Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-236

282 14 nemzetgyűlés 236; ülése 1924. évi február hó 7-én, csütörtökön. Nem habozom kimondani azt, hogy mi elvileg azon az állásponton vagyunk, hogy mindenképen kímélni kell ezeket a kulturális célt szolgáló vagyonokat. Épen ezen szempontból kifolyólag nem azonosíthatom magamat minden tekintetben Zsitvay Tibor t. képviselőtársam indítványával, amely szerény felfogásom szerint semmiben sem különbözik a földbirtokreformnovellának idevonatkozó mondatától és szakaszától. Ha már a helyzet olyan, hogy a mi elvi álláspontunkat nem fogadja el a mélyen t. minister ur és a mögötte álló kormányzópárt, legalább arra helyezzünk súlyt, hogy az a szempont érvényesüljön, amelyet az előttem szóló Létay Ernő t. képviselőtársam domborított ki, hogy t. i. teljes kártalanításban részesüljenek azok o. birtokok, amelyek ezen labilis meghatározás folytán megváltás alá fognak kerülni, mert hiszen ugy a törvényjavaslat szövege, mint Zsitvay t. képviselőtársam indítványa folytán teljesen az eljáró biró belátására van biz va, vájjon haszonbérletekbe adja-e ki, vagy pedig megváltás utján vegye igénybe ezeket a kulturális célt szolgáló birtokokat. Ebből kifolyólag ismétlem tehát, hogy elvileg osztom Létay Ernő t. képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy ha már ezen labilis szövegezés következtében ezeket a birtokokat megváltanák, akkor ezen birtokoknak teljes cserekártalanítása történhessék oly módon, hogy a vallásalapitványi birtokot kezelő intézőség vagy vezetőség legyen jogosult a földreformtörvény keretében megfelelő birtokokat igénybevenni az átadott birtokai helyett. Elnök : Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Farkas István ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Egész nap folyik a vita ezen szakasz felett és a vita elterelődött tulaj donképen egy másik mederbe, amely mederben nem lehetne itt ezt a kérdést tárgyalni. Arról van szó az eredeti szakasz rendelkezésében is, a felvetett indítványokban is, hogy itt a birtoktestek egy kategóriája, atanitó rendek tulajdonában levő birtoktestek kivétessenek azok alól az általános szabályok alól, amelyeket a törvény mint a föld helyesebb megoszlását célzó intézkedéseket tartalmaz. Ha ebből a szempontból nézzük a kérdést, ha tisztán a föld helyesebb megoszlásának szempontjait tartjuk szem előtt, akkor ugy ez a szakasz és mindennemű más indítvány felesleges. Hiszen a kártalanítás minden birtoknál kivétel nélkül megvan. Ingyen nem adják a földet, hanem pénzért, meg kell fizetni azt a birtokot ; azt tehát akár magánféltől, akárkitől veszik át, nem kapják ingyen, tehát külön speciális intézkedésre szükség itt nincs. Mindazok a vonatkozások, amelyeket itt ez ellen a felfogás ellen hallottunk, nem azt a célt szolgálják, hogy a birtokmegoszlás helyesebb legyen, hanem egészen más célokat. Akármenynyire hivatkoznak itt azoknak a szerzetesrendeknek évszázadokkal ezelőtt betöltött missziójára, ez a misszió ma nem áll meg, ez a misszió ma nem misszió, ez ma egészen más célokat szolgál, mert túlnőtt az állami szerkezet azon a kereten, hogy mások végezzék el helyette a munkát. Ma maga az állam végezteti az oktatást és az egyetlen helyes álláspont erre az álláspontra helyezkedni és nem fentartani és privilegizálni régtől maradt olyan intézményeket, amilyenek ma már nem tölthetik be és nem szolgálhatják ezt a célt. Bocsánatot kérek, csak egyetlen egy szempontot említek fel, azt a szempontot, hogy azok a birtoktestek, amelyek így mentesítetnek és mentesittetnének a főid helyesebb megoszlásának kérdésében, ebből arra való hivatkozással kapcsoltatnak ki, hogy itt még mindig kulturális, oktatási célt szolgálnak, megállapítom, hogy ezek nem a népoktatás céljait szolgálják, nem az alsófoku, hanem a felsőbbfoku oktatást végzik, hol már bizonyos konkurrencia is fejlődött ki ezen a téren a különböző felekezetek között, továbbá az állami és a különböző felekezeti intézmények között. Maga ez a tény is mutatja, hogy nem az az általános népkulturális célokat szolgáló berendezkedés, ami hajdan valamikor volt, mikor ezek a szerzetesrendek még földmiveléssel is foglalkoztak és mesterségekre is tanították az egyes embereket. Nyilvánvaló tehát magának ennek a ténynek megállapításából, hogy ehhez a berendezkedéshez való ragaszkodás nem abból az intencióból indult ki, amelyet itt egyedül kellene szem előtt tartani, hogy a földbirtok helyesebb megoszlásáról lévén szó, ezt a helyesebb megoszlást akadályozza az a körülmény, hogy itt olyan megkötéseket vesznek be a törvénybe, amelyek egyes birtoktesteket kivesznek a föld helyesebb megoszlása alól. Már pedig ebben az esetben akármelyik rendelkezést fogadjuk is el, akár Zsitvay Tibor képviselőtársam indítványát, akár a bizottsági szöveget, mindegyik akadályozza ezt a célt, ugy, hogy az egyetlen módja annak, hogy ne privilegizáljunk ennél a kérdésnél, az, hogy kivegyük ezt a szakaszt a törvényből. Az ne legyen benne, nincs rá szükség és akkor a kérdést elintézi a bíróság igazságosan, egyik birtoktestre nézve ugy, mint a másikra Ha ezt a főszempontot nézi a t. Nemzetgyűlés, akkor csak ezt az álláspontot foglalhatja el, mert ez fedi azt a célt, amelyet tulaj donképen el akarunk érni. Minden más szemponttól eltekintve, itt tisztán arról van szó, hogy ne legyen megakadályozva a helyesebb birtokmegoszlás, mert hisz nagyon sok tényt lehetne felhozni egyes vidékekről, ahol ilyen szerzetes birtokok vannak és ahol igénylő van. Ha két-három-öt holdat kapnak, nem lehet őket eltelepíteni más vidékre, habár más helyen volna föld, de itt megakadályozza a birtokmegoszlást az a körülmény, hogy bizonyos birtok- » kategóriák privilegizálva vannak. Ha azt a szerzetesrendet akár természetben, akár pénzzel kártalanítják, az megtalálja a maga birtokigényét másutt, más vidéken, de ha azt a kikötést tesszük, hogy meghagyjuk ezt a birtokot a maga merevségében, ezáltal sok nincstelen igénylőt elütünk attól a jogától, hogy földhöz juthasson. Azt a kéthárom holdas emjjert nem lehet újra telepiteni, akinek egy holdja és kis házacskája van, az nem mehet máshova, ellenben kis birtoktestek ilyen helyeken is juthatnának még földhöz. Ez messzebbmenő cél, mint a felsőbb oktatás, amelyre itt hivatkoznak és amellyel álláspontjukat alátámasztják, mert az a körülmény, hogy nincstelen embereknek nagy tömegei juthatnak földhöz, legalábbis azt jelenti, hogy olyan birtokmegoszlás következik be, amely társadalmi szempontból is fontos és nagyjelentőségű dolog.