdőügyi minis­ter meghallgattassék, hogy olyan területeket, amelyeknél a közeljövőben legalább arra lehet számítani, hogy ott a fürdőtelep céljaira parkí­rozások és fürdőépitkezések történhetnek, pél­dául legelő céljaira ne sajátíthassanak ki, mert ilyen esetek is előfordulhatnak. Ez a ja­vaslat tehát épen a Balaton gondozását cé­lozza és a Balaton fejlődését akarja bizto­sítani. Mondom, ezek a bekezdések sorban ezt a célt szolgálják. Itt változtatást kivánnék tenni a szövegen. A legutolsó bekezdésben, amely azt mondja, hogy megváltás előtt az illető községi elöljáróság véleménye is meghallgatandó,^ én az elöljáróság helyett a községi képviselőtes­tületet kívánnám bevenni a törvénybe. (He­lyeslés.) Ezzel a változtatással hozzájárulok Reischl Richárd képviselő ur javaslatához és kérem annak elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Az eredeti szöveggel szemben áll Reischl Richárd és Dénes István képviselő ur módositó indít­ványa, melyek az eredeti szöveggel ellentétesek. Elsősorban felfogom tenni a kérdést az eredeti szövegre. Amennyiben az eredeti szöveget nem méltóztatnak elfoeradni, külön fogom feltenni a kérdést Reischl Richárd és Dénes István kép­viselő ur indítványára. Kérdem, méltóztatnak-e elfogadni az ere­deti szöveget, igen, vagy nem! (Nem!) Fel­teszem a kérdést, méltóztatnak-e Reischl Ri­chárd képviselő ur módositó indítványát el­fogadni, igen. vagy nem? (Igen!) A nemzetgyű­lés Reischl Richárd képviselő ur indítványát fogadta el. (Csontos Imre: A minister ur pótlá­sával!) A képviselő ur abban a szövegben adta be indítványát, ahogy a minister ur kívánja. (Hehieslés a jobboldalon.) Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e Dénes . évi február hó 8-án, pénteken. István képviselő ur indítványát elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a kép­viselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzet­gyűlés Dénes István képviselő ur indítványát nem fogadta el. Következik a 10. §. első bekezdése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre, jegyző (olvassa a 10. §. első be­kezdését). Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre, jegyző: Dénes István! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! A törvény 33. $-a szerint a megváltást szenvedők beleegye­zése nélkül csak akkor szabad gyakorolni a megváltás jogát, ha az üzem továbbra is ok­szerűen folytatható. Az alaptörvénynek ez a rendelkezése nem helyes. Nem helyes pedig azért, mert, amint a gyakorlatban volt szeren­csénk immár két és fél esztendőn keresztül ta­pasztalni, az igen t, nagybirtokos urak ügyvé­deikkel és szakértőikkel minden egyes esetben bebizonyítják azt, szinte megcáfolhatatlanul, hogy az ő nagybirtokaikból nem lehet jóformán egy grammot sem elvenni, mert ha elvesznek belőle, akkor nem lehet okszerűen fob^tatni an­nak a gazdálkodási típusnak megfelelő gazdál­kodást. A gyakorlatban nem is alkalmazták ezt a szabályt, (Gróf Széchényi Viktor közbeszól.) Igaza van. t. képviselőtársamnak, a gyakorlat­ban nem is alkalmazták a törvénynek ezt a ren­delkezését és felszólalásom épen azt tárgyazza, hogy miután a gyakorlat túltette magát ezen a rendelkezésen, mert hiszen abszurdumot tartal­maz, küszöb öltessék az ki a törvény szövegéből és helyes szöveget iktassunk be. Ha az OFB. a törvény ezen szakasza alapján járt volna el. tényleg abba a helyzetbe keiűilt volna, hogy a vagyonváltságföldeken kivül egyéb földet nem tudott volna elvenni. Mivel azonban maga az OFB. látta azt, hogy ez tarthatatlan, túltette magát a törvény rendelkezésén, és bár kimutat­ták a nagybirtokosok, hogy ennyi és ennyi ibir­tokrész elvétele esetén a rési gazdálkodási tí­pusnak megfelelően a gazdálkodást okszerűen folytatni már nem lehet, mégis gyakorolták a jogot és elvettek a nagybirtokokból. Magában a fogalmazásban van tehát a hiba. Egy másik hibája ennek a paragrafusnak az, hogy a törvény ugy intézkedik, hogy a nagybirtokokat abban az esetben nem érintik, ha azokon a jövőben okszerűen fognak gaz­dálkodni. Ez nem helyes intézkedése a tör­vénynek. Helyesebb megállapítani, hogy váj­jon a múltban hogyan gazdálkodott az a nagybirtok és ez szabja meg azután a megvál­tás jogának mérvét is. Mert ha egy nagybir­tokos a múltban jól gazdálkodott, egészen bi­zonyos, megvan a garancia arra, hogy a jö­vőben is jól fog gazdálkodni. De annál a nagybirtokosnál, aki a mulí'ban rosszul gazdál­kodott, nincsen semmiféle garancia, arra, hogy a jövőben jól fog gazdálkodni. A 33. § alapján pedig azt tapasztaltuk, hogy egyes nagybirtokosok a földreformtör­vény alapján most hirtelen beszereztek maguk­nak géneket, Potemkin-házakat építettek fel. Nem akarok egyébre rámutatni, mint a sze­gedi kendergyárra amely, mielőtt a földbir­tokrendező biró oda kiszállott volna, Oroshá­záról rögtön kihozott egy mérnököt, felhuza­tott néhány helyiséget és azt mondta, hogy még itt is, ott is épiteni fognak. Kiszáll a föld­bírtokrendező biró és mi történt? A szegedi kendergyár nagybirtokából alig volt képes az OFB valamit is elvenni?

Next

/
Oldalképek
Tartalom