Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-236

284 !3 nemzetgyűlés 236. ütése 1924. évi február %d ?~éh, csütörtökön, hogy ez a tanári kar, amely pedig tudomány tekintetében magasan felette áll az általam eddig ismert civil tanári és állami tanári karnak, a maga embereit, a maga erőit a nép fiaiból rekvirálja. (Ugy van ! jobb felől.) Tanáraink között alig volt egyetlenegy is, — de nem is tudom, nem is emlékszem, hogy lett volna egyetlenegy, — aki még csak kaputos osztályból eredt volna is ; legnagyobb részt a nép, a paraszt nép gyermekeiből nevelte a maga erőit. Láttam továbbá azt, hogy ott a székesfehérvári ciszterciták konyháján, amig én nvolc esztendeig ott éltem a gimnáziumban, 12—24 szegény gyermek kapott nap-nap után kosztot és azok az ő támogatásukkal végezték iskoláikat. (Ugy van ! Ugy van ! középen.) Láttam még egyebet is, és itt szociáldemokrata t. képviselőtársaimhoz fordulok, akik mindig arról beszélnek, hogy csak a munkának megbecsülése és kellő anyagiakkal való jutalmazása képezheti alapját egy nyugodt, egy biztos államrendnek. Hát, én, mélyen t. képviselő urak, felhívom a figyelmüket arra, hogy most hogyan van nem tudom, de abban az időben, amikor én diákoskodtam Fehérváron, akkor a cisztercita tanároknak,, akiknek legnagyobb része doktor philosophiae volt s akik elvégezték a teológiát és azonkivüí a filozófiának azt a szakát, amelyet előadtak, szóval középiskolai tanári képesitésü férfiakkal állottunk szemben — egy kis kolÖstöri szobácskán és a teljes ellátáson kivül évi 200 forint fizetésük volt és abból a 200 forintból kellett maguknak az összes ferhérnemüt, a cipőt megvenni, azonkivül ami apróbb szórakozás, dohány, ilyesmi volt (Láng János : És tanulmányútra menni !) és tanulmányútra menni. Szóval évi 200 forint fizetést kapott egy középiskolai filozófiai doktori képesitésü tanár. (Kabók Lajos r De nem a magántőkét szolgálták, képviselő ur !) Szolgálták azt a nemzeti ideált, amely nekik drága volt, amelyért ők örök szegénységet fogadtak és amelyet örök szegénységben akartak szolgálni. {Taps jobbfelől, a középen és a baloldalon.) Azoknak az a tőke nagyobb volt, mélyen t. képviselő ur, és azoknak az apró gyerekeknek, akiket az életnek neveltek és az életre emberré készítettek elő, a szeretete többet ért, mint az a bizonyos materialisztikus alap, amely nélkül önök, t. képviselő ur, állami rendet és államot nem képzelnek. (Élénk helyeslés jobb felől és a középen.) Amikor én a magam iskolájában ezt tapasztaltam és amikor az itt felszólalt képviselő uraknak előadásábóFis arról értesültem, hogy bármelvik részében az országnak és bármelyik rendnél is végzett valaki, vagy akárhányszor olvastam a sárospataki főiskola vagy a debreceni kollégium hagvományairól, amelyek nem katholikusok, másvallásuak, (Ugy van ! fobbfelől és a középen.) de amelyekről épen olyan szeretettel beszélnek azok, akik azoknak padjaiból kikerültek, (Ugy van ! jobb felől és a középen.) és ha ezekkel szembehelyezem holmi állami gimnáziumokból kikerült ismerőseimnek állításait, és ezekkel a szegénységet fogadott és az életüket szegénységben eltöltött tanárokkal szemben a Kunfiak és a Jászi Oszkárok példáját látom magam előtt, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) akkor az én lelkemben egy pillanatig sincs habozás aziránt, hogy Í\ tanítás, a kultúra terén a vallásfelekezeteknek igenis igen nagy feladatuk van, olyan feladatuk amelyet az állam betölteni nem tud soha. (Ugy van ! Taps a jobb- és a baloldalon és a középen. —Láiiíj János : Visszafizetünk a szerzeteseknek f Most fizetünk nekik !) Idáig ugy látom, hogy a parlament egy nagyon kis csoportját kivéve, teljes egyetértés van közöttünk. (Ugy van ! a középen,) Csak most már iönnek a konzekvenciák. Én őszintén megvallom, soha nem szerettem a félrendszabályokat, soha nem szerettem a meggyőződésnek zsebredugását ; én nem szeretem azt a helyzetet, amely engem egy maláji mondásra emlékeztet, amelyet nemrégiben olvastam, amikor egy tudós a malájok között járván, az orangutángra azt mondták neki a malájok, hogy : »Kérem, az is ember — a neve is maláji nyelven »erdei ember'<-t jelent — csak hallgat, nehogy adót kelljen fizetnie λ (Élénk derültség. —• Erdélyi Aladár : Ugy látszik, az adót nem fizetők ebből a családból származnak. r

— Derültség.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Én jobban szeretem a beszélő malájokat, mint a hallgató orangutánokat. Ha arról van szó, hogy egy álláspontot, amelyet helyesnek, jónak, a nemzet érdekében valónak tartok, bátran kell képviselni, akkor igenis beszélnünk kell itt, még ha adót fizetünk is népszerűségünkből. Azokból, amiket hallottunk, amiket tapasztaltunk, azt hiszem, kétség egyikünknek lelkében sincs aziránt, hogy a tanitórendek, azonkivül a karitativ munkásságot kifejtő különböző felekezeti alakulatok vagyona olyan magas cél, amelynél magasabbat elképzelni nem tudok, amely előtt még annak a másik fontos célnak is meg kell retirálnia, amelyért ezt a földreformtörvényt meghoztuk. Ha pedig ezt igy érzem, amint így érzem, akkor a magam rérészéről egy pillanatig sem habozom kijelenteni azt és nem félek a beszéddel járó adófizetéstől, amit esetleg népszerűségemből ezáltal vesztek, hogy én igenis abban az esetben . . . (Wolff Károly : Ellenkezőleg !) Bocsánatot kérek, ha én a földigénylők ellen érvelek, akkor a népszerűségemből veszitek, de hajlandó vagyok abból is veszíteni akkor, ha én a meggyőződésem szerinti igazságot szolgálhatom. Nem habozom kijelenteni, hogy én igenis ezekhez a vagyonokhoz, amelyek nemcsak szent cél vagyonok, hanem amelyek ezt a célt mindnyájunk tudása és beismerése szerint a legtökéletesebben be is töltötték, nem akarok nyúlni. Én teljesen nyiltan és férfiasan kijelentem, hogy e vagyonok előtt pedig a földreformnak meg kell állani, a földigénylők általam különben igen nagyra becsült szociális és egyéb érdekei meg kell hogy hátráljanak azok előtt az egyetemes és kulturális nagy érdekek előtt, amelyeket ezek a vagyonok szolgálnak és képviselnek. Ha tehát idáig jutottunk, — és ezt ki akarom mondani, — akkor, bocsánatot kérek, azok a tessék-lássék, azok a »kecske is jól lakjék, a káposzta is megmaradjon« álláspontok, amelyeket idáig hallottunk, Láng t. képviselőtársam indítványát kivéve, én reám a férfias és nyilt állásfoglalás benyomását nem tették. ^Rupert Rezső : Mi nem akarjuk kímélni a nagybirtokot ! Miért ne lehetne a nagybirtokból pótolni?) Azért, mert nem lehet, kedves képviselő ur. Ezt már az előbb kifejtettem. Most rákényszerít a képviselő