Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-236

Ô78 À nemzetgyűlés 236. ülése 1924. keretében kell gondoskodnunk a kérdés meg­oldásáról. Itt tehát előre megszavazunk egy elvet, amelynek kivitelével, részleteivel még nem is vagyunk tisztában, (Ugy van! Ugy van 1) Azt hiszem, hogy ez a szöveg, amelyet bátor voltam megfogalmazni, fedi az intenciókat. Ter­mészetesen nem volnék ellene egy pillanatra sem annak, hogy a közalapítványi ingatlanokat ugyanolyan elbánás érje, mint az egyházi nagy vagyont. Azt a kedvezést, amely indítványomban is foglaltatik, csak azért vettem át, hogy elfoga­dását annál inkább biztosítsam. (Mozgás.) A fo­galmazás igy megfelel a kormány és Zsitvay t. képviselőtársam javaslata intencióinak, bár is­métlem, nem lennék ellene annak, hogy a köz­alapítványi ingatlanok más elbírálásban része­sittessenek. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Barabás Samu. Barabás Samu : T. Nemzetgyűlés i (Halljuk Halljuk !) Igazán távolról sem gondoltam arra, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatosan bár rövid időre igénybe fogom venni az igen t. Nemzet­gyűlés figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Köteles­ségemnek tartom azonban néhány szóval mégis indokolni azt az álláspontot, amelyet ezzel a kérdéssel kapcsolatosan elfoglalok. Előttem felszólaló igen t. képviselőtársam álláspontja, módosító indítványa és általában az a hang, ameltyel ezt a kérdést kezelte, felment az alul, hogy hosszasabban argumentáljak és igazoljam a mi álláspontunkat. Örömmel állapí­tom meg azt, hogy másfél esztendő óta talán alig hivatkozhatunk még egy ilyen pillanatra, amikor a Ház mondhatom nagy többsége egy nagy kér­désben, a magasabb nemzeti érdekek kérdésében pártkülönbség nélkül összeolvad. (Ugy van ! Ugy van ! a középen és a baloldalon.) Nem felekezeti kérdés ez. (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) Ezt a kérdést nem szabad felekezeti szempontból kezelnünk. Amit Várnai igen t. képviselőtársam az ő álláspontja igazolására 1922. és 1923. évi költség­vetési előirányzatunkra hivatkozva elmondott, az nem egészen helytálló a mai körülmények kö­zött. Igaza van, számadatai, amelyekre hivatko­zott, amelyeket az 1922/23. évi költségvetési elő­irányzatból szedett ki helyesek, ámde ma egészen más a helyzet. Ma az iskolafentartó testületekre a kultuszminist er ur rendeleteiből kifolyólag akkora terhek nehezednek, amelyek alatt a szó szoros értelmében összeroskadnak. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) — Létay Ernő : Visszaháritás !) Az 1907. : XXVII. tör­vénycikk szabályozta az állam és az iskola fen­tartó testületek között levő viszonyt és akkor — az úgynevezett Apponyi-törvényben — kvázi két­oldalú szerződés jött létre, amelyben megállapit­íatott az, hogy az elemi iskolák fentartásához mennyivel kötelesek hozzájárulni a körülmények szerint az iskolafentartó testületek és megálla­pították azt az alapösszeget, amelyet azután az állam kiegészít. Most mi történik igen t. Nemzet­gyűlés ? Egészen természetes — hiszen a 14 vár­megyéből álló csonka Magyarország világos, hogy nem birja azokat a terheket, amelyeket bírt a 63 vármegyéből álló Nagy-Magyarország. — Most ebből kifolyólag az iskolafentartó testületekre óriási terhek szakadnak. Csak épen azt a községet ívi február hó 7-én, csütörtökön. hozom fel, amelynek ezidőszerint szerencsés va­gyok lelkipásztora lenni. Ez a hétezer lélekből álló református egyház 10 tanítóval bíró elemi iskolá­jának fentartására erre az esztendőre öt' vágón búzát volt kénytelen kiróni. Méltóztassanak el­gondolni, hogy" milyen terhek szakadnak pl. a hajduboroszlói egyházra, amely 26 tanitós iskolát tart fenn és annak a 26 tanítónak a fizetése most 80%-ig mind ennek az iskolafentartó testületnek a nyakába szakad. T. Nemzetgyűlés ! A középiskolákat fentartó testületeknek óriási terhet jelent az az ujabb időben megjelent kultuszministeri rendelet, amelyben a kultuszminister a IX. fizetési osztály 3. fokozatának megfelelőleg 50%-ban állapította meg a hozzájárulást. Most mit tegyenek, különö­sen a protestáns egyházak, amelyek Isten tudja hány középiskolát tartanak fenn és amelyek aránylag nagyon kevés földbirtokkal rendelkez­nek? (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Hisz ala­pitványaik nagy része koronában, pénzben van. Most mit érnek ezek az alapítványok? (Fel­kiáltások : Hadikolcsönben feküsznek !) Semmit, t. Nemzetgyűlés, pedig ha valamikor terhek sza­kadtak ezekre az iskolafentartó testületekre, akkor minden bizonnyal most szakadt rájuk a legnagyobb teher, egyben a legszentebb köteles­ség, az uj honfoglalás munkája. (Taps.) Kulturfölényről prédikálunk mindenfelé, de hol és miképen érhetjük el ezt a kulturfölényt, ha az anyagi erő, az anyagi támogatás megvonatik ezektől az iskolafentartó testületektől? T. Nem­zetgyűlés, az 1848 : XX. te. 3. §-a kimondja, h°gy (olvassa) : »Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költsé­gek által fedeztessenek s ez elvnek részletes alkal­mazásával a ministerium az illető hitfelekezetek meghallgatásával a közelebbi törvényhozás elébe kimerítő törvényjavaslatot fog előterjeszteni.« Már most, ha van törvénykönyvünkben egy ilyen paragrafus, amelyet 74 esztendőn keresztül a 63 vármegyéből álló Nagy-Magyarország sem tudott beváltani, nem tudott végrehajtani, most ugyebár nem prezentálhatjuk ezt a váltót ennek a 14 vár­megyéből álló csonka Magyarországnak. (Ugy van I Ugy van ! a jobboldalon, a középen és a bal­középen.) Ha tehát nem prezentálhatjuk ezt a váltót, akkor mi a kötelessége mindnyájunknak ; összefogni l Összefogni e szerencsétlen csonka Magyarország minden gyermekének és meg­maradni abban az atmoszférában, amelyet másfél esztendő óta talán először épen Rupert képviselő ur teremtett meg ebben a nemzetgyűlésben és ami oly jólesik nekünk, hogy végrevalahára felül­emelkedve minden felekezeti korláton, össze­találkozunk egy magasabb nemzeti gondolatban, amelyben szivünk összedobban és lelkünk össze­fonódik. (Élénk tetszés.) Miről van szó a törvény­javaslatnak e paragrafusával kapcsolatosan? Arról, hogy azok a földterületek, amelyeket az iskolafentartó testületek évtizedek vagy évszáza­dok óta beállítottak a magyar nemzeti kultúra szolgálatába — ezek az egyetlen biztos alapok — megmaradjanak továbbra is ezeknek az iskola­fentartó testületeknek és iskolát fentartó egy­házaknak a kezén. (Élénk helyeslés.) A magam részéről szívvel-lélekkel csatla­kozom ahhoz a határozati javaslathoz, amelyet Zsitvay Tibor igen t. képviselőtársam benyújtott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom